Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-119

119. orsrtgos ttlép jnnims 9. 1882. 577 a talmudból kiolvastak, de a melyeknek létezését a zsidó hittudósok határozottan tagadják. T. ház! Mióta a minap a zsidók ügyében felszólaltam, több, ugy néolog, mint orthodox hitközség és rabbi irt hozzám levelet, a többi közt Dr. Klein Gyula szigetvári főrabbi is, megküldvéu egyúttal a babyloni talmud első könyvét, melyet ö fordított és figyelmeztetvén arra, hogy ezen könyvben, melyre pedig a t. képviselő urak hivatkoznak, nemcsak oly gonosz tanok nem fordulnak elő, banem ellenkezőleg a zsidók intetnek, hogy valamennyi embert testvérül szeressenek és mindenkivel jót tegyenek. Engedje meg a t. ház, hogy a sok közül csak három helyet idézzek. Ugyanis a 49. lapon az áll: „A rabbik mindenkor szem előtt tartották" — itt héberül van az idézés, a mely azt jelenti: „a vallás nem más, mint amaz eszményi kötelék, mely isten minden teremtményeit egymáshoz iánczolja és testvérszeretetben átkarolja." Továbbá az 50. lapon: „Sámuel Edele — megint zsidó idézés — azt mondja: ..Nemcsak az izraeliták, hanem minden nép igazságosainak lelkei ezen égi szentélybe jutnak, mivel mondva van: Szentélyem minden nép szentélyének neveztessék." És végre a 66. lapon ezt olvassuk: „A Talmud Vittin 61. verse eme szép ég humánus határozatot foglalja magában: A társadalmi béke kedvéért segéíyeztessenek a nem zsidó szegények a zsidó szegényekkel együtt, ápoltassanak a nem zsidó betegek a zsidó betegekkel együtt és temettessenek a nem zsidó halottak a zsidókkal együtt." (Tetszés jobboldalon.) Azt gondolom t. ház, hogy a zsidó rabbik, a mai kor zsidó hittudósai mindenesetre jobban ismerik a talmudot, mint a zsidók ellenségei és valamint nem lenne igazságos, ha valaki a keresztény vallást a kereszténység ellenségeinek iratai szerint akarná megbírálni, a melyek igen nagy számmal vannak, ép oly igazságtalanságot követ el szerintem az, a ki a zsidó vallást a zsidók ellenségeinek könyveiből akarja megítélni. Hiszen ha valamely zsidó, a ki ellenséges indulattal viseltetik a keresztények iránt, a szentírásban, az új szövetségben akarna keresni helyeket, melyek akár a józan ész, akár az erkölcstannal legalább első tekintetre ellenkeznek, ilyeneket abban szintén találhat. Nem fogom idézni azokat, a kik az újtestamentumot olvassák, könnyen megtalálhatják; de ezen helyeket nem szabad betű szerint iértelemben venni, hanem a józan ész, a Krisztus tanítása szellemében kell azokat magyarázni. És épen ugy, ha valóban fordulnának is elő a talmudban egyes helyek, melyek az erkölcsiséggel ellenkeznek, ezeket is nem szószerint, hanem akkéut kellene értelmezni a mint azt a hittudósok és pedig a mai kor hittudósai tanítják. (Helyeslés.) És hogy végre áttérjek azon kérdésre is, mely a tanácskozást ugy látszik elmérgesítette, én, valamint a múltkor tettem, ugy most is megengedem, hogy azon szerencsétlen eszlári leányt valóban zsidók ölték meg, tovább megyek, azt is^megengedem, hogy vallási fanatismusból ölték meg: a mit nem engedtem meg és nem engedhetek meg ma sem, az az, hogy a zsidóvallás a keresztények vérének ontását kívánná és ha bírói ítélettel lesz is megállapítva, hogy a vádolt eszlári zsidók ily czélból gyilkolták meg ama szerencsétlen gyermeket, még akkor is nem az fog abból következni, hogy a zsidó vallás parancsa szerint cselekedtek, hanem csupán az, hogy örd"gi fanatizmusoknak ejtettek egy szerencsétlent áldozatul, a mint egyébiránt ily eset a keresztények közt is fordult elő. (Igaz.) Hiszen nem régiben olvastuk, hogy egy hódmezővásárhelyi názárénus, ki pedig Krisztus követőjének nevezi magát, vallási őrjöngésbő] saját gyermekét ölte meg. A t. képviselő ur több példát is idézett a 16—17. századból és hozzá tette, hogy azon időben a bírósága bűnösséget kiderítette és megalapította. Ha egészen igazságos akart volna lenni a t. képviselő ur, hozzátette volna, hogy azon időben kínvallatás divatozott, mert hiszen az csak a múlt század végén töröltetett el az 1790. törvény által; és megfontolhatta volna azt, hogy azon vallomásokat alighanem kínvallatások csikarták ki ama szerencsétlenekből. De ha a történet könyvét a régibb időből forgatná a t. képviselő ur, akkor megtalálhatná, hogy nem csak a zsidókat, hanem a keresztényeket is — az első századokban — vádolták azzal, hogy szertartásaikhoz vért használnak, (Igaz!) vádolták azzal, hogy titkos összejöveteleiket egyéb bűnös és illetlen cselekedetekre is használják; (ügy van ! jobbfelöl) és a mint azok a vádak alaptalanok és ocsmányoknak bizonyulnak, ép oly alaptalanok, ocsmányok azok, melyeket e részben mai nap a zsidóságra rákenni akarnak. (Igaz! jbbbjelöl.) Á t. képviselő urak, hogy kifakadásaiknak valahára gyakorlati formát is adjanak, azt indítványozzák, hogy a magyarországi zsidók és azt hiszem, az Európában lakó többi zsidók is hazájukból számüzettessenek és Palästinába vándorolni kéuytelenittessenek. Nem tartom szükségesnek e tervvel közelebbről foglalkozni, hisz az nem kevésbé ellenkezik a joggal, mint az emberiséggel ; só't ha találkoznék kormány, a mely azt végrehajtani akarná, egész Európa, az egész világ tiltakoznék ellene. De nemcsak ezt nem fogják tehát elérni a képviselő urak, de nem fogják elérni mások azt sem, hogy a zsidó-