Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-119

119. országos üléi janin* 9. 1882. 275 települőkre, hogy az alföldnek még nagyrészt míreletlen rónáit verejtékükkel jövedelmezőbbekké tegyék, de e czélra szorgalmas és munkabíró földmívesekre, ügyes kézművesekre, gyárosokra és gyári munkásokra van szükségünk; oly elemekre, a minőkből az oroszországi zsidók nagyrészt állanak, legalább ez idő szerint annál kevésbé van szükségünk, mert azok hazánkban már igen nagy, talán túlságosan nagy számban vannak, a mit leginkább az is bizonyít, a mit Wahrmann Mór t. képviselőtársam már is megemlített, hogy Felső-Magyarországból, különösen Sáros, Zemplén, Ungh megyékből nemcsak a szegényebb sorsú keresztény lakosság, hanem maguk a zsidók is vándorolnak ki Amerikába, nem bírván többé itt megélni. És nem kívánatos a zsidóknak bevándorlása továbbá a rend, a közbátorság feniartása tekintetéből sem, mert ámbár szeretem hinni, hogy a mi népünk, részint emberséges gondolkozása, részint a törvény iránti tiszteletnél fogva, tartózkodni fog oly kihágásoktól, a minőkre az oroszországi kazapok vetemedtek; mindazonáltal tekintve az izgatott hangulatot, a mely ez országban sok helyütt uralkodik, nem tartanám tanácsosnak a nép alsóbb rétegeit próbára tenni. Hogy ezt elkerüljük, elmellőzzük, az állameszély parancsolja. Ez, oly körülmények közt, a minők a mostaniak, a kormánynak magából a kormányzás fogalmából folyó nem csak joga, hanem kötelessége. Remélem egyébiránt, hogy ezen kötelességnek az ország határain belül való teljesítésére nem lesz alkalom, különösen ha a magyar kormány, a mint gondolom, eddig is tette, az osztrák kormánynyal továbbra is érintkezvén, az oroszországi zsidók kivándorlását más irányba tereli; de ha minden várakozás és minden valószínűség ellenére mindamellett megtörténnék, hogy ama szerencsétlenek egyes csoportokban, a mi hazánk területére költöznének: ez esetben, a mint felteszem a kormányról, hogy a humanitás és a nemzetközi jog törvényeit szemmel fogja tartani, egyúttal azt is remélem, hogy gondoskodni fog a közbátorság fentartásáról nemcsak általában s nemcsak a bevándorlóit szerencsétlenek, hanem saját izraelita polgártársaink érdekében is. Más szempont alá esnek a netán megtörténendő egyesek bevándorlásai. Ezekre nézve a fenálló törvények rendelkeznek és nincs egyébre szükség, mint hogy azok ugy a községek, mint a megyei közegek által szigorúan — szigorúbban mint eddig — végrehajtassanak. Ezen véleménynyilvánítás után kijelentem, hogy miután a t. ministerelnök urnak minapi nyilatkozata, melyet a kérvényi bizottság határozati javaslatának magyarázatául tett, az én nézeteimmel lényegileg megegyez: én ezen feltevésben és ezen fentartással kész vagyok a kérvényi bizottság határozati javaslatához járulni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem tehetem mindazonáltal, hogy a t. ministerelnök ur beszédének azon részére ne tegyék észrevételt, a melyben Herman Ottó t. barátomnak azon felfogását vette bírálat alá, miszerint a kormánynak kötelessége volna odahatni, hogy az orosz kormány akadályoztassa meg a további üldözéseket, egyúttal pedig gondoskodjék azon szerencsétlenek eltartásáról, a kik az 5, részben az ő hibája miatt Ausztria területére menekülni voltak kénytelenek. A t. ministerelnök ur ezen felfogást azért nem pártolta, mert — azt monda — ez vagy kudarczczal végződnék, vagy épen háborúra fogna vezetni. Minden attól függ t. ház, ugy a magánéletben, mint a diplomatiai viszonyokban, hogy mikép lépünk fel valaki iránt. Ha durva, kihívó módon szólalna fel kormányunk, akkor megengedem, hogy lépése hasonló feleletet, vagy még valami szigorúbb következést vonna maga után; de ilyent a diplomatiáról általában s azt hiszem, a mieukről sem szabad feltenni. Ha valamely szomszéd államban fegyveres felkelés volt és a fegyveres nép a másik ország területén keres és talál menedéket, hogy ez esetben azon állam, mely a fegyvereseket befogadja, nincs jogosítva, hogy a másik államtól, mely azokat kiűzte, kártérítést kérjen azon költségekért, melyeket neki a menekültek okoznak, az magától értetik; de hogy ne egyeznék meg az igazsággal azon követelés, miszerint az oly szerencsétlenek eltartása költségeit ama kormány viselje, mely nekik a kellő vagyon- és életbiztonságot megadni nem volt képes, ez, ugy hiszem t. ház, sem a józan észszel. sem pedig a nemzetközi joggal nem indokolható. Annálfogva azt gondolom, hogy ha a mi kormányunk, egyetértőleg más európai kormányokkal, a melyeket ép ugy, mint a miénket, az oroszországi zsidóknak szerencsétlen állapota érdekel, felszólítaná a pétervári kormányt, hogy ama kegyetlenkedéseknek valahára véget vessen, egyúttal pedig arra, hogy ne kívánja, miszerint mások, egyedül jótékony egyesületek, t. i. és esetleg a kormány viseljék azon terheket, a melyeknek nagyrészt okozója az orosz kormány tehetetlensége, akkor azt gondolom, hogy ha ily jogos kívánságot visszautasítana, a kudarcz nem a mi diplomatiánkat, hanem ama kormányt illetné, a mely a jogszerű felszólalásra hallgatni nem akart. És ezzel t. ház, be is végezhetném beszédemet, hogy ha nem tartanám szükségesnek, hogy ugy Istóczy Győző, mint Ónody Géza képviselőtársaimnak, a minap és ma elmondott beszédeire észrevételeket tegyek. Szükségesnek 35"