Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-119

274 119. oruágoB ülés Jnnins 9. 1882. sanyarú existentia eszközölte, hogy a zsidók takarékosak, vagyon szerzésre törekvők lettek. Hogy önök generátiók szokásait, hosszú századok üldözései folytán támadt kinövéseket egy tollvonással nem képesek eltörülni, azt nem kell magyarázni. Meg vagyok győződve, hogy a jóakarat, mely ezen elemben megvan és a jó út, melyen elindult, rövid időn meg fogja nekünk szerezni azon elégtételt, hogy a magyar elem egy intelligens, erőteljes culturfajjal szaporodott. Nem osztozom tehát azon aggályokban, melyeknek Istóczy t. képviselő ur kifejezést adott nem is hiszem, hogy a bajok, melyekről szólt, be fognak következni és nem is hiszem, hogy e vallásfelekezetnek bármely magyarországi tagja kivánkozhassék oda, a hol Istóczy képviselő ur nekik államot jelölt ki; hanem ellenkezőleg, meg vagyok győződve, hogy minden egyes tagja vonzódik és ragaszkodik a magyar nemzethez, rokonszenvez a magyar nemzetiség irányelveivel, törekvéseivel és azokat egész erejéből támogatja. A kérdés jelenleg oda sarkallik: miszerint azon incidensből, hogy egy csomó szerencsétlen ember áll határainkon, egy csomó szerencsétlen ember, kit a saját hazájabeli lakosság, saját kormányának aegise alatt megfosztott minden vagyonától; kinek élete, ha visszatérésre kényszeríttetik, minden pillanatban veszélyeztetve van, ismétlem: a kérdés jelenleg az, hogy midőn ezen szerencsétlenek menekülést keresnek, hozzunk-e oly törvényt, mely a menekülés lehetőségét nehezítse — és bármint akarjuk a dolgot forgatni — csak azt fogja mutatni, hogy humanitási érzelmeink nem állják meg a kritikát; hozzunk-e oly törvényt, mely kizárja azt, hogy ezen szerencsétleneknek, addig, a mig egy jobb hazába juthatnak, asylumot adhassunk? hogy nálunk addig is pihenést, biztosságot találjanak. Ez a kérdés t. ház, egyszerűen igy áll előttem és midőn Herman Ottó t. képviselőtársam határozati javaslatához nem járulok, hanem a kérvényi bizottság javaslatát fogadom el, teszem ezt azért, mert midőn egyrészről őrködnünk kell az ország érdekei felett és erre minden szükségest és lehetőt meg kell íennüuk, egyszersmind másrészről nem szabad elfelednünk azt, hogy mig kritikai szemmel teljesítjük ezen kötelességünket, előítélet és elfogultság ne homályosítsa el látásunkat, ne vezesse tetteinket. Elfogadom a kérvényi bizottság határozati javaslatát. (Helyeslés jobboldalon.) Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk!) A tárgyalás alatt lévő kérdés eldöntésénél egyrészt az emberiesség és nemzetközi jog törvényeit, másrészt az ország érdekét kell szem előtt tartanunk. £ két tekintet bölcs és tapintatos összeegyeztetése képezi ugy a törvényhozásnak, mint a kormánynak feladatát. Ha Oroszország határos volna Magyarországgal és az onnan kegyetlenül kiüldözött zsidók Magyarország területén kerestek volna menhelyet, meg vagyok győződve, hogy a mi honfitársaink nem csak kellő oltalomban, hanem a szükséges segítségben is részesítették volna mindaddig, míg e szerencsétlenek vagy hazájukba nem térhettek volna vissza, vagy pedig idegen országban, Amerikában nem találnak új hazát. Azonban Oroszország nem határos Magyarországgal s a zsidók, kiket onnan kiűztek, nem nálunk, hanem a szomszéd Gácsországban kerestek és találtak menedéket. így tehát az előbb említett kötelesség nem hárult reánk. De miután meglehet, hogy idő multával mégis tömegesen vándorolnának be ez országba, szükséges, hogy ezen eshetőség iránt is tisztába jöjjünk annál inkább, mert az iránt Szathmármegye és utánna több törvényhatóság fordult a képviselőházhoz. Engem, t. ház, ugy hiszem senki sem fog azzal vádolni, hogy a zsidóknak ellensége vagyok. Ellenkezőleg, vaunak, a kik azt hajlandók hinni, hogy túlságosan pártolom őket. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mindamellett nem habozom kijelenteni, hogy én is, valamint más előttem szólott képviselőtársaim, pártkülönbség nélkül az oroszországi zsidóknak hazánkba való bevándorlását és itt megtelepedését nem óhajtom. (Helyeslés.) Szükségtelen f mondanom, hogy nem vallási ellenszenv indít. Én a teljes vallásszabadság híre vagyok. (Közbeszólás a szélső balon.) Az okok, melyek ezen elhatározásra, ezen nézetre bírnak, részint közgazdasági, részint koz> bátorsági tekintetekből merítvék. (Közbeszólás a szélső' bah".) En csak azt hiszem, hogy a szabadéivűség első feltétele a más véleménye iránti tisztelet. E nélkül az ember lehet republicanus, lehet socialista, lehet bármely avancirozott párt tagja, de szabadelvű ember nem lehet. (Helyeslés.) Tudom, ugy a hogy, a magam nézetét kifejezni, ha nem zavarnak, de ha folytonosan bele beszélnek, nem csoda, ha a fonalat elvesztem, vagy oly szavakkal élek, melyeket használni nem akarok. Mondom t. ház, hogy ugy közgazdasági, mint közbátorsági tekintetek azok, melyek arra indítanak, hogy az oroszországi zsidóknak hazánkban való megtelepedését ne óhajtsam. Az oroszországi zsidók ugyanis, a mennyire tudom, legnagyobbrészt ugyanoly foglalkozást űznek, mint a mi felső-magyarországi izraelita polgártársaink. Kocsmárosok, alkuszok, kisebb-nagyobb kereskedők, szóval olyanok, kik közvetítő munka körében mozognak és nem tulajdonképi termelők. Nekünk — és itt eltérek Wahrmann t. képviselőtársamtól — igenis van szükségünk idegen