Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-119

119. országos ülés jnniuí 9. 1882. 57i az oroszt is pártolni, mely őket Oroszországból kikergette. Ezen a hatalommal való tartásukra nézve szokták ellenvetni, hogy azért van, mert mindig üldözve voltak s az összetartandóság ereje tartotta őket a fennálló hatalom mellett. Hasonlítsunk Össze ezzel más üldözött vallásfelekezetet. Ott vannak a protestánsok; inéltóztasanak a történelemben utána nézni, az a felekezet harczolt hitéért, harczolt szabadságáért és nem mutathat fel nekem példát senki, hogy ezek a fennálló hatalomhoz hajoltak volna; ő rájuk nézve a béesi udvar nem volt semmikép irányadó és sajnos az, hogy az utóbbi időben mégis találkozott köztük valaki, a ki azon vallás felekezetnek régi hagyományos, szabadság iránti szeretetét elhagyja és az Tisza Kálmán miuisterelnök. {ügy van! a szélső balon.) A mi a zsidóknak a magyar nemzetiség kérdésében eljárásukat illeti, egyik nagyon fontos kérdés az úgynevezett nyelvkérdés. Én a germanisatiónak Magyarországon nagyobb apostolait, mint a zsidókat, sehol sem találom. Legeccletánsabb tanuja azj— s azt hiszem, hogy ebben Falk Miksa t. képviselőtársam sem fog meghazudtolni — hogy nem létezik magyar ember, a ki német lapot szerkesztene, azoknak legnagyobb része, tán egynek kivételével, mind zsidók, (ügy van!) Nos, ha ea nem terjesztése a germanisatiónak, akkor nem tüdőm, mi az a germanisatió. Azt mondja a t, ministerelnok ur beszédjében, hogy Herman képviselőtársam izgat, midőn az orthodoxoknak bizonyos dolgokat iinputál és a hazára nézve káros voltukat fejtegeti. Hát a t. ministerelnok ur mindig; ugy szokot tenni: felkap egyes szót, mondatot és azzal akarja gyengíteni az érveket, ez azonban jelenleg nem sikerült. Mert az nagyobb izgatás, mint a Herman t. képviselőtársamé, midőn TiszaEszláron 150 zsidó gyűl össze és a népet nyugtalanságba ejti és a belügyministernek, ki anynyiszor hangozgatja az ő fennen említett erélyét, ott lett volna alkalma nagy erélyét tanúsítani, nem pedig itt a képviselőházban a képviselőket terrorizálni akarni. Én egy közbeszólást engedtem meg magamnak a t. ministerelnok ur beszédjére, melyet, mint látom, tökéletesen elferdítve értett a t. ház több tagja és a lapok. Ugyanis azt mondja a ministerelnok ur, hogy a községek saját önkormányzati körükben intézkedhetnek minden idegen invasió ellen, mert hiszen ezt a községek rendezéséről szóló törvény szabályozza. Erre azt feleltem, hogy mivel fogja a község ezen invasiót akadályozni, ha az sokkal nagyobb számban fog végbe menni és bejön 10 —15 ezer egyszerre. Hiszen nincs a községnek más fegyvere, mint a vasvilla, a melylyel magát védelmezze, mert ha a törvény betűjét tartják elébük, azt nem fogják respeetálni. És ekkor a ministerelnok ur, kinek ez épen kapóra jött, megeresztett — hogy ugy fejezzem ki magam — egy gyengéd élczet, hogy nagyon kedves lehet előttem a vasvilla. Én nem tagadom, hogy a vasvilla szó bennem oly emléket ébreszt fel, a mely a ministerelnok urnái már a feledés tengerébe merült s ezek az 1848-ki események. Akkor az a vasvilla, meg a kiegyenesített kasza igen sok szolgálatot tettek a nemzetnek és szabadságnak, midőn az ország szabadságát védelmezték és nem engedem gúnynyal illetni azt a szót, a vasviílát, mert a mit az kérges tenyérben kivívott, azt a t. ministerelnok ur ott glace keztyüben adta el Bécsben. {Ugy van! a szélső haloldalon.) Azt mondta az előadó ur beszédjében, hogy nem volt tájékozva a bevándorlás dimensióiról. Én azt tökéletesen elhiszem, mert hisz a mai században, mint Somssich képviselőtársam helyesen jegyezte meg, boszorkányok nem lévén, tehát jósok sem lehetnek, tehát hogyan lehetséges megtudni, hogy az előre praeliannált 10 ezerből 2—3 százezer lenne ? Nagyon elhiszem, hogy a kérvényi bizottság előadója nem bir ezen tehetséggel, de épen abban áll a dolog nyitja, hogy gondolkozzék a kérvényi bizottság, hogy ha netalán megtörténik, mert akkor, mikor történik és a veszély becsap határainkon, nem lesz-e nagyon nehéz az ellen védekezni ? {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És azután kikerüli a kérvényi bizottság előadója a politikai s nemzetgazdasági szempontot, a mi a szatroármegyei kérvénynek egyik ecclatans részét képezi s csupán a községi törvénybe kapaszkodik, holott ha a politikai szempontról jelenleg bővebben nem szólva, csupán a nemzetgazdasági térre megyek át, akkor is azon következtetésre kell jutnom, hogy már is nagyon sokan vannak az országban s ezen nagy számuk az én nézetem szerint határozottan káros az országra nézve. {Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Káros pedig a következőknél fogva. {Halljuk!) Én alig hiszem, hogy a kérvényi bizottság előadója látott volna valaha izraelitát, a ki neki gyürkőzve, földmíveléssel kereste volna kenyerét. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát nem munkálja a földet s ez a baj, miután Magyarországon a munkáskéz nem elegendő s azokat a gépek vannak hivatva pótolni, tehát igeu sok befektetést igényel, mit ismét az izraeliták kizsákmányoló politikája a gazdaközönségtől elhalágz. {Igaz! ügy vanl a szélső baloldalon.) Az izraeliták foglalkoznak kereskedelemmel s csekélyebb mérvben iparral. Lássuk tisztelt ház, miképen foglalkoznak, ők ezen dolgok-