Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-119

272 I19 oruigog ülés jnnlns 9. 1881 kai ? Itt van mindjárt a kereskedelem. Ha az jól vezettetik, ha nemzeti érdekeinknek megfelelők azon kezek, melyek abban fáradoznak, a kereskedelem az országra nézve nagyon hathatós. És mit látunk ? Azt, hogy ők magukhoz ragadnak minden oly ágat, melylyel a saját önző ezéljukat kielégíthetik, de a közjónak nagyon kevés hasznot hajt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Említsem-e t. ház, mit ártottak a múlt évben Magyarország borkereskedésének ? Akkor, mikor Svájcz piaczait megnyitotta boraink előtt, ők voltak azok a lelketlenek, kik fuehsinnal meghamisították borainkat és svájezi biztos piaezainkat eljátszották tőlünk. (Igaz! Ugy van! a, szélső baloldalon.) Elismerem én, t. ház, hogy e kérdés nagyon komoly s még ma biztos határozatot hozni sem az egyik, sem a másik irányban nem lehet. Mi legfölebb bizonyos várakozó állást foglalhatunk el e kérdésben s ezen állásnak, az én nézetem szerint, legjobban megfelel Herman Ottó t. képviselőtársam határozati javaslata, melyet is én teljes szivemből pártolok. (Helyeslés a szélső balon.) Most még szükségesnek tartom t. ház, hogy röviden reflectáljak azokra, miket Wahrmann Mór t. képviselőtársam itt a házban előhozott. (Halljuk!) Mikor a boszniai oecupatió volt napirenden, akkor az én t. képviselőtársam az oroszok ellen nem engedett meg magának oly roppant erős kitételeket, mint most s az nagyon sajátságos, hogy épen azon túlsó oldalon nem igyekeznek azon, hogy midőn mindent alája rendelnek az udvari kegynek, hogy a „testvérem és kedves barátom és szövetségesem" ily kifejezésekkel illettetik s a melynek külügyministerét, kit mintegy ezen képviselőház többségének kifolyásaként lehet tekinteni, támogatják, nem interveniálnak ezen kérdésben; azt mondja továbbá Wahrmann képviselőtársam, hogy a neológokat hazafias, nagyon becsületes embereknek mondják az országban. Bocsánatot kérek, de én ezt még nem hallottam. (Derültség.) Én nagyon felkérem t. képviselőtársamat, ha nekem erre nézve bizonyítékokra hivatkozik, akkor készségesen elfogadom mondását. A képviselő ur azt mondja, hogy a katholicus vagy a protestáns vallásban is vannak orthodoxok. Bocsánatot kérek, sem a katholikus, sem a protestánsok között orthodoxok nincsenek, a külömbség csak a rítusban van, de a katholikus csak katholikus lehet, az nem lehet orthodox vagy neológ. (Ugy van!) A t. képviselő ur mintegy divide et vinces elvénél fogva a két vallásfelekezetet szereti szembe állítani, gondolva, hogy igy maga könnyen kicsúszik. Téved a képviselő ur, mert Rohling nyilatkozata a protestánsokra nézve csak egyéni vélemény, de a mit Onody t. képviselőtársam itt felolvasott, az benne van a talmudban és az a külömbséff közte, hogy az rituális természetű. (Ugy van!) Őszintén örülök, hogy a t. képviselő ur indíttatva érezte magát felszólalni; már régebben kellett volna tenni, mert a bosnyák vita alkalmával már történtek felszólalások ez irányban, a melyre egy tisztelt izraelita ur ide küldte nekem az „Ungarischer Izraelit" egy példányát, a melyben a következőket találtam: „Wahrlich, man müsste nur Froschblut in den Adern habén, oder .... ein jüdischer Abgeordneter sein, um stillschweigend díe Éhre seines Stammes, die sonnenreine Wahrheit seiner Lehre, der das Ghristenthum seine Glorie verdankt, ja die ewige Wahrheit selbst derart verletzea, ja solchergestalt beschimpfen zu lassen!" Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam ezen lapnak mintegy erkölcsi nyomása alatt szólalt fel és azért akarta minden vallásfelekezetet oly színben feltüntetni, mint az övé. Pártolom Herman Ottó képviselőtársam törvényjavaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Busbach Péter: T. ház! A szőnyegen levő szatmármegyei kérvény tárgya eszközül használtatik fel, egy bizonyos propaganda terjesztésére és istápolására, a mely propaganda daczára annak, hogy évek óta űzetik e hazában, oly kevés talajra talált. Arra el lehettünk készülve, hogy ezen propaganda terjesztésére minden helyes és nem helyes eszközöket fel fognak használni, de hogy olyan hazaellenes intentióval, hogy itt a hazában a külömböző lakosok között olyan éles ellenszenvet igyekezzenek gerjeszteni, a minőt tegnap Onody és ma Istóczy képviselő urak szítani igyekeztek, arra csakugyan nem voltunk elkészülve. Felhasználtak mint a t. elnök ur jelezte, a dajkamesék idejéből emlékünkben még benmaradt egyik, vagy másik regét, alaptalan mende-mondákat, hírlapi híreket, melyek valótlanságát legjobban azok ismerik, a kik ma terjesztik azokat, hogy holnap visszavonják. Fölemlíttettek a Wahrmann ur által máijellemzett, úgynevezett tudósok nyilatkozatai, a minőket az egész világon minden ügy mellett és minden ügy ellen találhatni. Mindezek olyan dolgok, a melyek a felhozott állitások igazolására jól-rosszul, de utóvégre argumentumul szolgálhatnak. De midőn az országnak egyes igen fontos közgazdasági tényezőjét, midőn az országnak, bármit mondjanak ellene, magát a magyarosodásnak évek óta a legjobb akarattal odaadó elemét iparkodnak az ország szine előtt gyanúsítani és országellenes érzelmekkel vádolni: akkor t. ház, nagy felelősség terheli azt, ki épen nemzetiségi szempontokból egyik odaadó fajt gyűlöletessé tenni akarja oly országban, melynek szüksége van arra, hogy nemzetiségét erősítse, egy oly fajt, a mely minden erővel