Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-119

270 119. országos ülés Junitis 9. 188Í. vesztette volna azon vezérszerepet, a melyet eddig az országban és a magyar nemzet kebelében méltán viselt. Áttérve már most a szatmármegyei feliratra, ezzel szemben készséggel kinyilatkoztatom, hogy a már sokszor felhozott nemzetgazdasági és társadalmi indokoknál fogva a szerencsétlen zsidók tömeges bevonulását én is bajnak tartom és kötelességnek tartom mindent megtenni arra nézve, hogy e baj tőlünk elhárittassék. Épen azért elfogadom a maga teljességében és egészen a kérvényi bizottságnak javaslatát, elfogadom két oknál fogva. Először, mert a fennálló törvények által, minden egyes község részére biztosítottnak látom azon jogot és lehetőségét annak, hogy magától távol tartson minden olyan elemet, a mely reá nézve kívánatosnak nem látszik; és másodszor azért, mert a í. ministerelnök urüak tegnapelőtt a kormány nevében tett őszinte, világos és minden kételyt kizáró nyilatkozata engem teljesen megnyugtat. Ha azonban mindezek daczára még is megtörténnék az, hogy ezen szerencsétlenek egyike vagy másika az ország határait át fogná lépni, ez esetben, azt hiszem, hogy Magyarország, mint müveit állam, már hírneve érdekében is nem ugy fog velük elbánni, mint egyes, némelyek által annyira gyűlölt zsidókkal, de ugy fogunk velük bánni, mint szerencsétlenekkel, kik egy ádáz sorsnak és a szenvedélyek által felvert vak tömeg dühének estek áldozatul. Ennélfogva a kérvényi bizottság javaslatát elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : A méltóságos főrendiháztól üzenet érkezett. Méltóztassanak meghallgatni. B. Nyáry Jenő':;: Méltóságos elnök ur! T. képviselőház! A főrendiház megbízásából van szerencsém jelenteni, hogy mai érdemleges ülésében a fennállott kikindai kerülethez tartozott községek határában fekvő kincstári úgynevezett „Überland" földek eladásáról, továbbá a cs. és kir. közös hadsereg katonai nevelő és tisztképző intézeteinél magyar ifjak részére adományozandó 120 alapítványi helynek felállításáról; továbbá a megszállott tartományokban és a monarchia másik állama déli részeiben felmerült zavarok alkalmából elesett, vagy megsebesülés, avagy a hadi fáradalmak következtében elhalt hadseregbeli —hadtengerészeti — és honvédségi egyének segélyre szorult özvegyeinek és árváinak ideiglenes segélyezéséről ; az 1882. évben tartandó nemzetközi electricas kiállításon kiállítandó tárgyak ideiglenes oltalmárólö a Temes-Béga völgyi vízszabályozási társulat ügyeinek állami kezeléséről; és a Tiszavölgyet érdeklő egyes intézkesekről és végre az 11881. évi XLII. t. ez. pótlásáról szóló törvényjavaslatokat változatlanul elfogadta. V4n szerencsém az illető jegyzőkönyvi kivonatokat tisztelettel átnyújtani. (Éljenzés.) Tibád Antal jegyző (olvassa a főrendiház jegyzőkönyvi kivonatát.) Elnök: Á két ház megegyezésével elfogadott törvényjavaslatok legfelsőbb szentesítés végett ő Felségéhez fognak felterjesztetni. Szalay Imre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A vita folyama alatt oly jelenségek merültek fel, hogy némely nem gondolkodó főben önkénytelenül kételyek támadtak a felől, hogy a szatmári kérvény tárgyalásáról foly-e a vita, vagy pedig arról, hogy az idevaló izraelitákkal mi történjék? Azonban t. ház, épen ezen tünetek, melyeknek tanúi voltunk, tanúsítják azt, hogy azon kérdés, melyet sokan elodázni szeretnének, létezik s egyik vagy másik irányban okvetetlenül megoldandó. És az a látszólagos ellentét, mely a képviselőházban a múlt ülés alatt volt látható, hogy itten a radicalis padokról egy conversativnak tetsző, de csak tetsző nézet mondatott ki, addig a másik oldalról a conservativeknek egyik tiszteletben megőszült tagja radicalis nézeteket pengetett. E látszólagos ellentét arra nyújt világosságot, hogy e kérdésben határozott megállapodás sem egyik, sem másik irányban nem lehet s hogy ezen kérdés, melyet nagyon helyesen zsidókérdésnek lehet nevezni, még csak a vajúdás stádiumában van. En az embereket általában kétféle szempontból szoktam megítélni. (Halljuk!) Az egyik az, mennyiben tesznek eleget hazájuk iránti kötelességüknek s mennyiben tesznek eleget embertársaik iránti kötelességüknek. Ha ez utóbbit veszem fel először, azzal sokkal hamarabb készen lehetek. Hogy a hazai zsidók polgártársaik irányában micsoda indulattal vannak s mennyire feleltek meg emberbaráti kötelességüknek, azt nem kell példákkal illustrálnom, elég utalnom arra, hogy az egész ország, mondhatom kivétel nélkül, gyűlöli őket és ezen gyűlölet nem csak kint a nép közt, hanem, azt hiszem, sok kabátos sziv alatt is lappang és legfeljebb a bátorság hiánya, vagy a váltók okozta kellemetlenség miatt nem lép előtérbe. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy ez így van, azt mindnyájan tudjuk. Ez legecclatánsabb bizonyítéka annak, hogy az izraeliták embertársaik iránt kötelességüket nem tartották megA másik, a haza iránti kötelesség, melynél hosszasabban szándékozom időzni. Ha végig megyünk akár hazánk, akár az idegen államok történetén, azt, hogy valaha felállott volna zsidó, hogy hazája szabadságáért feláldozza magát, példával igazolva nem találjuk. Ezen fajnak vele született ösztöne az, hogy a fennálló hatalommal tart, (Ugy van!) neveztessék az bár Magyarországon „Bach" rendszernek neveztessk, ha taláu az orosz elfoglalná az országot, készek lennének