Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-119

119. orsiágos üló& jnnius 9. 1883. e>69 mutatói, miért tartom őket a nemzetre veszélyeseknek és törekedtem bebizonyítani, hogy íegkevésbbé sem vét a humanismus és liberalismus ellen az, a ki ezelőtt az eleven pestis és dögvész ellen cordont akar húzni. (Ugy van! a szélső bálfelöl.) Én a magam részéről kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ép ugy tiltakoznám e bevándorlás ellen, ha azok, kik bevándorolni szándékoznak, mohamedánok vagy keresztények volnának, melyek hazánkat elözönléssel fenyegetnék. Tiltakoznám, mert hazám haladását és mívelődését s társadalmi és politikai viszonyait látom e népözön betódulása által veszélyeztetve. Pártolom a Herman Ottó képviselő ur által beadott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) (Péchy Tamás elhagyja az elnöki széket, melyet Szontagh Pál foglal él.) Országh Sándor: T. ház! Nem kívántára volna a folyamatban levő vitához hozzászólni, a melynek egyes mozzanatai talán nem is fogják nagyon emelni a parlament tekintélyét, de részemről oly dolgokat hallottam, melyek arra kényszerítnek, hogy a t. háznak figyelmét néhány perezre kikérjem és hogy szavazatomat, melylyel a kérvényi bizottság javaslatát kivánom támogatni, legalább néhány rövid szóval indokoljam. Engem, t. ház, mint a katholikus vallásnak egyik buzgó hívét, a vallás különbözete és mint magyart, annak tudata választ el a zsidóságtól, hogy annak egy nagy része, fájdalom, még ma sem tudott összeforrni a magyar nemzet érzelmi világával s ennélfogva elhiheti a t. ház, hogy a kérdésben távol állok minden érzelgéstőí, távol állok a Iramanismusnak minden tálhajtásától is, a mely hazám és nemzetemre nézve veszélyessé válhatnék; de t. ház, azok, a kik engem tanítottak a katholikus vallásra, egyszersmind arra is tanítottak, hogy én embertársaimat minden vallás- és faj különbség nélkül szeressem és hogy azokat, legalább különös indok nélkül, gyűlöletemmel el ne áraszszam; arra tanítottak, hogy Magyarországot a lefolyt századokon át sok igen súlyos csapás érte ugyan, de a vallási fanatismus és vallási türelmetlenség átka alól, legalább összehasonlítva más nemzetek történetével, csaknem épen maradt ez ország; mert a mi vallásháborúinkban a vallási kérdések oly annyira össze voltak szőve és forrva az alkotmányosság, a politika és egyéni szabadság kérdéseivel, hogy tulajdonkép ez utóbbiaknak nagyobb osztályrész jutott belőle, mint maguknak a vallási kérdéseknek, a mely tekintetben bátran hivatkozhatom e kornak alapos ismerőjére, Thaly Kálmán t. képviselőtársamra. De t. ház, engem még arra is figyelmeztettek, hogy mig Spanyolországban és Angolországban, sokkal későbbi századokban, ott az inquisitió máglyáit, itt pedig a boldogtalan emlékezetű szt. Bertalan-éjt tudták rendezni, Magyarország ily irtóztató események színhelye sohasem volt; sőt szemben azon mesés állításokkal, melyeket Ónody Gréza t. képviselő ur tegnap felhozott s a melyek oly élénken emlékeztetnek azon sötét korszakra, midőn a boszorkányoknak valami varázserőt tulajdonítottak, büszkén emlékezem meg Magyarországnak egy fenkölt gondolkodású királyára, ki már a 12-dik században azt mondta, hogy: „De strygos autem, que non sünt, nulla mentio fiat." Ónody képviselő ur felemlítette, hogy létezik egy nagy, hatalmas, Kagal nevezetű, zsidószövetség, mely hatalmát érezteti az egész világgal a zsidó hatalom előmozdítása czéljából. Már t. ház, vagy létezik ez a nagy hatalmas szövetkezet, a mely ugy látszik, a t. képviselő ur előadása szerint mindenre képes volna és ez esetben megfoghatatlan előttem, mikép történhetett az, hogy Oroszországban tízezerével pusztíttattak a zsidók és kegyetlenségek követtettek el ellenükbe, Engedje meg a t. képviselő ur, hogy kételkedjem ezen szövetségnek a hatalmában, vagy azt higyjem, a mi különben valószínű, hogy ez a szövetsé egyáltalában nem is létezik. Én, t. ház, megvallom tudatlanságomat, én mindeddig ezen szövetségről nem hallottam semmit; de igenis tudom azt, hogy létezik egy más, nagy, nemes és magasztos szövetkezet, a mely magában foglalja az egész művelt világminden nemesen gondolkodó fiát, itt a régi Európában ép ugy, mint a fiatal Amerikában és ez a humanismus szövetkezete, a melynek hatálma — fájdalom — nem terjedt annyira, hogy ily kegyetlenségeknek elejét vehesse, de már is terjed legalább annyira, hogy e szerencsétlenek sebeit legalább gyógyítsa, azok fájdalmait legalább részben enyhítse. Es t. ház, ha a humanismus hatalma, eszméje növekedni fog, a mint kétségtelenül naponkint növekedik, akkor meglesz az a sokszor emlegetett cordon, de nem a szuronyok kordona az üldözöttek ellen, hanem az emberiség és moralitás eordona azok ellenében, a kik rablókezekkel nyuluak mások vagyona után és a kik csúnya fegyverrel fenyegetik másoknak életét. Istóczy képviselő ur csudálkozik a fővárosnak e kérdésben tanúsított magatartása felett. A főváros, t. ház, mely a magyar intelligentiának, a magyar műveltségnek gyúpontja, mely állásánál fogva hivatva van folytonosan érintkezni a művelt külfölddel, mely hivatva van épen a művelt külfölddel megismertetni a magyar nemzet érzelmi világát, a főváros, azt hiszem, nem járhatott el másként, mert különben megtámadta volna minden traditióit és el-