Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-119

266 119. eriüágos flléi jnnlsé 9, 1882, derén es in diesem Lande (Nordamerika) nicht wenige gibt, werden mit Abscheu von ihren bisherigeu sogenannten Kirchen sich abwenden, wenn sie in Erfakrung bringen, was für Schurken jené waren, die den Protestantismus ins Lében riefen". (Hosszan tartó mozgás.) Bocsánatot kérek, ha viaszaéltem szólási jogommal, midőn én is idéztem, de a háznak t. elnöke múltkori figyelmeztetése után ezt röviden tettem és nem akartam még többet idézni azon embernek művéből, a kire itt hivatkozás történt a zsidókérdés feszegetése alkalmából. T. ház! Ilyen körülmények között részemről határozott megnyugvást csakis a kérvényi bizottság nyilatkozatában találok és azt mondhatom, hogy e kérdés törvényhozási intézkedéseket semmi tekintetben nem igényel. Nem igényel azért, mert a mint előadtam, nem óhajtandó s a mint a kérvényi bizottság t. ^előadója előadta, a községi és honossági törvények kellő biztosítékot nyújtanak az iránt; de nem igényel azért sem, mert — ismételnem kell, a miket más helyen előadni szerencsém volt — t. i. az orosz zsidók eddig egyáltalában ide nem jöttek, nem települtek, hogy nekik, de másoknak sincs szándékuk, hogy ide jöjjenek: igy tehát ezen kérdés semmi actualitással nem bir. Hivatkoztam már a szabadelvű-párt conferentiáján — hiszeu a lapok hozták a tudósítást, tehát elmondhatom itt is — hogy eddig az orosz zsidók nemcsak tömegesen nem jelentkeztek az országban, lehet egyesek, egyes családok, hogy jelentkeztek, de tömegesen nem. (Egy hang a szélső baloldalon: Á „Felvidéki Lapok

11 irták!) Erre is válaszolok. Igaz, a „Felvidéki Lapok" hozták, hogy oda jöttek volna; és én akkor rögtön, nem magam, hanem egy t. képviselőtársam, a kinek testvére abban a városban igen tekintélyes közigazgatási tisztviselői állást foglal el, egyenes felszólítást intézett hozzá és azt a választ nyertük, hogy az egész puszta koholmány, hogy ott egy orosz zsidó sincs. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Csodálkozom, hogy a sajtóra és egyes lapok híreire most oly nagy súlyt méltóztatnak fektetni. (Derültség.) Ismétlem, a minek a ministerelnök ur is kifejezést adott, hogy itt egyáltalában nincs orosz zsidó, ide nem jöttek, nem is akarnak ide jönni, nem is akarja senki, hogy ide jöjjenek. Ezt bátor leszek illustrálni. (Halljuk!) Ha az orosz menekülők, a kikért igen melegen érzek, a kiket a biztos halálra kiadni egyátalában nem akarnék, ha ők egészen magukra volnának hagyva, mint annak idején volt a lengyel forradalom után a lengyel menekültek Ugye, mint Magyarország szabadságharcza után a magyar menekültek Toltak, (Nagy zaj és élénk ellenmondás a szélső balldalon. Halljuk!) hogy senki sem gondoskodnék róluk, akkor könnyen megtörténhetnék, mert a menekülő oda megy, a hova mehet, hogy ide is jönnek. De épen az orosz zsidó iránt egész Európában és Amerikában a legnagyobb részvét és lelkesedés mutatkozik. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Ma is olvastunk felhívást, hogy Parisban bizottság alakult — és nem az Allianee Israelite közreműködésével — (Ellenmondás a szélső haloldalon) melynek élén Hugó Victor áll, melynek tagjai és a felhívás kibocsátói, a kik azt aláirtak, a tudomány, a művészet, a politikai élet legfényesebb európai és világhírű férfiai: Grambetta és 10—15 más nevezetesség. Szalay Imre (közbeszól): Hiszen az is zsidó volt! (Hosszas derültség.) Wahrmann. Mór : (Halljuk!) Hát ismétlem, a legnagyobb részvét mutatkozik nemcsak hitsorsosaik körében, megengedem és a t. ház egész egyszerűnek és természetesnek fogja találni, hogy legfokozottabb mértékben épen hitsorsosaik körében és ily módon nagy összegeket gyűjtöttek ezen szegény menekülők elszállítása, elhelyezése czéljából. Organisatió történt e tekintetben. Bizottságok keletkeztek, a melyek ezen szerencsétlenek elszállításával, ellátásával és elhelyezésével foglalkoznak. Ilyen bizottság alakult Amerikában, Londonban, Parisban, Berlinben és Bécsben. Mindezek más czélt nem tűztek ki maguk elé, mint hogy ezen szerencsétlenek kiszállíttassanak Amerikába, Canadába. Egyiknek sem jut eszébe, hogy ezek itt Európában, akár Magyarországon, akár Ausztriába, akár más országba helyeztessenek el. Felosztatott az egyes bizottságok közt a szerep akként, hogy a bécsi tartozik gondoskodni arról, hogy azok a szegény embereek élelmezést ruházatot kapjanak és hogy azok, a kik netalán vissza akarnak élni a kegyadományokkal, vísszautasittassanak és visszaküidessenek Oroszországba. A berlini bizottság arról gondoskodik, hogy azok, a kik Hamburgba vagy Brémába utaznak, útiköltséget és ottan elhelyezést nyerjenek; a párisi és londoni arról, hogy a többiek elhelyezése hajókra és elküldése Amerikába biztosan eszközöltessék. Az amerikai bizottság pedig gondoskodik arról, hogy azon szegény emberek, a kik oda mennek, elláttassanak, útmutatást nyerjenek, hogy hová telepedjenek le és hol keressenek maguknak új hazát. Ily körülmények közt nem lehet tartani attól, hogy a kérdés actuális; ezt, azt hiszem minden elfogulatlan ember át fogja látni. (Helyeslés jobbfelől.) És ily körülmények közt én tökéletes megnyugvást találok, a mint mondom, a kérvényi bizottság határozati javaslatában és nem fogadhatom el Herman t. képviselő ur határozati javaslatát; nem azért, mintha abban nem találnám sok tekintetben a rokonszenvnek és elfogulatlanság kifejezését, de azért, mert, a mint mondom, még látszatát is ki akarom kerülni annak, hogy ebből