Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-119

119. országos fiiéi jnnins 9. 1882. 267 általában zsidókérdést akarnék csinálni, másodszor, mert olyan határozott kifejezését annak, hogy okvetlenül, minden körülmények közt gondoskodni kell arról, hogy ide senki ne jöhessen, a magam részéről nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el mint ember, mert az emberiség legszentebb parancsaival ellenkezik, hogy minden körülmények közt eltiltassék idegenek bejövetele, nem fogadhatom el mint magyar, mert ez, mint a ministerelnök ur is felhozta, épen a magyar nemzetnek minden traditióival ellentétben áll; (Élénk helyeslés) nem fogadhatom el mint zsidó, mert nem lehet követelni, hogy esetleg hitsorsaimat a biztos halálnak kiszolgáltassam. Hogy én e tekintetben egész elfogulatlanul nyilatkoztam, ezt abból is láthatja a t. képviselőház, hogy Herman Ottó t. képviselőtársam határozati javaslatának második részét sem fogadhatom el, mely odautasítandónak véli a kormányt, hogy lépéseket tegyen arra nézve, hogy ilyen dolgok többé ne történhessenek Oroszországban és hogy a költségek az orosz kormány által viseltessenek. Már pedig ha felekezeti szempontból bírálnám a kérdést, el kellene fogadnom a határozati javaslat ezen részét, mert hiszen ez leginkább szól a zsidóság mellett, de nem fogadom el azért, mert nem vélem oda utasíthatónak a kormányt, hogy oly lépést tegyen, mely esetleg kellemetlen következményekkel járna az országra nézve. Ohajtandónak vélem én is, hogy az európai diplomatia, az európai államok foglalkozzanak e kérdéssel és ha sikerülne az osztrákmagyar külügyi kormányzatnak, több nagy hatalommal egyetértőleg sikeres lépéseket tenni e kérdésben, én volnék a legelső', a ki ezt örömmel üdvözölném. [Helyeslés a jobboldalon.) Én ahhoz is szívesen hozzájárulnék, hogy ezen initiativát megbízható formában, pl, az osztrák-magyar kormány tegye meg, de utasítást adni, a nélkül, hogy a viszonyokat tüzetesen ismernők, a nélkül, hogy a következményeket beláthatnék, melyek azokból az országra hárulnának, én adni képes nem vagyok. Mert én ezt az erkölcsi vereséget sem akarom az országra felidézni, melyet Anglia és Franeziaország tapasztalt azért, mert az egyptomi kérdésben nem jártak el egyértelműleg a többi állammal. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Nem tartok attól, hogy zsidókérdés fog támadni az országban, bármennyire izgassanak^ is egyesek és utaljanak egyesek a jövőre. Én bízom ezen törvényhozó testület bölcsességében, bízom a kormány eljárásának erélyében és azon iparkodásában, hogy a menynyire lehet, a humanismus érdekeit mindig és minden alkalommal összbangzásba fogja hozni az ország érdekeivel. Bízom a magyar nép józanságában és igazság [ érzetéberijKÉMnk helyeslés.) mely magát nem hagyja egy könnyen félrevezetni, ámbár egyesek iparkodnak a talajt_ arra mindenféle ganéjtrágyával előkészíteni. (Élénk, zajos helyeslés. Uqy van! jobb/elöl.) Mindezekben bízván, ezen bizalommal kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság véleményét elfogadni. (Hosszas élénk helyeslés jobb jelöl. Zaj. Elnök csenget.) Hentaller Lajos: T. képviselőház : Tagadhatatlan, hogy egy nemzet haladása, felvirágozása és gyarapodása csak az esetben lehetséges, ha az a nemzet, a művelődés, haladás és valódi szabadelvüség elől nem zárkózik el. (ügy van! a szélső baloldalon.) Daczára annak t. ház, hogy magam elismerem e tétel igazságát s mert mégis felállók egy oly javaslatnak védelmére, a mely látszólag — Wahrmann Mór t. képviselő úr nézete szerint legalább — ellenkezik a humanismus és liberalismus elveivel, akkor méltóztassék a képviselőház elhinni, hogy nagy és szomorú okaim vannak arra, hogy ezen, a radiealismus elveivel ellenkezőnek látszó javaslatot pártoljam. (Halljuk! Halljuk!) Az a kérdés t. ház, hogy mi az oroszországi zsidóságot befogadjuk-e vagy nem ? Én erre a kérdésre határozottan, egyenesen nemmel felelek. Minden embernek át kell hatva lennie a gondolattól, hogy vannak jogok és kötelességek, melyeknek semmi közük az erőszakos kormány parancsszavához s melyeknek teljesítésére nem a kormány, nem a hivatalos, akár egyházi, akár polgári hivatalos közegek, hanem saját lelkiismeretünk, a szabad ember öntudatos elhatározása ösztönöznek. (Ügy van! a szélső" baloldalon.) Ilyen jognak tartom én azt t. ház, hogy minden ember szabadon gyakorolhassa azt a vallást, melyet neki esze sugall és lelkiismerete parancsol, (ügy van! a szélső baloldalon.) Épen azért sohasem ismerném el, akár az állam, akár az egyház bármely tagjának azt a jogát, hogy valakinek lelkiismeretére befolyást gyakoroljon vagy a felett rendelkezzék. De nem is sikerült ez eddig soha senkinek. Tudvalevő, hogy két ide vágó dolgot nem voltak képesek a leghatalmasabb egyházi és világi uralkodók sem létesíteni: egy vallást az összes emberiség részére és egy nemzetet a különféle népek részére, (ügy van ! a szélső baloldalon.) Megjegyzem még t. ház, hogy azok a rémtörténetek, melyek a múlt hetekben itt a képviselőházban felsoroltattak, melyeket Onody és Istóczy képviselő urak most újra felidéztek, nem újak. Már Tacitus tesz említést azon borzalmas gyermekgyilkosságokról, melyek azonban nemcsak a zsidóknak, hanem más üldözött vallásfele34*