Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-119

119. országos liléi juiiins 9. 1882, 265 ban épen a zsidóság az az elem, mely leg­nagyobb mértékben magyarosodik [Helyeslés) s a magyar tudomány, a magyar művészet, a magyar sajtó és irodalom terén mindenütt fényes sikerrel működnek, tehát áll az, a mit mondtam. (Helyeslés.) Az általam említett feladat nem oly könnyű, mert az ország felső vidékén sok olyan zsidó van, ki nem hogy nem magyarosodnék — mert az igen téves felfogás a t. képviselő urak részé­ről, ha azt hiszik, hogy azon felső-magyar­országi zsidók, az úgynevezett orthodoxok, nem magyarosodnak, vagy nem tudnak magyarosodni, mint Herman képviselő ur mondta; ellenkezőleg, a ki ismeri a felső vidéket, a ki ismeri Bihar, Szabolcsmegyéket (Ellenmondás a szélső' balon. Fel­kiáltások : Azok nem felső megyék! Sáros! Marmaros­megye!) Herman képviselő ur az mondta, hogy az orthodoxok nem magyarosodnak, ha tehát az ortho­doxokról beszél, olyan megyéket kell felhoznom, hol az orthodoxok igen nagy mértékben vannak. Ha Herman képviselő ur azt mondta volna, hogy a sárosmegyei orthodoxok nem magyaro­sodnak, arra válaszoltam volna, ha lehetett volna, vagy elhallgattam volna, de ő általánosságban az orthodoxokról beszélt, tehát, erre azt mondom, hogy Bihar- és Szabolcsmegyében, a hol igen nagyszámmal vannak az orthodoxok, annyira magyarok, hogy az ember, ha velük beszél, azt sem tudja, hogy zsidók-e, (Helyeslés.) És épen azért kell, hogy egy más irányban is az orthodoxok védelmére szálljak. Mert újabb időben iparkodás támadt, hogy a zsidóságot e kérdésben két pártra oszszák. Sokan vannak, kik azt mondják, hogy a neológok tisztességes, derék, jó hazafiak, csak az orthodoxok nem azok. Én leginkább válaszolhatok erre, mert a t. háznak azon tagjai, kik 12 évvel ezelőtt is itt voltak, leginkább tudhatják, hogy én előre figyelmeztettem azon veszélyekre, melyek támadni fognak, ha az orthodoxoknak törekvéseit, a eul­tura és iskola elhanyagolását, papjaiknak túl­terjeszkedését a kormány és a törvényhozás dédelgeti. Én akkor figyelmeztettem azon bajokra, de kisebbségben maradtam és épen ezen párt t. tagjai, (a baloldalra mutatva) szót emeltek akkor az orthodoxok mellett, a vallásszabadság fentartásának czíme alatt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Jókai!) És ott tévedés volt, tévedés ma is. Az ortbodox és neológok közt én nem ismerek el hitfelekezeti, vallási különbséget. Különbség van igenis a cultivában, különbség van abban a merev ragaszkodásban a vallásnak egyes szertartásai iránt, a mint különbség van az ortbodox katholikus és indifferens kütholikus közt. (Élénk ellenmondás és hosszas nyugtalanság a szélső balon. Halljuk!) T. ház! Ezeket bátran felhozhattam ismé­KÉPYH NAPLÓ. 1881—84. VI. KÖTET. telve, mert hivatkoztam rá, hogy éti ezekre egy évtized előtt utaltam; tehát nem lehet azt mon­dani, hogy elfogultan ítélek e kérdésben, mert nekem macskazenét rendeztek a fővárosban az orthodoxok 1869-ben, ugyanakkor, midőn a ház egy kiváló tagjának (Közbeszólás a szélső bal­oldalon: Jókai! A jobb/elől: Zsedényi!) fényes fáklyásmenetet rendeztek. (Általános derültség.) De szükségesnek tartom ezt azért is, mert itt mindig a talmudra történik nagy örömmel és roppant készséggel hivatkozás. Azon két szónok, ki ez iránynak e házban jelenleg egyedüli kép­viselője, nagyon szerei hivatkozni egy német úgynevezett tudós könyvére. Istóczy Győző: (Közbeszól): Prágai egye­temi tanár. (Derültség.) Wahrmann Mór: Prágai egyetemi tanár és úgynevezett tudós. (Hosszas derültség.) Az ő kitűnő művében: „der Talmudjude", foglaltatnak mindazok, mik előadattak azon talmud ellen s azon zsidók elleti, kik ahhoz ragasz­kodnak. Hogy milyen értéket kell tulajdonítani ezen úgynevezett tudós és prágai tanár iratainak, ha egyáltalában 10—20—100 iró irataira hivat­kozni lehet azzal a joggal, hogy abból hatá­rozott következtetést lehet vonni, azt leginkább azzal fogom bebizonyítani, hogy a t. háznak, meglehet, érdekelni fog némelyeket, egy némely dolgot fel fogok olvasni azon tanár irataiból. (Halljuk!) Az ő könyvében „Der Antlekrist", mely 1875-ben jelent meg, ezen tanár .... ístóczy Győző (közbeszól): Tudós! (De­rültség.) Wahrmann Mór: Megengedem, hogy tudós, ezt irta a protestautismusról: „Wohin der Pro­testantismus seinen FUSS setzt, verdorrt das Gras, geistige Leere, Verwüderung der Sitten, schauer­liehe Trostlosigkeit der Herzeo sind seine Früchte; ein Protestant, der nach Luthers Eezepten lebt, ist ein Ungeheuer; Vandalismus und Protestantismus sind identische Begriffe". (Hosszan tartó mozgás. Felkiáltások: Tessék ma­gyarra fordítani! Nem szükséges!) Nem fordítom le, megértették a 'nélkül is és meglehet, azt fogná valaki mondani, hogy hamisan fordítottam és elferdítettem. (Zaj a a szélsőbalon.) Ugyanazon könyvének 79. lapján — bátor vagyok lapra hivatkozni, hogy azok, kik talán érdeklődnek, utána nézhessenek és ellenőrizhessék idézeteim helyességét — követ­kezőt mondott.Ez Amerikáról szól: „Leser, die noch etwa denken möchten, jené Menschen, die sich Reformátorén nannten, hätten irgend welche persönliche Sittliehkeit besessen oder mir halb­wegs erträgliehe Lehren geäussert, mögen die Reformationsgeschichte des Herrn von Döllinger durehbíättern: Redliehkeií liebende Protestanten, 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom