Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-119

119. országos liléi juiiins 9. 1882, 265 ban épen a zsidóság az az elem, mely legnagyobb mértékben magyarosodik [Helyeslés) s a magyar tudomány, a magyar művészet, a magyar sajtó és irodalom terén mindenütt fényes sikerrel működnek, tehát áll az, a mit mondtam. (Helyeslés.) Az általam említett feladat nem oly könnyű, mert az ország felső vidékén sok olyan zsidó van, ki nem hogy nem magyarosodnék — mert az igen téves felfogás a t. képviselő urak részéről, ha azt hiszik, hogy azon felső-magyarországi zsidók, az úgynevezett orthodoxok, nem magyarosodnak, vagy nem tudnak magyarosodni, mint Herman képviselő ur mondta; ellenkezőleg, a ki ismeri a felső vidéket, a ki ismeri Bihar, Szabolcsmegyéket (Ellenmondás a szélső' balon. Felkiáltások : Azok nem felső megyék! Sáros! Marmarosmegye!) Herman képviselő ur az mondta, hogy az orthodoxok nem magyarosodnak, ha tehát az orthodoxokról beszél, olyan megyéket kell felhoznom, hol az orthodoxok igen nagy mértékben vannak. Ha Herman képviselő ur azt mondta volna, hogy a sárosmegyei orthodoxok nem magyarosodnak, arra válaszoltam volna, ha lehetett volna, vagy elhallgattam volna, de ő általánosságban az orthodoxokról beszélt, tehát, erre azt mondom, hogy Bihar- és Szabolcsmegyében, a hol igen nagyszámmal vannak az orthodoxok, annyira magyarok, hogy az ember, ha velük beszél, azt sem tudja, hogy zsidók-e, (Helyeslés.) És épen azért kell, hogy egy más irányban is az orthodoxok védelmére szálljak. Mert újabb időben iparkodás támadt, hogy a zsidóságot e kérdésben két pártra oszszák. Sokan vannak, kik azt mondják, hogy a neológok tisztességes, derék, jó hazafiak, csak az orthodoxok nem azok. Én leginkább válaszolhatok erre, mert a t. háznak azon tagjai, kik 12 évvel ezelőtt is itt voltak, leginkább tudhatják, hogy én előre figyelmeztettem azon veszélyekre, melyek támadni fognak, ha az orthodoxoknak törekvéseit, a eultura és iskola elhanyagolását, papjaiknak túlterjeszkedését a kormány és a törvényhozás dédelgeti. Én akkor figyelmeztettem azon bajokra, de kisebbségben maradtam és épen ezen párt t. tagjai, (a baloldalra mutatva) szót emeltek akkor az orthodoxok mellett, a vallásszabadság fentartásának czíme alatt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Jókai!) És ott tévedés volt, tévedés ma is. Az ortbodox és neológok közt én nem ismerek el hitfelekezeti, vallási különbséget. Különbség van igenis a cultivában, különbség van abban a merev ragaszkodásban a vallásnak egyes szertartásai iránt, a mint különbség van az ortbodox katholikus és indifferens kütholikus közt. (Élénk ellenmondás és hosszas nyugtalanság a szélső balon. Halljuk!) T. ház! Ezeket bátran felhozhattam isméKÉPYH NAPLÓ. 1881—84. VI. KÖTET. telve, mert hivatkoztam rá, hogy éti ezekre egy évtized előtt utaltam; tehát nem lehet azt mondani, hogy elfogultan ítélek e kérdésben, mert nekem macskazenét rendeztek a fővárosban az orthodoxok 1869-ben, ugyanakkor, midőn a ház egy kiváló tagjának (Közbeszólás a szélső baloldalon: Jókai! A jobb/elől: Zsedényi!) fényes fáklyásmenetet rendeztek. (Általános derültség.) De szükségesnek tartom ezt azért is, mert itt mindig a talmudra történik nagy örömmel és roppant készséggel hivatkozás. Azon két szónok, ki ez iránynak e házban jelenleg egyedüli képviselője, nagyon szerei hivatkozni egy német úgynevezett tudós könyvére. Istóczy Győző: (Közbeszól): Prágai egyetemi tanár. (Derültség.) Wahrmann Mór: Prágai egyetemi tanár és úgynevezett tudós. (Hosszas derültség.) Az ő kitűnő művében: „der Talmudjude", foglaltatnak mindazok, mik előadattak azon talmud ellen s azon zsidók elleti, kik ahhoz ragaszkodnak. Hogy milyen értéket kell tulajdonítani ezen úgynevezett tudós és prágai tanár iratainak, ha egyáltalában 10—20—100 iró irataira hivatkozni lehet azzal a joggal, hogy abból határozott következtetést lehet vonni, azt leginkább azzal fogom bebizonyítani, hogy a t. háznak, meglehet, érdekelni fog némelyeket, egy némely dolgot fel fogok olvasni azon tanár irataiból. (Halljuk!) Az ő könyvében „Der Antlekrist", mely 1875-ben jelent meg, ezen tanár .... ístóczy Győző (közbeszól): Tudós! (Derültség.) Wahrmann Mór: Megengedem, hogy tudós, ezt irta a protestautismusról: „Wohin der Protestantismus seinen FUSS setzt, verdorrt das Gras, geistige Leere, Verwüderung der Sitten, schauerliehe Trostlosigkeit der Herzeo sind seine Früchte; ein Protestant, der nach Luthers Eezepten lebt, ist ein Ungeheuer; Vandalismus und Protestantismus sind identische Begriffe". (Hosszan tartó mozgás. Felkiáltások: Tessék magyarra fordítani! Nem szükséges!) Nem fordítom le, megértették a 'nélkül is és meglehet, azt fogná valaki mondani, hogy hamisan fordítottam és elferdítettem. (Zaj a a szélsőbalon.) Ugyanazon könyvének 79. lapján — bátor vagyok lapra hivatkozni, hogy azok, kik talán érdeklődnek, utána nézhessenek és ellenőrizhessék idézeteim helyességét — következőt mondott.Ez Amerikáról szól: „Leser, die noch etwa denken möchten, jené Menschen, die sich Reformátorén nannten, hätten irgend welche persönliche Sittliehkeit besessen oder mir halbwegs erträgliehe Lehren geäussert, mögen die Reformationsgeschichte des Herrn von Döllinger durehbíättern: Redliehkeií liebende Protestanten, 34