Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-118
254 118. országos ül ét június 7- 1882. több része a tisza-eszlári esetnél, mintha csak egy bizonyos érdektől lett volna sugalmazva, mystificálni s a tényt elpalástolni igyekezett. Alig volt két lapja a sajtónak, a mely őszintén és nyíltan megmerte a tisza-eszlári eoncret esetben véleményét mondani és ezek — dicsérettel legyen megemlítve — első sorban a „Függetlenség", másod sorban a „Pesti Napló" voltak. (Derültség a jobboldalon.) E két lap volt az, a mely igaz hirekkel állott elé. T. ház! A Khagal titkos hatalmának, a melyből kisugárzik az a solidaritás, mely úgyszólván a világ összes zsidóságát összetartja, tulajdonítható az, hogy midőn felmerülnek ily esetek, ily vérlázító tények, ilyen, az emberi jogérzetet megbecstelenítő rituálék, akkor a zsidók egyetértőleg az esemény elnyomására törekesznek, mystiíieatióval állanak elő, álhireket költenek, sőt megöit embert is feltámasztanak, még pedig nem egy helyütt, hanem egyszerre ísz ország különböző részeiben, bogy azonban az, a ki valószínűleg vallási fanatismusnak esett áldozatául, . . . Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék igy nyilatkozni. Önmaga azt mondta, hogy izgató beszédet nem akar tartani. Méltóztassék hidegen venni ezt a dolgot és ne méltóztassék saját, talán kissé elfogult nézeteit itt hirdetni, mert méltóztassék elhinni, hogy több kárt okoz ezzel Magyarország jó reputatiójának, mint a mit maga is kivan. (Élénk helyeslés jobbfeWl.) Ónody Géza: Ha ez itt izgatottságot szül, ugy annak előidézője nem én vagyok, hanem előidézői a megtörtént tények, (ügy van! a szélsb' baloldalon.) Ennél a kérdésnél kitűnt az a roppant solidaritás, .mely az összes zsidóságot egy érdek zászlaja alá tereli. Történtek gyilkosságok máskor is, emberélet máskor is elveszett gonosz kezek által, itt van Hoster esete, a ki 9 tagból álló zsidóesaládot gyilkolt le és nem akadt egyetlen keresztény sem a keresztény társadalomban, a ki Hosternek pártjára kelt volna, a ki igyekezett volna Hoster ügyében a tényeket meghamisítani. Az eszlári esetnél pedig feltámad a sajtó, a revolver zsurnalisztika összes erejével igyekszik feltámasztani azt a leányt, a kit többé nem képes sem a sajtó, sem pedig a khagalismusnak minden hatalma feltámasztani. A mi a két határozati javaslatot illeti, minthogy nekem ezen kérdésbeu t. ház, azon nézetem van, hogy a zsidókérdés ma már nem is sociális, hanem internationális jellegű, az elől bármennyire is igyekezzünk elzárkózni, el nem zárkózhatunk, ez önmagát felerőszakolja multakból felidézett számtalan visszaélések, jogsértések által, melyek a keresztény társadalomnak mindannyi kihívásul szolgálnak arra nézve, hogy egyszer valahára ezen kérdés gyökeresen megoldassák. Én bátran ki merem jelenteni, bogy nekem az a nézetem, hogy az orosz zsidó áramlat megakadályozására sem cordon, sem pedig egyéb óvintézkedések nem elegendők, mert ha az egy ponton nem jöhet be az országba, bejön a másikon; meggyőződésem szerint legjobb nékünk az '6 részükre gondoskodni egy területről, a hová elszállíttassanak. Erre pedig az egyedüli hely Palestina, ugy is oda vágytak mindig: hadd teljesüljön tehát egyszer ábrándjaiknak arany órája. Nézetem szerint a diplomatiáuak kellene interveniálni a sultánnál és én remélem, hiszem, hogy néhány 100 millióért, melyet módjukban van a zsidóknak előteremteni és kifizetni, hiszen vannak gazdag protectoraik, ott van Rothschild, ki bizonyosan egyetlen árva fillért sem fordít a nyomorultak szenvedésének enyhítésére, {Ellenmondás.) fordítson oda ezen telepedési hely megvásárlására, vegye meg azt a sultántól, aztán költözzenek oda. Ezért én az oroszországi zsidóknak megengedni óhajtom az átvonulást Magyarországon, mint transitó területen, a Balkántól aztán a Sultán protectorsága alatt szállíttassanak tovább megvásárolt telepedési helyükre. Az én igényeimet sem egyik, sem másik határozati javaslat ki nem elégítvén, miután látom, hogy azon eszmék, melyek által a zsidókérdés megoldandó lesz a közel jövőben, ma ki nem vihető, várakozó álláspontot foglalok el és sem egyik, sem másik határozati javaslatot el nem fogadom. Somssich Pál: Tekintettel az előrehaladott időre, igen rövid leszek. (Halljuk! Halljuk!) Ha nem tudnám, hogy Szathmármegye és egyéb törvényhatóságok kérvényei vannak napirenden, az előttem szólott képviselő ur beszéde után azt hihetném, hogy a Talmud értelmezése van tárgyalás alatt. De miután tudom, hogy az említeti kérvények vannak napirenden, nem fogok a képviselő ur érvelésének ezáfolatába bocsátkozni s csak egy pár észrevételt teszek. {Halljuk! Halljuk!) Ő a 14-ik és előbbi századokból egyes eseményeket hozott fel s azokat mint bebizonyított tényeket állította elénk. Én a t. képviselőuruak nem könyvekből, brochure-kből és lapokból, de megyék archívumaiból azt fogom bebizonyítani, hogy boszorkányok voltak és ilyen meg amolyan károkat tettek. (Élénk tetszés) Trencsénmegye levéltárában olvastam, hegy egy boszorkány az ördöggel szerelmeteskedvén, olyan árvizet okozott, mely falvakat sepert el. (Élénk tetszés) Ott van az archívumban, méltóztassék megnézni és elolvasni. És kérdem, most a 19-ik században nem fog-e mindenki szánalmas mosolylyal és
