Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-118

118. országom llés jttuiss 7. 1882. 251 azért teszem, hogy barmaim bele ne menjenek ha kő volt a nyilason, megint rá kell tenni mondván, azért teszem, hogy barmaim átmehessenek rajta. Igazságos cselekedet az eretneket sajátkezüleg kivégezni. A ki az istentelennek vérét ontja, áldozatot mutat be Istennek. Izrael fiai közül nem szabad megölni senkit, Izraelből nem szabad megölni senkit, de a gojim és eretnek nem tartoznak Izraelhez. A ki pedig Izraelből öl meg egy lelket, az annyit számít neki, mintha az egész világot megölte volna és a ki egy Izrael lelket megtart az életnek annyi érdeme van, mintha az egész világot megmentette volna". Valóban bámulatos ezen öntetszelgés, melyet maga irányában táplál tanaiban, a világegyetem mel szemben egy maroknyi nép, a mely eddig is csak polgártársainak vagyonán és vérén tudta magát fentartani. A talmudzsidó magát isten választott népének tartja. Valóban, ez igen szép kifejezés, de csakis mint kifejezés marad szép, mert, hogy oly rósz ízlése lett volna a mindenek alkotójának, hogy ilyen loknis, kaftános fajt, választott volna ki magának, azt az _egész világon el nem hiszi senki. (Derültség.) Üldöztetnek Oroszországban a talmudisták, de nem kell gondolni, hogy az csak magától, ok nélkül keletkezett, kellett, hogy ok legyen arra. És ezen üldözés oka mélyen a múltban fekszik. Régen ott is folyton gyakorolták azon üzelmeket, melyeket hitsorsosaik itt Magyarországon végre hajtottak, végrehajtottak a műveltségnek, a humanitásnak gyalázatára, megbecstelenítésére, végrehajtották azon fajnak, melynek hitsorsosaiuí vallják magukat a neológoknak szégyenére. Tudva lévő dolog, hogy a muszka pórok gyermekeit is vallásos czélokra legyilkolták. Ez tudva lévő dolog a múltból és az a sok boszuért kiáltó vér volt oka annak, hogy feltámadtak a pórok Oroszországban és irtóháborút indítottak és kikergették őket saját hazájukból. Elnök (Csenget): Én nem szólok az ellen, bárminő elveket fejteget itt a képviselő ur, de kénytelen vagyok, tekintettel arra, hogy jelenleg ezen kérdés némileg bizonyos izgatást keltett, figyelmeztetni a képviselő urat arra, hogy ne méltóztassék tényként oly dolgokat állítani és ezen parlamentből hirdetni, a melyek lehetetlenségek és régi mende-monda meséken alapulnak, (Élénk helyeslés) a melyeknek eredete csupán azon bibliai mondából számazik, hogy Ábrahám saját fiát akarta áldozni. Ne méltóztassék tényként oda állítani, mert megtörténhetnék, hogy valóban oly izgatás indulna ki e házból, a melyet egyik - másik helyen bizonyos egyének magán czéljaikra felhasználhatnának. (Élénk helyeslés.) Ónody Géza: T. ház! A t. háznak kegyes | engedelmével (Halljuk!) el kell magamtól hárítani azt a vádat, mintha én beszédemmel izgató hatásra számítanék; én oly állításokat teszek, a melyeket igyekszem bebizonyítani. (Halljuk!) Hogy a véráldozatnak rituáléja a Talmudzsidók között csakugyan uralkodik, erre nézve az 1400. évtől fogva lánczolatosan egész 'korunkig leterjedő esetekre tudok hivatkozni. (Halljuk!) T. ház! Mindenekelőtt fel fogom olvasni, azt a két esetet, a mely, fájdalom, hazánkban történt. A két eset oly nevezetes, hogy azt Rosti Miklós nagyhírű tudós művében, a melyet olaszból fordítva adott ki, érdemesnek tartotta következőleg leírni (olvassa): „Tudva vannak ama minden igazsággal teljes történetek, a melyekkel tele vannak az országok és tarotmányok a keresztyén gyermekeket megölő zsidókról. Egy a maga idejében történt dolgot így irja le Bonifinius. Hogy 1494-dik esztendőben Nagyszombat városában 12 zsidó férfiú és két asszony egy keresztyén nemes ifjat titkon megragadván, a közelebb való házba behúzták és a száját bedugván, kegyetlenül fojtogották s minden ereit megszurdalván, mig nem lelkét lassan, lassan és mintegy hosszas és kinos csuklással ki nem adná; nyomorultnak ki csorgó vérét, mint az éh kutyák Lebzselték és némely részét magok nyelték, falták, a többit pedig edényekre szedvén, másoknak megtartották; azután a testét diribrőídarabra elvagdalván, ide s tova a földbe elásták. Midőn szülői az ifjat mindenfelé sokáig haszontalanul keresnék és az is bizonyos lett volna, hogy előtte való napon őtet a zsidó utczán látták; gyanuságból poroszlókat küldenek a zsidókra és legottan egy háznál tapasztalván a fris vér jelenségét megragadják a házi gazdát minden cselédestől, kérdésre veszik az asszonyokat, a kik mindeneket renddel kivaliának. Nyilván lévén tehát a gonosz cselekedet és a szörnyű gyilkosság, Zápolyai István, akkorbeli magyarországi nádorispán, a város piaczának közepén nagy tüzet rakatott és valakik részesek, vagy tudósak voltak azon gyilkosságban mind a tűzre hányatta és azon városból fejek, életek vesztése alatt a zsidókat örökösen kitiltotta. Midőn e dologban a kinok közt kérdésre vennének némely vén zsidókat, mi oka lehetne annak, hogy ők annyira szomjúhozzák a keresztény vért? Négy okát adták s vallották ennek. 1. Hogy régi hagyomány légyen az ő nálok, hogy a keresztény vér igen hasznos a körttlmetéléskor a zsidógyermek vérének megállítására és a sebnek gyógyulására. 2. Ha a keresztény vérrel öszve elegyített pogácsából a zsidó eszik és abból más személynek is ad, azt a maga szerelmére fölgerjeszti. 3. Asszonyi bajokban nagy orvosság a keresztény vérnek megivása. | 4. Régi, de titkos törvényük szerint tartoznak a 3r