Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-118

252 118. országos ülés junius 7. 1882. zsidók esztendőnként egy keresztényt megölui és annak vérével az istennek áldozni; ez a sors ebben az esztendőben a nagyszombati zsidókra szállott." (Élénk derültség.) Hiába igyekeznek aevetéssel kisérni, adatokra hivatkozom. Egy másik esetet igy ir le Bell Mátyás: (Olvassa.) „1529-dik esztendőbea Baziui kerékjáríó, Meilinger Györgynek János nevű kilenes: esztendős fiacskáját a zsidók ellopták és egy mély pinczében minden ereit megvagdalván és számtalan szúrással sebeket rajta tévén a szörnyű kinok között minden vérét edényekre szedték és igy megölve;, hátra kötött kezekkel és mezítelen fővel a városon kívül nem messze a bokrok közzé elvetették. A keseredett szülék egyedül szeretett fiukat szorgalmatosára keresvén, hamar feltalálták; a zsidók legott gyanuságba esnek, a törvényre idéztetnek, a maguk fele nyájátói feladatnak, faarminczan, ki férfi, ki asszony, balálra sententziaztatnak, tíízre hányattatnak. Több ilyeket elé hordhatnék a mi időnkbeii keresztény ifjak hóhérosásairól." Egy másik eset, a mely szintén figyelmet érdemel, a következő: (Olvassa.) „Az országos levéltár „helytartó-tanácsi" osztályában egy szokatlanul zord kép vonja magára figyelmünket. A méternyi hosszú és 61 centiméter széles vászonról egy zsenge, mezítelen, tőrszúrások által eléktelenített gyermek teteme mered reánk; az arezon 18, a karokon 16, mellén 32, hátán 17, lábain 19 késszúrás látható, a jobb szem kiütve, melle késsel összemarczangolva a a nyakán fojtó kötél. Ezen borzalmas kép magyarázatára egy egész nyaláb okmány őriztetik az országos levéltárban; az eset, melyre vonatkoznak, minden tekintetben hasonlít a jelenleg napirenden levő tisza-eszlári esethez. E*en hivatalos adatok szerint 1764, év június hó 19-én Ballá János orkutai — Sárosmegye— lakos István nevű 5 éves gyermeke nyom nélkül veszett el a mezőről, hova a reggeli órákban virágot szedni ment. Hat nap múlván afiu tetemét — fentebb leirt módon eltorzítva — a „Cservenahrasz" nevezetű düllőben találták fel. Az orkutaiak rögtön a falubeli és környékbeli zsidókra gyanúskodtak s miután e gyanú több izgató által még élesztetett is, félni lehetett, hogy a felbőszült nép a zsidókra támad. A hosszúra nyúlt bünvizsgálat következő gyanúokokra támaszkodott: A gyermeken ejtett késszúrások zsidó betű formáit öltik, a melyek „zsidóul értő keresztények által elolvastatván, szerintük e betűk azt jelentik: Egy az isten, egynek kell elveszni, A meggyilkoltatás idején i'zámos zsidó fordult meg Orkután s a tetem feltalálása napján három zsidó bérlő rendkívül gyanús, sőt fostentativ magaviseletet nyilvánított. A kis Ballá Istváu gyermektársai látták volua, hogy a gyilkosság napján zsidók beszéltek a fiúval." Legjellemzőbbnek tartotta azonban a vármegye: „hogy e „hitetlen" nép közül kettő a börtönben önkényt jelentkezett, hogy kikeresztelkedjek, sőt a főgyanúban levő ezinkos fia, néhány nappal azután, hogy apját elfogták, jelentkezett földesuránál, hogy kitér a keresztény hitre. Történeti igazság érdekében ki kell jelentenünk, hogy az összes vádlottak „zsidó Lengyelországéból kerültek hazánkba." Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy ha itt a magyar parlamentben hírlapokból és régi magyar művekből fog ily dolgokat felolvasni, méltóztassék elhinni, hogy ez Magyarországnak és a magyar parlamentnek nem fog díszére válni. (Ügy van! jobbfelöl) A képviselő ur tehát ne méltóztassék beszédét ez irányban folytatni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ónody Géza: T. ház! Éu a t. ministerelnök úrtól nem egyszer hallottam, hogy az állítás bebizonyítására. .. . (Zaj. Halljuk!) Elnök : Én, a képviselő urnak szabad szólási jogát korlátolni nem akarom. A szabad szó uralkodik itt a magyar parlamentben, de épen mert uralkodik, köteles minden képviselő a parlament iránt tisztelettel viseltetni és csak olyanokat előadni, a melyekből ezen parlamentre árny nem származik, Én meg vagyok győződve, hogy ha a haza ellenségei — pedig ilyen sok van — olvasni fogják azt, hogy ilyen tanok hirdettetnek a magyar parlamentben, ennek az egész ország kárát fogja vallani. Kérem a képviselő urat, méltóztassék szabadszólási jogát önmaga oda korlátozni, hogy ilyenektől a parlamentet megkímélje. (Élénk helyeslés.) Ónody Géza: Bocsánatot kérek, én a ministerelnök úrtól nem egyszer hallottam, midőn valamely állítás bebizonyításáról volt szó, felhívta az illetőket, hogy concret esetet idézzenek. Én tehát concret eseteket idézek t. ház, tényekre hivatkozom. (Felkiáltások: Mesékre!) És éa azt hiszem, legalább ez a meggyőződésem, hogy a magyar parlamentnek az nem lehet feladata, hogy a hol bűn követtetik el és a hol bűn lappang, a bűn ki ne derittessék és a bűnös ne büntessék. (-Zaj.) „Végül a történeti igazság érdekében ki kell jelentenem, hogy az összes vádlottak Lengyelországból való zsidók." (Felkiáltások'. Elég! mg!) Van egy harmadik concret eset t. haz és ez a piri eset. (Zaj.) Itt szintén egy keresztény gyermek meggyilkoltatása van elbeszélve (Felkiáltások- Eláll! Elégi) ugyanazon okokból, me-