Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-117

226 117. országos ülés juníus S. 1882. . dolognak mindig egyes kiszaggatott darabjai hozatnak a törvényhozás elé. Igen sajnálni való az, hogy a múlt évben az L1I. törvényezikket kellett megszavazni, mely a Kőrös és Maros vidékét rendezte; sajnálni való az, hogy most meg a Duna és Maros vidékére vonatkozó önálló javaslatot kell még elintéznünk, a nélkül, hogy magát a dolgoknak egész összefüggését láthatnék. Pedig a mi a törvényhozás jövő lépéseit ezeu intézkedéseiben leginkább fogja irányítani, az lesz, ha az összes tiszavölgyi dolgoknak egyöntetű képét, ideálját látja maga előtt, hogy igy a maga belátása szerint szabhassa meg a teendőket, hogy ne legyen ily meglepetéseknek kitéve és ne kelljen esetről esetre intézkednie. {Helyeslés.) Ez az, a minek tulajdonképen kifejezést ad a közlekedési bizottság is az ide betoldott paragrafussal, a mely arra vonatkozik, hogy ezen állapotoknak már vége vettessék; a menynyiben t, i. akkor lesznek ez ügyek véglegesen elintézve, ha egy végleges tervet, systemát, ideát fogunk látni, a mely elénk fogja tárni e dolognak úgy pénzügyi, mint administraíiv, miat technikai oldalát, a mire oly nagy szükségünk van. Azt hiszem, hogy ez alkalommal eltekintve ettől a kérdéstől egymagábau, jelezhetem azt, hogy mily helytelen felfogás uralkodik sok tekintetben a íiszavölgyi dolgokra vonatkozólag, a mennyiben általánosan azt hiszik, hogy egyebet sem akarnak a tiszavölgyi érdekeltek, minthogy az állampénztárból időnként segélyezéseket szedjenek és igy haladjanak. Nagyon csalódnak azok, a kik ebben a hitben élnek, mert a íiszavölgyi dolgot igenis pénzkérdésnek tartom első sorban, azután következik a technikai, az administraíiv oldala, mondom, nagyon is csalódnak, a kik azt hiszik, hogy a tiszavölgyi érdekletteknek nincs más czéljuk, mint csak örökké segélyezésért folyamodni. Hogy ezt ismételten kénytelenek tenni, ennek okát én administraíiv szabályzat hiányában, véglegesen rendező törvények hiányában látom. Méltóztassanak megbocsátani, hogy én a tárgytól eltérőleg, ezt a dolgot itt beszédem folyamán fölemlítettem, de szükségesnek találtam ennek épen itt kifejezést adni. {Helyeslés.) Grecsák Károly : T. ház! Bármily örömmel üdvözlöm is a jelenlegi előterjesztésnek azon részét, mely a Béga-társulaf ügyeinek állami kezeléséről szól és a mely meggyőződésem szerint hivatva van Torontál- és Temesmegyéket a folytonos árvizektől megmenteni, mégis kötelességemnek tartom megemlítem azon aggodalmakat is, melyeket a jelen javaslatnak szövegezése bennem kellett. A jelen jaraslat előterjesztésével a kormány nem czélozhatott egyebet, mint ezt különben az indokolásban is kifejezve találjuk, hogy a Temes-Bégavölgy ármentesítése mielőbb és pedig a biztos sikerre való kilátással létesíttethessék; és meri az ezen Ciélra 1872-ben alakult társulat egy, a kormányhoz iatézctt felterjesztésében ezen feladat teljesítésére magát képtelennek vallotta, természetes, hogy a kormány azon elhatározásra jutott, hogy az érdekeltségnek e czélra az állam segítő kezét nyújtsa és pedig az által, hogy az illető ügyet állami kezelés alá veszi. De kérdem, t. ház, magában ezen tény elég-e mindazon bajok megszüntetésére, melyeket az utóbbi idő ezen vidékre nézve szült? A szabályozási munkálatok meddő eredménye vájjon csak azon körülménynek okozata-e, hogy eddig a szabályozási munkálatok államilag nem kezeltettek, vagy hozzájárultak ehhez más tényezők is? Habár igen röviden kivánok ezen tárgyhoz szólani, ezek t. ház, véleményem szerint oly kérdések, melyekre kell, hogy kissé bővebben kiterjeszkedjem; mert nézetem szerint e szempont képezi fosálypontját az elénk terjesztett javaslatnak. (Halljuk!) Igaz, nem lehet tagadni, hogy a társulati kezelés is nagy részben oka annak, hogy tiz év alaít több eredmény nem érethetett el, mint az, mit a már idézett a kormányhoz intézett fölterjesztésében maga a társulat következő szavakkal ecsetel, a hol t. i. beismeri: hogy a szabályozási munkálatok be nem fejezése miatt egyes vidékek az árvizektől ma még többet szenvednek, mint a szabályozás megkezdése előtt. Igaz továbbá, hogy ezen szabályozási munkálatokra előirányzott 6.716,254 frt 20 krnyi összeg talán igen nagy része már el is költetett a nélkül, hogy más eredmény éretett volna el, mint a mi a fentebbi szavakban jelezve van. Da nem lehet tagadni, hogy ezen komoly jelenséget t. ház, melyet mi, kiket az ország sorsa első sorban érdeke], közönynyel nem nézhetünk és a mely minden lelkiismeretes embert méltán azon kérdésre indít, hogy mi tulaj donképen indító oka ezen épen nem megfelelő, sőt igen nyugtalanító meddő eredménynek, mert az államnak nemcsak érdekében áll polgárai vagyona felett őrködni, hanem kötelessége is számon kérni azoktól, kik, mint jelenleg e társulat az állam felügyelete alatt vették igénybe a polgárok áldozatkészségét ; nem lehet tagadni, hogy ezen komoly jelenségnek keik hogy más közelebb fekvő oka is legyen. Nem akarom a t. házat szakszerű fejtegetésekkel untatni, hisz túl is lépném vele ismeretkörömet, de más jeles szakférfiak után nem átallom kimondani, hogy ennek oka keresendő azon hiányos és rósz ármentesííési tervezetben, melyet a kormány a társulat részérc helybenhagyott. Támogat ezeu felfogásban maga a társulat is, midőn a többször idézett s a kormányhoz intézett felterjesztésében egy helyen egyenesen ezen szavakat használja, hogy „egyes vidékek, hol a szabályozási mun-