Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-117
222 117. országos filés jnniiis 6. 1882. igazságügyminister belevonatott és méltóztatott is nyilatkozni, a nélkül, hogy a törvényjavaslatban szó volna arról, hogy a törvényjavaslat végrehajtásával az igazságügyminister is megbizatik, holott épen a napokban tárgyaltuk a kikindai maradványföldekről szóló törvényjavaslatot s ott egyedül a pénzügy minister intézkedett minden tekintetben s abban az igazságügyi bizottság nem hallgattatott meg és a törvény végrehajtásánál mégis az igazságügyminister is bevétetett; tehát, mondom, szükségesnek látom, hogy meghallgattatván az igazságügyi bizottság a végrehajtásnál, az igazságügyminister is közreműködjék, mert ha valahol, itt van szó jogviszonyok megbirálásáról. A kétségkívül kibocsátandó szabályrendeletet tehát legalább körvonalaiban szükséges lenne megismertetni a házzal, hogy mit szándékozik a belügyminister egyedül vagy az igazságügyministerrel egyeíértőleg tenni; de az idő előrehaladottságára tekintettel, nem marad egyéb fenn, mint egy külön §-ban felhatalmazni a belügyministert, hogy az erdélyi jogviszonyokhoz mérten, a jogosultság megbirálása iránt szabályrendelettel intézkedjék, mi hogy könnyen megtörténhetik, eddigi eljárásunkra vagyok bátor az igazságügyminister ur becses figyelmét felhívni, midőn az új perrendtartási novellában szükségesnek tartott bizonyos fontos intézkedésekre nézve szabályrendeletek kiadására felhatalmaztatott, úgy itt is szükségeseknek mutatkozó külön intézkedések rendeletileg kibocsáthatók. Eészemről tehát azt akarnám elérni, hogy, miután itt a főrendiház által átküldött s a törvényjavaslat alaki részére vonatkozó módosítás az igazságügyi bizottságban elfogadtatott, egy törvényczikk szerkesztésének külső kellékeivel összeegyezőnek nem találom ily fontos intézkedéseket csak úgy mellékesen becsempészni, hogy e törvény végrehajtásával a belügyminister bizatik meg, ki három hónap alatt intézkedik stb., sőt ellenben a módosítvány lényegesb részét illetőleg külön kellene a 3. §-t önállóan választani és megtoldani azzal, hogy miként igazolható a szükséges okmányok kivétele s ez együtt külön szakasz lenne s következnék ezután egy újabb, e EJ ^- §•> no gy ezen törvény végrehajtásával kik bízatnak meg. Én ezeket azért látom szükségesnek, mert vannak függőben levő perek, vannak az államot érdeklő ügyek, jelesen dézsmakárpótlások és épen ezen catholicus statust illetők, kiknek kedvéért ezen 3. §. ily terjedelemben bevétetett a javaslatba; — azonkívül a szász papságnak dézsmaügyét érdeklők, melyek mindazon káptalani és conventi levéltárakban vannak elhelyezve, azonkívül számos családi okiratok, oszíáylevelek és mindenféle jogviszonyt tárgyazó okmányok részint folyamatban levő, részint megindítandó perekben és igy sürgős szükség, hogy az illetők tudják, kihez kell fordulniuk és mihez szabják magukat. Kívánatos, hogy az illető minister hatalmaztassék fel, hogy bizonyos szabályrendeletet adjon ki. Nem fárasztom tovább a t. ház türelmét, hanem felolvasom módosítványomat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Mindenekelőtt megjegyzem, hogy én a belügyminister nevében, helyette szólaltam fel, mert ő hivatalosan akadályozva lévén megjelenni, ezen ügyben a netaláni védelmet reám bizta. Az előbbi törvényjavaslatban, melyet a ház már elfogadott, e tekintetben egyáltalában a képviselőház nem tartotta szükségesnek intézkedni, mert magától érteteadőnok tartotta, hogy a minister, a ki a törvény végrehajtásával megbizatik, az annak foganatosítása iránti intézkedéseket meg fogja tenni. Most, miután a főrendeknél nyilvánult aggodalom folytán ezen szakasz bevétetett, én nem tartanám helyesnek, hogy a képviselőház, a mely ezt sem tartotta szükségesnek, most még tovább menjen, annál inkább, mert a minister annak rendje szerint ki fogja adni és nyilvánosságra hozni a szabályrendeletet, kitűzi a határidőt és le fog innen küldeni egy biztost, aki ki fogja adni az actákat azoknak, a kik ki fogják mutatni törvény szerinti jogosultságukat. Ennél iöbb intézkedéseknek szükségét nem látom, annyival kevésbé, mert ez csak újabb üzenetváltásra szolgáltatna alkalmat és a törvény életbeléptetését késleltetné. (Helyeslés a jobboldalon.) Lázár Ádám: T. ház! (Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ugyanegy tárgyban háromszor szólani a házszabályok értelmében nem lehet. Megtörtént, hogy a képviselő urak kérdést intéztek a minister urakhoz és az arra adott válaszra feleltek. Ez helyén van bizonyos esetekben, de hogy kétszer vagy háromszor szólaljon fel a képviselő ur, az még sem volna helyén. (Helyeslés.) Lázár Ádám: Én módosítványomat akartam felolvasni. Elnök: Ha a képviselő ur módosítványt akár beadni, azt teheti. Lázár Ádám: Ha a t. ház megengedi, mielőtt módosítványomat felolvasnám, a t. igazságügyminister urnak annyit vagyok bátor megjegyezni, azon aggodalmára, hogy ha itt újabb izenetváltás keletkeznék, az késleltetné az ügyet, ez teljesen nem áll, mert ma is több törvényjavaslat fogadtatott el, a mely a főrendekhez fog küldetni, azokkal együtt az is átküldethetnék és azokkal együtt egy időben ismét vissza is küldethetnék. Az pedig, hogy miért kívánom, hogy az igazságügyminister is befolyjon a szabályrendelet megalkotásába, indokolva van az által,
