Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-117

117. országos ülés június 6. 1882 ggj fog a módosítvány gyakorlatilag keresztül vitetni és hogy az oklevelek kiadása körül minő eljárás fog követtetni. Különösen, hogy a három hónap, a mely a ministernek adatik, hogy a testületeknek és egyeseknek az okiratokat vissza adhassa, honnét számítandó: azon naptól-e, mikor a levéltárakat a belügyminister, illetőleg az országos levéltár átvette, vagy pedig azon naptól, mikor a káptalani és conventi cosservátorok ott tettleg megszűnnek működni í Minő igazolás kell arra, hogy az oklevelet kikaphassa valaki? vagy ha a kiadás megtagadtatik, a fenforgó akadály miképen hárítható el ? végre a kiadás meg vagy meg nem engedhetősége felett ki és minő eljárás szerint fog végleg dönteni ? Azt hiszem, hogy ha a t. előadó ur e tekintetben felvilágosítást adni nem tudna, az igazságügyminister ur, mint tagja az igazságügyi bizottságnak, mindenesetre lesz azon helyzetben, hogy bennünket kellően tájékoszon. A nyert felvilágosításhoz képest fogok módosítványt előterjeszteni. Pauler Tivadar, igazságiigyminister: Az előttem szólott képviselő ur kérdésére azt válaszolhatom, hogy ezen 3. §-nak módosítása több rendbeli felszólalások nyomán történt, a melyek Erdélyből, különösen a rom. kath. status részéről is a főrendiházhoz beadott folyamodványban nyilvánultak. Az sohasem lehetett intentiója a törvényhozásnak, de sem a belügyministernek, hogy valaki, a kinek az ott lévő okiratokhoz kétségtelen joga van, azoktól elzárassék. Most is az országos levéltárban magányosok leféteményei vannak és ha azokhoz a kellő jogosultságot igazolják, ki is vehetik a belügyministernek engedélye folytán. Nehogy tehát az az aggodalom támadjon, hogy az Erdélyben lévők, kiknek okmányaik az illető levéltárakban vannak, kényszeríttessenek ide feljönni és innen netalán kivenni azokat, felvétetett ezen módosítvány, a mit rendeletileg ugy is akart a belügyminister megállapítani, t. i. hogy mielőtt e levéltárak átszállittatnak, egy bizonyos határidő engedtessék azoknak, kik magán okleveleiket ki akarják venni, vagy azon testületeknek, kiknek ott vannak levelei és igy a törvény szentesítése után három havi határidő fog kitíízetni és hivatalosan a belügyminister által nyilvánossá tétetni és csak ezen három hó lefolyása után fog az átszállítás megtörténni. Magától értetik, hogy az átszállítás után is azon magánosok, kiknek levelei ott letéteményezve vannak, ha abbeli jogosultságukat igazolják, azokat mindig kivehetik. Erre nézve ugyanazon szabályok fognak állani, melyek az országos levéltárra és minden közlevéltárra nézve egyátalán állanak: hogy az illető folyamodik a levéltárnokhoz, az pedig a belügyminister engedélyével az illető jogosultságának kimutatása után, a kiadatás iránt rendelkezik, így tehát azt hiszem, hogy minden nehézség el van enyésztetve és igy kérem, méltóztassék a §-t elfogadni. (Helyeslés.) Lázár Ádám: A t. minister ur feleletét tudomásul veszem, de a mi a kérdés lényegét illeti, arra nem méltóztatott felelni, valószínűleg, mert figyelmét kikerülte, hogy t. i. ezen három havi idő honnan számíttatik, mely alatt a felek okirataikat kivehetik és kiktől fogják, minő eljárás mellett azokat kivenni? Jelenleg — nem tudom a t. igazságügyminister ur méltóztatik-e tudni — az elhelyezett levelek kivételénél úgynevezett mandátum requísitorium utján jártakel és ezen gyakorlat miként és mennyiben fog ezen mostani intézkedés folytán változni. Hogy tehát mikor kezdődik azon határidő? Igen könnyű lesz kimondani, hogy három hónap alatt az érdekeltek kivehetik, ha tehát a minister ur azt nyilvánította a főrendiház ülésében, hogy intézkedni fog a leltározás iránt és hogy elég ideje van az átszállítást foganatosíttatni, miután a hat hónapi időt, a melyet egy főrendi tag kért nem adhatja meg, mert akkor a nyári szünidőkön is tulkiterjeszkedne és nem szállíttathatná föl. Tehát a gyakorlati kivihetőségre nézve voltam bátor kérdezni, hogy kitől fogják kivenni a leveleket és minő eljárási szabály szerint? Mert ha a requisitoroktól kérik, ezek requisitorium mandátum felmutatását fognák kívánni. Részemről ezen aggodalomnak csak azért kívántam itt kifejezést adni a t. ház előtt, hogy ezen káptalani és conventi levéltáraknak már elhatározott egyesítése nem csak államjogi, de történelmi szempontból, ugy a magán érdekeket érintő oklevelek disloealása, kivehetése vagy megtartása czéljából igen fontos; következőleg szükséges, hogy oly valami mondassék ki e törvényezikkben, a mi meg is valósítható, ha az illetők netalán föllépnek. A 3. §. szerint tehát, hogy ha ott nincs kimondva, hogy ha az illetők okmányaikat visszakérik, miféle eljárás követendő s ha megtagadtatik a kiadás, a mint méltóztatik tudni, hogy a volt erdélyi perrendtartás szerint az ily levelek a királyi táblához küldettek, ott proclamáltattak s ha azokról másolatot akart valaki venni, a fölött tárgyalás folytattatott, ítélet hozatott és a netaláni aggályok ott végleg eldöntettek. Hogy most melyik fórum lesz a competens fellebbviteli utón dönteni? Ez volt eddig a rendes eljárás. De ha most a levelek felhozatnak az országos levéltárba s azokat az illető osztályból kikérik, egyszer adják, máskor nem adják, tehát a jogosultság igazolása a fennálló szabályrendeletek minőségétől függ. Részemről tehát szükségesnek látom annál inkább, miután az igazságügyi bizottságban az