Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-116
202 116. orsíágosülés jmiias 5. 1882. bebörtönözve Zrínyi Péter és unokája, a magyar szabadság másik nagy hőse, II. Rákóczy Ferencz. E történeti emlékeket mutagatják az ifjaknak. Most a tábori lelkész, az intézet papja lakik bent, talán hogy imádkozzék az ott levő magyar ifjakért, hogy olyan szelieműekké ne váljanak, mint Rákóczy Ferencz, a ki kitörve börtönéből, nemsokára fellobogtatta a magyar szabadság zászlaját. Szóval, a magyar emberre nézve a leggyászosabb, a legszomorúbb emlékek vannak Bécsújhelyi: börtön, hóhérpallos, koponya, sírkő! Szabadsághőseinket oda vitték bebörtönözni, kivégezni; ékes tanulság a magyar ifjúnak elrétnítésül: nehogy katonai elöljárói értelmében ő is rebellis legyen, mint ama szabadsághősök voltak. En ugy éreztem magam — mondom — ama városban, mintha mindenütt hóhérok nyomán járnék; hóhérok nyomán a régi időben és hóhérok nyomán a mai korban. Ama régi időkben a hóhérok csak a testet fosztották meg az élettől; a mai hóhérek a lelket ölik meg. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Nem akarok bővebben szólni, hogy miként? kifejtette b. Prónay Dezső és mások is, mi módon lehet a zsenge ifjú lelkét 8—Í0 éven át elölni. De megengedem, hogy ezen 120 alapítványi helyet elfoglaló ifjak közül csekély °/ 0 talán ment marad e behatásoktól a hosszú évek alatt leendő ottani tanítás daczára is. Az előbb hivatkozott Baross Gábor t. képviselő ur, hogy az 1848/9-iki nagy idők leghíresebb tábornokai is, jó részben legalább az osztrák katonai nevelő intézeteknek és hozzá teszem, a wiener-neustadti akadémiának is voltak növendékei. Igaz; hivat kozhatik erre Baross képviselő ur, csak hogy nem ugy ; mint a ministerelnök ur is szokott ezzel előállani, nem egyszer halljuk mi, hogy Klapka, Aulich, Damjanich is ezen akadémiában neveltettek és még sem tagadták meg magyarságukat és nem lettek azokká, a miknek mi szoktuk állítani az ott nevelteket. Ez nem a rendszer érdeme, hanem az ő érdemök és érdeme azon nagy időknek, mikor a szabadság lehelete mint a tavaszi szellő átjárta az egész Európát és átjárta a polgárokat, katonákat egyaránt, lázas sietséggel rohantak és állottak a szabadság zászlója alá azok is, a kik talán nem is voltak a szabadság eszméje iránt tisztában, a kik csak az Ösztönt követték és követték a többieket. Azonban ugy Baross képviselő ur, mint a ministerelnök ur akkor, midőn Klapka, Aulich, Damjanichféle példákat fölemlítik, elmulasztják az éremnek másik oldalára is rámutatni. Fordult elő néhány eset, hogy igen jeles hadvezért és katonát kaptunk onnan mi magyarok; de hát kérdem mennyi magyar van, a ki ellenünk harczolt és magyar véren szerezte babérait, magyaroktól ejtett sebekért kapta érdemeit: Benedek, gr. Pálfy Móricz. Ezeket is méltóztassanak felemlíteni. Légió azoknak a száma, a kik a katonaintézetben úgy agyonneveltettek, hogy 1848—49-ben hazájuk, nemzetük ellen küzdöttek. (Ugy van! a szélső' baloldalon,) Nem említek neveket, kíméletesen fogok szólani; a főrendiházban különösen sokan, sőt e képviselőházban is vannak némelyek, ma már edzett hazafiak, jeles férfiak, a kik mint fiatal emberek, nem birván élettapasztalatokkal, közjogi ismeretekkel, kikerülvén onnan a katonai akadémiából 1848-ban, nem voltak felvilágosítva és a nemzet ellen harczoltak. Nem okozom én őket ezért, mondom, miután ők ama nevelési rendszernek káros voltát és hatását levetkőzték, hű és derék hazafiakká lettek, ez az ő érdemük; de az, hogy 48-ban hazánk ellen harczoltak, nem az ő bűnök, hanem a rendszer bűne. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azért nem akarok részemről sem 120, sem 12 magyar ifjút ezen intézeteknek kiszolgáltatni, a melyekben ilyen rendszer az uralkodó. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. honvédelmi minister ur, hogy nem fogják ezen ifjakat annyira elnémetesíteni, noha maga sem tagadhatja, hogy az ottani német tanárok szelleme a növendékekre hat; nem fogják annyira elidegeníteni, elnémetesíteni, mert a szünidőben a szülőknél is tartózkodhatnak és igy ezen otthoníartózkodás alatt elvész ezen szellemnek 10 hónapon át reájok volt hatása. Én ezt tagadom, mert először is ott a katonai tanár azt veri be a fejébe az ifjúnak, hogy te most már katona vagy testtel-lélekkel és midőn ettől áthatva a fiatal ember haza kerül és szülei a hazafias irányba akarják Öt ismét visszaterelni, megvetőleg néz az ifjú reájuk, hiszen te csak civil vagy ! Ez a katonai szellem és ha ezt a fogékony keblű ifjúba bele oltják, az nagy voltának tudatában nem hallgat másokra, mert tanítója ott legelőször is arra tanítja a tanulóifjúságot: a te urad csak a császár, neked nem parancsol senki, csak a császár, mert te katona vagy, a te apád pedig civil paraszt! (Ugy van! a szélső bálfelöl.) Ernuszt Kelemen t. képviselőtársam — kinek felszólalását katonai ügyekben mindig örömmel hallgatom, mert szakértőleg, tárgyilag szokott hozzászólani a dologhoz — mostani felszólalásával, fájdalom, nem elégítette ki várakozásomat. Ugyanis egész felszólalásán bizonyos bágyadtság ömlött el, a mi máskor nem szokott történni, nyilván azon okból, mert maga is érezte, hogy nem jó ügyet véd v Indokai közül különösen kettőt jegyzek meg. 0 ugyan
