Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-116

1Í6. országos ülés június 5. 1882. 187 valaki, törvényes kötelességét teljesítve, a kö?ös hadseregben szolgál. Hoitsy Pál t. képviselő ur, mikor a 12 éh 12,000 ember közt tette az összehasonlítást, ugy látszik, még egy körülményről megfeledkezett, arról, hogy a katonai intézetekből és a katonai akadémiákból kijött fiatal emberek mégis csak más hivatásiiak, más kathegoriába tartoznak, mint azok, a kik csapattiszteknek neveltetnek és ha ők az akadémiát végezve, azt a képzettséget érik el, hogy a katonai hierarchia magasabb fokára emel étnek, egy ily ember több súlylyal és befolyással fog birni egy másik hasonló képzettséggel nem bírónál, a mi mindenesetre igen nagy haszon lesz; oda kell pedig törekedni, hogy a magasabb kathegoriákban, a vezényletnél, vezértárnál is képviselve legyen a magyar elem. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a gerinanisátiótól fél azokban az intésetekben. Felhozta, hogy mit csinálhat egy tanár 10 év alatt abból a gyermekből. Kétségtelen, hogy ha a tanárnak az az érdeke, csinálhat belőle sok mindenfélét; de tagadom azt, hogy a 'közös hadseregnek érdeke volna a magyarságot a hadseregből kiszorítani. (Felkiáltások a szélső halon: Ugy látszik, hogy az!) Mi magunk szorítjuk ki magunkat, mert a t. képviselő urak maguk hirdetik itt-ott, hogy nem kell bele menni a hadseregbe, hogy az nem magyar embernek való és moraliter mindenképen visszatartják a fiatalságot; de a hadsereg, a melyben sok magyar ezred van, ezt megérzi, mert szüksége van magyar tisztekre. De látjuk, hogy más nemzetiségbeliek, a kik az intézetekből kijöttek, nem lettek németek, megtartották nemzetiségüket, (Felkiáltások a szélső

1 haloldalon: Nem áll!) megtartották és pedig oly mérvben, hogy gyakran hallunk panaszokat, hogy például a sereg iránya szláv, vagy ez ezred tisztikara román szellemű stb., mit én mind ugyan nem ismerek el, csak például hozom fel, hogy az illetők nemzetiségüket nem hagyják el az intézetekben. Hát csak a magyar legyen az, a ki a nemzetiségéhez uem ragaszkodik ugy, mint a többiek? csak az legyen, a ki kivetkőzik belőle? csak az legyen oly gyáva, hogy feladja önmagát? Ezt én nem hiszem és nem teszem fel a magyarról, különösen most, mikor a nevelés nem lesz oly szakadatlan, mint eddig volt, vagy a mint azt Hoitsy Pál képviselő ur kép zeli, mert a fiatal ember az évnek 2—3 hónapját otthon fogja tölteni és így pár hónapig övéi körében fog lenni és helyre fogja hozhatni ez idő alatt azt, mit a nem mindennapi gyakorlat folytán talán felejtett. Ha tehát felteszem is, a mit meg nem engedek, hogy más irány van az intézetben, csak nem fognak a t. képviselő urak attól félni, hogy ez a fiatal ember otthon családját is germanizálni fogja, Én ettől t. ház, már szón alapnevelés után, melyben a fiatal otthon részesült és azon haladásnál fogva, melyet e téren a katonai intézetekben is észlelhet mindenki, nem félek. De még egy váddal illette a törvényjavaslatot Hoitsy Pál t. képviselő ur, korteskedési eszköznek mondotta, nem ezen szavakkal ugyan, hanem körülbelül ez az értelme. No már t. ház, hogy korteskedési eszköznek ez mennyit fogna érni, ha fel is használtatnék, azt megítélheti bárki — de biztosítom, hogy sem a kormány, sem én azt korteskedési eszközül felhasználni nem fogjuk — és hogy mily gyenge eszköz lenne az, annak legjobb bizonyítékát adta tegnapi nyilatkozatában Ivánka Imre t. képviselő ur, a ki arra kivatkozott — nem ismerem a forrását — hogy biztos tudomása van, hogy arról az oldalról is (a szélső' baloldalra mutat) lesznek számosan, a kik gyermekeiknek felvételeért folyamodni akarnak. No hát ha folyamodni fognak arról az oldalról hozzám, ezzel adják a legjobb bizonyítványát annak, hogy felteszik, hogy ez nem lesz, vagy legalább igen gyenge korteskedési eszköz. Mert ha azt tennék fel, hogy ez nem igy lenne, nem fognának hozzám folyamodni ajánlatomért, mert attól félhetnének, hogy hozzávéve még korteskedési hajlamomat, még önök közül is szerezhetnék proselitákat. (Derültség jobbfelb'l.) Ez tehát t, ház, nem áll. A czél egészen egyszerű. A czél az: módot nyújtani érdemes szegényebb szülőknek, hogy gyermekeiket ezen a pályán is neveltessék; azon a pályán, azon a téren, a melyet felfogásom szerint mindenesetre iparkodnunk kell elfoglalni legalább is abban az arányban, mely megilleti Magyarországot, mely biztosítja hazánk befolyását valamint más intézmények körében, ugy a közös hadseregben is. Ernuszt Kelemen t. képviselő ur — és ez szól Mukits Ernő képviselő urnak is — megnyugvását nyilatkoztatta ki az iránt, hogy a magyar katonai akadémia eszméje nincs elejtve. Igenis, szerintem sincs elejtve; a mennyiben a jelen törvényjavaslat intézkedése a magyar katonai akadémiával semmiféle összeköttetésbe nem hozható. A ki a delegationális tárgyalásokat ismeri, az tudni fogja és emlékezhetik azon határozatra, melyet a magyar katonai akadémia felállítása tárgyában a magyar delegátió Bécsben hozott és ismeri azon utasításokat, a melyeket a delegátió a közös hadügyministernek e tekintetben adott. A jelen törvényjavaslat tehát semmi összeköttetésben nincs ezen akadémiával. A katonai akadémia, ha szükség lesz reá, fel fog állíttatni Magyarország határain belül, pl. Szegeden mint legczélszerübb helyen, vagy valamely más tősgyökeres magyar városban és ennek a jelen törvényjavaslat útjában nem áll. Sőt ellenkezőleg, 24*