Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-116

jgg 116. országéi ülés JHEÍES 5 1888. ha már a katonai akadémia magyar területen meg is volna, még akkor is szükség volna ezen törvényjavaslatra; ha csak azt nem akarnók, hogy a magyar katonai akadémia üresen álljon és hogy szegényebb sorsú emberek fiai abba be ne juthassanak. Gondoskodnunk kell tehát még az esetben is arról, hogy ezen Magyarországon felállítandó katonai akadémiában a szegényebb sorsú polgárok gyermekei is felvétethessenek, vagy ha most nem, akkorra kellene egy hasonló törvényt alkotni. Miután a jelen törvényjavaslat megfelel az általam imént jelzett elveknek és törekvéseknek, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés á jobboldalon.) B. Prónay Dezső : T. ház! Alig van gyakrabban megújuló panasz, a melylyel, a kik az országgyűlés tárgyalásainak menetét a régibb múltban és a közel múltban figyelemmel kisérték, gyakrabban ne találkoznának, mint az, hogy az ország haderejének önállóvá tétele idegen elemek mesterségesen fejlesztett túlsúlya által akadályoztatik. Nyomát találjuk ennek azon pillanattól fogva^ melyben beállott azon állapot, hogy Magyarország koronája oly fejedelem fején volt, ki más állam koronáját is egyesítette fején, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mióta a jelen dynastia uralkodik, azóta folyton folyvást találkoztunk e panaszszal. (ügy van l a szélső baloldalon.) Idézhetném a corpus jurisból a törvényczikkek egész halmazát, elkezdve az 1798: II., le az 1840: VIII. törvényczikkig, melyekben mindenütt ezen újabban hangoztatott panasznak igyekeznek, keresnek orvoslást találni az ország rendéi. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A mi eddig az u. n. sérelmi országgyűléseken mint sérelem hangzott fel, az ma a haladott viszonyokhoz képest mint kívánalom vagy újabban mint jámbor óhajtás nyer kifejezést. (Ügy van! a szélső' balon.) Ezen, most újabban felhangzott és tán a legújabb időben újra hangoztatott jámbor óhajtásnak lehet kifejezése e törvényjavaslat, mely szerint a császári és királyi katonai nevelőintézetekben magyarországi ifjak számára 120 alapítványi hely alapittatik. Ezen törvényjavaslatot nézetem szerint két fő szempontból vehetjük vizsgálat és bírálat alá. Ezen két szempont egymástól eltérő, sőt még ellentétes is. A birálat még is egy eredményre vezet, t. i. hogy ezen törvényjavaslat nem felel meg hazánk érdekeinek. Ez a lehető legnyomósabb ok annak elvetésére. Birálat alá vehetjük e törvényjavaslatot í-ször •A magyar hadsereg önállóságának szempontjából. Másodszor a hadügynek az 1867. évi XII. torvényczikken alapuló közössége szempontjából. Ha egy önálló magyar hadseregnek létesítése, vagy ennek akár csak előkészítése lebeg szemeink előtt, igen természetes, hogy ezen törvényjavaslatot, a melynek értelmében magyar ifjaknak a német tannyelvű, a közös hadügyminister fenhatósága és rendelkezése alatt és legnagyobb részben idegen tanárok vezetése alatt álló tanintézetekben való előkészítése a katonai pályára terveztetik, el nem fogadható. (Helyeslés a szélső balon.) Világos, hogy ez oly visszás dolog, miszerint az bizonyításra is alig szorul. Miután pedig előttem az Önálló magyar hadsereg fölállítása a végezel, mely felé törekednünk kell és ezen czél elérése a 181. számú törvényjavaslat által nem mozdíttatik elő, hanem csak még inkább akadályoztatik, én e törvényjavaslatot már ezért sem fogadhatom el. Habár az összefüggés általában a hadi szervezet és a katonai nevelő intézetek ügye, a katonai pályára való előkészítés mikénti szervezése között elég szoros arra, hogy e törvényjavaslat tárgyalásánál a hadi szervezet általános kérdéseinek vitatásába is bocsátkozhassunk, ez most még sem szándékom, mert lesz erre még elég alkalom. Csak annyit kívánok megjegyezni, hogy nem kicsinylem azon nehézségeket, melyekkel az önálló magyar hadsereg fölállításánál meg kellene küzdenünk, még azon esetben is ha a törvényhozás összes tényezői, a melyektől ez függ, egyetértenének e kérdésben és közreműködnének ezen nagy czél elérésére. Még azt is elismerem, hogy a ma fönnálló hadsereg kétfelé választásának egyszerű decretálása több tekintetben koczkáztatott kísérlet volna, a melytől azért óvakodnunk kellene ; de nem csak koczkáztatottnak, de minden kétséget kizáróan veszélyes és károsnak tartom azt is, ha egy olyan fejlődés elébe, a melyre törekednünk kell, ha azt akarjuk, hogy hazánk ne csak neveztessék államnak, hanem tényleg is az legyen, mesterségesen emelünk újabb és újabb akadályokat és az önálló fejlődésünkben szükségképen gátoló kötelékeket egyre szaporítjuk. Azonban az általam kitűzütt második szempontból, t. i. az 1867. évi XII. törvéuyczikk által a hadügyekre nézve alkotott helyzetből kiindulva sem elégítheti ki a 181. számú törvényjavaslat a nemzet legtermészetesebb aspiratióit, íegjogosultabb érdekeit, sőt az önfentartás term^szetadta ösztönével is még mintegy ellenkezik az. Igaz, hogy az 1876. évi XII. törvényczikk ! a hadügyet bizonyos mértékben közös ügygyé teszi, a monarchia haderejét részben egy közös hadsereggé egyesíti, azonban az idézett törvéuyczikk a 11. §. 12. és 14. szakaszokban világosan megkülönbözteti az összes hadseregen belül a magyar hadsereget és azt, mint egy önálló részt, az egészszel még mintegy szembe is állítja, szóval a hadügyre nézve is a dualizmus elveit