Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-116

186 II6- »rsiságos ülés juniBS 5. 1882. közül is csak nagy ritkán válnak ki egyesek ! mint kiváló tünemények, fehér hollókknt a sárga-fekete hadseregben. {Ugy van! a szélső baloldalon.) A pénzügyi bizottság igen t. előadója a többi közt azt mondja: hogy alapos kilátás van arra, miszerint egy magyar akadémia fel fog állíttatni Magyarországon. Ha a t. előadó ur ezen állítását komolyan veszi — a mint a hiszem, hogy ugy veszi — akkor én azt tartom hogy erre a törvényjavaslatra semmi szükség nincsen, mert a nemzet óhajtása, habár későn is, teljesülni fog. De sőt ezen törvényjavaslat elfogadása által a nemzet kétszeresen terheltetnék; mert egyfelől fedezni kellene esen alapítványi költségeket, másfelől meg fedezni kellene a felállítandó magyar akadémia költségeit is. Én hajlandó vagyok inkább várakozni, semmint hogy a nemzetet kettős adóval megterheljem. Ha pedig a t. előadó urnak ezen koezkáztatoít állítása nem komoly, a mit én nem akarok hinni, akkor én ezt ugy tekintem, mint csalétket arra aézve, hogy a képviselőház ezen törvényjavas latot elfogadja, a magyar akadémia felállítása pedig maradjon ad graecas Calendas. {Ugy van! a szélsä baloldalon.) Én, t. ház, hajlandó vagyok szavazatommal minden oly törvényjavaslatot támogatni, mely a nemzet érdekének megfelel. De ezen törvényjavaslatot, a melynek szelleme és iránya mindennek mondható, csak hazafiasnak nem, egyáltalán nem fogadom el. {Élénk helyeslés a szélső bal- í felöl.) Szende Béla honvédelmi mínister: T. ház! {Halljuk!) Ha nekem az volna az álláspontom, melyet az előttem szólt Mukics t. képviselőtársam elfoglal és azon elveket vallanám, melyeket ő vall, akkor tökéletesen érteném őt és szemrehányásait, hogy én nem azokat a nézeteket vitatom és azon irányban működöm, melyet ő most jelzett és hogy a törvényjavaslat más irányban mozog. De én nem állok azon a téren és nem akarok külön sereget, nem akarom a seregben a dualismust, hanem elfogadom a fennálló helyzetet, a közös hadsereg eszméjét ugy, a mint azt törvényeink megállapítják; és mindaddig, mig a törvény e tekintetben megváltoztatva nem lesz, nekem nem lehet más kötelességem, mint a törvény keretén belül megtenni mindent, a mi a meglevő intézmény előhaladására, fejlesztésére szükséges. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az én irányom és ezen irányt képviseli a törvényjavaslat. Éveken keresztül mindig sürgették, mindig panaszolták — és még tegnapelőtt is constatálía ezt Ernuszt Kelemen t. képviselőtársam — panaszolták pedig minden oldalról, hogy a magyar közönség nagy részének nincs alkalma fiait a katonai iskolákban neveltetni. Nem volt alkalma pedig azért, mert a meglévő alapítványok más természetűek voltak, a társadalom bizonyos rétegeire voltak szorítva s a nagy közönségnek, főkép annak anyagilag meg nem áldott részének gyermekeit katonai iskolákban neveltetni nem volt alkalom, a mi annál sajaosabb volt és annál súlyosabban érte az illetőket, mert a védkötelezettség általánossága mellett szükséges, hogy azok gyermekeinek katonai neveltetéséről, a kik önerejükből erre nem képesek, gondoskodva legyen, gondoskodjék az állam, hogy czélt érhessenek és részesülhessenek a magasabb neveltetés és ennek kedvezményeiben. E törvényjavaslat pedig épen ezen bajon készül segíteni és mégis megtámadtatik mindenféle irányban. Ezen támadást és ezen ellene felhozott vádakat nézetem szerint e törvényjavaslat nem érdemli meg. Hoitsy Pál képviselő ur devalválni akarta a törvényjavaslat értékét tegnapelőtti beszédében, felállított hires calcnlusa által nevetségessé akarta tenni, hogy évenkint tizenkét fiatal embert odaállítunk 12,000 ellenében és azzal a tizenkettővel akarunk 12 ezret magyarosítani. Következtetése tökéletesen correct, mert azt mondta, hogy 12,000 ember, ha kedve tartja, el fogja nyelni azt a tizenkettőt. De abban a calculusában, melyet felállított, megfeledkezett a t. képviselő ur igen sok factorról, mely alkalmas az elnyelést megakadályozni. Megfeledkezett arról, hogy azon 12,000 ember közt is van már bizonyos százaléknyi magyar tiszt, megfeledkezett arról, hogy a mostani tanintézetekben is, a mint ki van mutatva, van 441 magyar területi növendék. De ha még hozzá számítjuk — s ez talán a legnagyobb contingens — azon iskolákat, a melyekre ő leginkább hivatkozott s a hol a legnagyobb működési tért látná, t. i. a hadapródiskolákat: ez vau a szorosan vett Magyarországon 5, t í. minden katonai parancsnokságnál; minden hadapród-iskolában pedig van 200—250 és pedig kizárólagosan magyar fiatal ember, ez igen szép szám, mely az arányt uagyon kedvezően fogja megváltoztatni; ha még hozzá jön most a 120 alapítványi hely, akkor igen előnyösen változik meg az arány és calcuius, melyet felállítani méltóztatott. De én ezzel még nem vagyok megelégedve, mert még nem érjük vele el azt, a mi törekvésem, a mi felé törekedni kötelességem és ez az: elérni a hadseregben is azt az arányt, a mely Magyarországot megilleti, már pedig ha eddig nem értük el azt, iparkodjunk azt legalább jövőre elérni; mi ugyan nagyon bajos lesz, hogy ha oly nézeteket fogunk ezentúl is vallani, a minőr, az előttem szólott t. képviselő ur most fejtett ki, a ki csaknem hazafiaflansági bűnnek declarálta, ha