Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-109
109. országos ülés májns 23 1882. 11 Ismétlem t. ház, hogy állítólag az izraeliták vallási szabályait tartalmazó Thalmud szerint az engesztelodési ünnepre ártatlan keresztény leánynak a vérét kell venni. (Nagy zaj jobbfelöl.) T. ház, az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. (Sálijuk a szélsőbalról. Nagy zaj jobb felöl.) F. évi április 1-én történt azon községben, a melyben én lakom, T.-Eszláron, hogy déli 12 órakor egy 14 éves leánygyermek ment Tisza-Eszlárról ezen községhez tartozó úgynevezett Újfaluba egy boltba, néhány fiilérnyi bevásárlást tenni; midőn visszatért onnan, szemtanuk, élő emberek bizonyítják, hogy látták a leányt az izraelita zsinagóga előtt elhaladni, ott eltűnt, nyoma veszett. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) A nép lázongani kezdett, követelték az izraelitáktól a leányt, azonban ők nem válaszoltak, hanem mindenféle bibuvó ajtót kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az eset a nyíregyházi fenyítő törvényszék előtt van: Nevezetesen a leányt a t.-eszlári metsző becsalta a templomba, kezeit hátra kötötte, száját betömte és tovább mi történt vele ? állítólag megölték, hogy vérét vegyék s vérét az engesztelő áldozathoz szükséges paskasütéshez az orthodox hívek között a szélrózsa minden irányában kiosszák. (Altalános zaj.) Ezen ténj^t azon metszőnek saját gyereke beszélte el. (Közbeszólás a szélsőbalról: Schachter !) Tehát schachter, ha jobban tetszik. Vannak rá tanuk, kik a zsinagógából azon időpontban segélykiáltásokat hallottak és ma ezen tanuk egybehangzó vallomása és a schachter gyermekének vallomása alapján foglalkozik a nyíregyházi bűnfenyíto törvényszék ez ügygyei. (Egy hang: Mi történt a leánynyal f) Ki fogja deríteni a bűnfenyíto törvényszék. En kapcsolatban a boszniai kérdéssel, felhívom a t. kormány erélyességét arra, hogy az ily elemeknek az országba való tódulását minden lehető eszközzel igyekezzék megakadályozni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) S egyúttal el nem mulaszthatom a t. igazságügyminister urnak ezen imminens esetet figyelmébe ajánlani és fölkérem egész komolyan és tisztelettel a közrend, közszabadság s az egyéni biztonság érdekében, hogy ezen esetet lehető legszorosabban figyelembe vegye. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Beszédem befejezésével igen rövid leszek. (Halljuk!) Jókai t. képviselő ur beszédére óhajtok némi reflexiót tenni. (Halljuk!) Ugyanis Jókai Mór ur beszédjének egyik részében állítja, hogy ő azt hiszi, hogy egy nagy hadjáratnak megakadályozása már maga is hadviselés és egy ilyen hadjárat lehetetlenné tétele a legszebb győzelemmel felér. Hát t. ház, hogy ha egy hadjáratnak megakadályozása, mely alatt mást nem érthetek, mint a béke fentartására szolgáló eszközöket, ha ez is győzelem, akkor a békét mindenkor a hadjárat győzelméül kell tekinteni. De fájdalom, nem igy van, mert épen Jókai képviselő ur maga sem biztosít arról, hogy ennek megakadályozása meddig fog tartani, azt mondja, hogy nem fog-e ismétlődni, arról nem felelhet és hogy meddig fog ez tartani, t. i. a hadjárat megakadályozása. Abban a véleményben vagyok, hogy mindenesetre tovább fog ezen hadjárat megakadályozása tartani, mint az ország pénzbeli áldozatának milliói. Eszmét kér Jókai képviselő ur. Itt önkénytelenül azon kérdés merül fel előttem, hogy hát akkor az a politika, melyet védett, minden eszme nélküli politika volt? Tehát hiányzik belőle az eszme? Vagy abban találta a politikai eszmét, hogy elindultak, a szurony hegyére tűzve a jogot, megtámadni egy idegen nemzetet, egy idegen hatalom területét ? Ha ez volt önök szerint az eszme, akkor neio csodálom, hogy ez eszmét Jókai sem képes többé felfogni és pártolni és újabb eszmét kér. Korunk zászlójára nem a vér, hanem a munka és szorgalom, vagyis a verejték joga van írva. Ez ama nagy és nemes jelszó, melynek politikai confessiója az ó világból egy új világot teremtett, legyőzte a zsarnokság durva uralmát s megmentette az emberiségnek a szabadságot. Ez ama nagy és nemes jelszó, melynek varázshatása előtt a hódító caesárok g érczlóra ült imperátorok porba hullanak. Ezt az eszmét kell minden kormánynak zászlajára irni, nem pedig a hódítás politikájának jelszavát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur egyik beszédében azt állította, hogy mily szükséges volt Boszniát elfoglalni ; másfelől pedig azt kérdezte, hogy hát az a kis Bosznia tenne bennünket tönkre? Ha ez nem sophisma, akkor sophisma a világon nem létezik. Mikor ugy kívánja a t. ministereluök ur érdeke, hogy a kérdést akként állítsa elénk, mintha Boszniának elfoglalása a monarchia létfeltételét képezte volna, akkor olyan indokokra hivatkozik, melyekkel az occupáíiót védeni jónak látja; mikor pedig érvei megezáfoltatnak és kimutattatik a nemzet gyászos jövője, melybe ezen politika által sodortatik, akkor okoskodása oda megy ki, hogy ugyan ez a kis Bosznia tenne bennünket tönkre ? T. ház! A fegyveres erőn alapuló államhatalom eszméje semmi egyéb, mint egy politikai agyrém, képzelet és tévelygés szüleménye, érdekkörébe vonja a népsouverainitást, hogy legszentebb jogaiból kiforgassa, ezélja: a fejedelmek nagyravágyása; előmozdítója: államférfiúi vakság és roszakarat; eredménye: a deficit, nyomor és inség; múltja: a szabadság elnyomása ; jövője: az absolutismus.
