Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

109. országos ülés május 23. IS82. 9 milliókra menő hadi budgetet, a mely végre nincs oly áldása az égnek, legyen bár aranyeső, hogy sivataghomokként el ne nyelje s nincs oly kincse a földnek, legyen bár gyémántbánya, hogy éhes szörnyként fel ne eméssze, (ügy van! a szélső halon.) Azon nyilatkozatok, melyek a túloldalról ezen nemzet életerejét sorvasztó bosnyák politikára nézve történtek, mindinkább megerősítik bennem azon meggyőződést, hogy üzletszerű bosnyák politikájuknak végórája közeleg. Oly divergens nézeteket hallottunk az önök szónokaitól, a melyekből meggyőződtünk, hogy a t. ministerelnök ur politikája közt és pártjának politikája közt valóságos érvek anarchiája uralkodik, a mely körülménynek egyedüli okát abban keresem, hogy önök ezen elhibázott politikához következetes csökönyösséggel ragaszkodnak és ezen következetes csökönyösségük valóságos desperatiót mutat, {ügy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen, ha tekintetbe vesszük azon nyilatkozatokat, a melyek az önök soraiból azon politika védelmére történtek, lehetetlen, hogy meg ne győződjünk arról, hogy ezen occupátió semmi egyéb, mint a nemzet életét, jövőjét koczkáztató szerencsétlen kalandos vállalat. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Azt állította Csiky Kálmán képviselő ur, hogy könnyű a monarchia politikáját elitélni, de nehéz megítélni. Hát bizony t. ház, azt a politikát, a melynek végczélját önök maguk sem ismerik, valóban könnyebb elitélni, mint megítélni, (ügy van! a szélső baloldalon.) És azt hiszem, hogy midőn azt elitélj ük, akkor egyúttal a nemzet közérzületének, közhelyeslésének adunk kifejezést, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert nem kiváhhatja-e meg a nemzet a kormányától, hogy öntudatos, czéljait feltáró politikát folytasson? Vagy azt gondolják önök uraim, hogy a kormány az uralkodónak vak eszköze lehet, a nélkül, hogy a szándékot a nemzettel tudassa? Tehát jegyezzék meg a t. minister urak, hogy ők nem szolgái a hatalomnak, nem urai a népnek, hanem a nép ügynökei, souverain jogainak letéteményesei. Ez egy oly elv, a melynek igazsága minden alkotmányjogban elismertetik. Ha áll ezen elv, akkor az a nép, mely eg}^edül alkotmányára támaszkodhatik, megkövetelheti kormányától, hogy politikájának czélja és eredménye felől legalább megközelítőleg felvilágosítást nyújtson. És ha tekintetbe vesszük a t. igazságügyroinister ur nyilatkozatát, mindig csakis arról győződhetünk meg, hogy ezen politikának végezélja semmi más nem lehet, mint az, a melyet eddig gondosan elpalástolni óhajtottak, azaz az annexió. Ez az önök politikájának czélja, de nincs önöknek erkölcsi bátorságuk ma már, midőn annyi milliókat KÉPVH. NAPLÓ 1881 — 84. VI. KÖTET. elpazaroltak ezen végzetes tévedések színjátékára, azt a nemzettel szemben nyíltan bevallani. És igy önkénytelenül felmerül az a kérdés, vájjon illik-e és vájjon alkotmányos eljárás-e egy nemzet sorsát intéző többség és kormány által a nemzettel szemben ily játékot űzni? A t. előadó ur, midőn megkezdte a vitát, hangzatos szavakkal nyitotta meg beszédét, azt állítva, hogy a rend ott helyre van állítva. Alig 3 nappal ezen nyilatkozata után olvastuk a sajtó összes hírlapjaiban Kovacsevics Stojan proclamatióját, mely épen ellenkezőjét tüntette fel az előadó ur állításának, melyből mindenki meggyőződhetett, hogy a rend Boszniában épen nincs helyreállítva, mert kijelenti a felkelő vezér, hogy inkább képesek egy szálig vérüket ontani és meghalni, semmint az osztrák jogar alatt élni. (Ügy van! a szélső balon.) De én megfordítom az előadó állítását és kérdem: ha hát a rend helyre van állítva, akkor miért szükséges tovább ott tartam a hadsereget, miért szükséges további hadi czélokra ismét 21.700,000 frtot megszavazni? A berlini congressus egyenesen azon feltétellel ruházta fel a monarchia kormányát Bosznia occupátiójára nézve, hogy ott a rendet helyreállítsa és pacificálja azon lázongó elemeket. Ha tehát a rend helyreállíttatott, akkor a hadviselésnek minden további értelme azon területen megszűnt. Ámde én azt hiszem, hogy ott a rend soha sem lesz helyreállítva; (ügy van! a szélső baloldalon) mert mindaddig, mig Ausztria azon politikát fogja követni, mely nem áll egyébből, mint a népek szabadságának ieigázásából, a melyre eszközül felhasználja kormányközegeink összes apparátusát, mindaddig lesznek, kik a valódi rend alkotmányszerinti eszméjét a népek szivében fentartandják. A t. ministerelnök ur beszédében azt állította, hogy védi a törvényt és alkotmányt nem fenn, mert ott nem szükséges védeni, hanem védi az izgatók ellen. Hát hol vannak ezen izgatók? (ügy van! a szélső balon.) Vájjon van-e értelme a ministerelnök ur nyilatkozatának itt a magyar parlamentben ; kiket tart itt a ministerelnök ur ilyen izgatóknak? (ügy van! a szélső baloldalon.) Izgatóknak tartja-e azokat, kik a nemzet előtt az igazságot felderítik ; izgatók-e azok, kik a nemzetet egy veszélyes politikától óva intik és óva intik a kormányt: ezeket tartja-e izgatóknak? (ügy van! a szélső baloldalon.) Ez semmi egyebet nem jelent, mint a rósz politika folytatására kényszerítő hatalomnak minden eszközével való keresztülvitelét. És figyelmeztetem a ministerelnök urat — sajnálom, hogy nincsen itt — épen arra a közvéleményre, a melyről Csiky képviselő ur akként nyilatkozott, hogy nem tudja hol van, mert tagadta, hogy ä közvélemény a lapokban nyil2