Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

128 112. országos ülés májas 26. 1882. czélzatokat támogatták, nem gyanúsította volna. Az egyik tény az — és ezt jegyezzék meg a szabadság meleg keblű barátai — {Derültség a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon. Halljuk!) hogy igaz, midőn Törökország Szerbiát legyőzte, a közös kormány és a magyar kormány is magáévá tette azon európai nézetet, hogy ezt odáig jut­tatni, hogy a szerb fejedelemség újra lenyügöz­tessék, újra török iga alá kerüljön, mint azelőtt volt, nem lehet; de — ne vegyék zokon a sza­badság barátai — másfelől, midőn Törökország Oroszországgal állott szemben s midőn ez az egész nagy plevnai harczot megelőzhette volna, ha Szerbiában keresztül vonulhat hadseregeivel, a gróf Andrássy Gyula által vezetett magyar­osztrák kormány volt az, a mely azt mondta: „Ezt nem engedem, ezt háború-esetnek is kész vagyok tekinteni" — s meg is akadályozta, hogy az orosz hadsereg fegyvercsapás nélkül, kényelmesen juthasson a török hadsereg mögé. A másik, a mit tudhatott volna, az, hogy nem arról volt szó Berlinben, hogy mi az orosz kedvéért bemenjünk Bosznia és Herczegovinába; hanem arról volt szó, talán erre is azt fogják mondani, hogy az orosz kedvéért történt, hogy a diadalmai folytán a töröktől kicsikart szent­stefanói béke megváltoztattassék, (Ugy van! jobbjelöl) még pedig megváltoztattassék ugy, hogy Törökországnak magának igen sok, a szt.-stefanói béke által elvett tartománya vissza­adassék (Ugy van! a jobboldalon) és változtattassék meg ugy, hogy Bosznia és Herczegovina, mely­nek legnagyobb része részint Szerbiának, részint Montenegrónak volt odaígérve, elkülönítve, az osztrák-magyar monarchia administratiójárabizas­sék. (Ugy van! jobbjelöl.) Lehet ez a politika helyes, lehet ez a politika helytelen, ez felfogás, megítélés dolga; de hogy orosz érdekben köve­tett politika lett volna, ezt a képviselő urakon kivül senki sem mondja, legkevésbé azok, a kiket azon politika ért: maga Oroszország és a szlávok. Ezt megjegyezve, a mi már azt illeti, hogy mit fogunk tenni: (Halljuk! Halljuk!) hát t. képviselőház, fogunk azon igyekezni, a mint igyekeztünk 1878 után, hogy a mandátumot, a melyet elvállaltunk, teljesíthessük, a nélkül, hogy az országtól oly nagy áldozatokat kelljen köve­telnünk, mint a jelen évben ; fogunk erre töre­kedni a leesendesítés teljes végrehajtása/fogunk az ottani administratio és más rendszabályok javítás*, tökéletesítése által. (Helyeslés jobbfelöl) Ez a feladat az occupátió ideje alatt. Aztán (Halljuk!) a többiekre nézve — s ez az, a mivel a képviselő urak ottan túl nem lesznek megelégedve — tartani fogjuk magunkat a berlini és más szerződésben adott joghoz és kötelesség­hez, a mely időhöz kötve ? mint tegnap mondám, nincsen, a melynek véglegesítési ideje és módo­zatai iránt — talán ezen az oldalon nem fogják kétségbe vonni — nem egészen magunk fogunk határoztatni; de a főfactoroknak nekünk kell lennünk. (Helyeslés jobbfelöl.) Mondhatják a képviselő urak, hogy ez oraculumszerű, hogy homályos. Meglehet; de előttem a nemzetközi szerződések respectálásá­nak kimondása nem valami homályos; másfelől pedig nem homályos, hanem világos a minden állam kormánya által figyelembe vett azon tekintet is, hogy kormányok oly dolgokban, me­lyek nemzetközi szerződésből eredtek és azokon alapulnak, egyéni nézeteket mondani addig, mig az idő.'el nem érkezett, nem szoktak. (Mozgás. Zaj a bal- és szélső balon.) Ez az, a miről tudtam, hogy a képviselő urak azzal nem lesznek meg­elégedve ; nem tehetek róla, igen kérem a t. házat s szivesen lemondok minden további polémiáról, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni, a határozati javaslatokat pedig elvetni. (Élénk hosszas helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Szilágyi Dezső : T. ház ! (Felkiáltások Szavazzunk. Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Helyre !) Elnök: T. ház! Szilágyi Dezső képviselő ur kivan személyes kérdésben szólani. Méltóz­tassanak őt meghallgatni. (Halljuk!) Szilágyi Dezső: T. ház! Én személyes kérdésben emelek szót. (Halljuk!) A ministerelnok ur jónak látta most, a vita berekesztése után — miután csak ebben az alakban szólalhatok fel, mert egyéb szavunk aincs — a delegátió határozataira nézve egy új váddal fellépni. Hogy mennyire loyalis ez, azt ítélje meg a t. ház. A vád áll abban, hogy 1882. év január hónapban megszavaztattak út­vonalak kiigazítására, karaulák építésére a meg­szállt tartományokban ál talány összegben 8 millió frtra terjedő költségek. Én egyszerűen és vilá­gosan most csak annyit akarok kijelenteni a t. háznak, hogy ha sikerült akkor keresztül csúsztatni a delegátióban, (Nagy zaj jobbfelöl. Halljuk! balfelöl) ha sikerült akkor keresztül ­csusztatni a delegátióban vagy a házban is oly kiadásokat, melyekre nézve a delegátió nem volt illetékes és a melyekre nézve ennélfogva hatás­körét átlépte, ebből még nem következik az, hogy felbomlottak azon törvényes határok, me­lyek a delegátió hatáskörét megállapítják. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Ez nem személyes kérdés! Halljuk! Halljuk! balfelöl.) És különben is az levén szokása a t. ministerelnok urnak, hogy mindenből ürügyet farag a delegátió ille­tékességi kérdésének elhomályosítására, (Hosszan tartó zajo$ felkiáltások a jobboldalon: Eláll! Eláll! Ez nem személyes kérdés! Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélső baloldalon) a mint azt a dele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom