Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

112. országos ülés május 26. 1882. 127 ,:• delegátió január 28-iki ülésében megszavaztatott egy összeg, mely ellen a competentia kérdését még ott a delegátióban sem vetették föl. Szilágyi Dezső (közbeszól): Majd felelek rá! Tisza Kálmán ministerelnök: Bajos lesz ezt személyes kérdés alapján kimagyarázni. (De­rültség a jobboldalon.) Ezen utóbbi szükségletek közt vannak „Karaulok építése, átalakítása vagy helyreállí­tása, útvonalak biztosítására és kiigazítására stb. szolgáló összegek Herczegovinában". Ezt mondja a jelentés, mely ellen nem méltóz­tattak ott felszólalni. „Ezen utóbbi szükségle­tekre vonatkozólag megjegyzendőnek tartja az albizottság — igy folytatja a jelentés — hogy annak előirányzata ellen sem elvi, sem tárgyi kifogást nem tett, mert egyfelől azt tapasztalta, hogy itt oly természetű költségek nem szerepel­nek, melyekre vonatkozólag elvi nehézségek merülhetnének fel, a mennyiben pl. Dalmátia déli részében szükséges állandó jellegű és a hadászati működés körén kívül eső beruházások nem vonattak ezen közöstn fedezendő szükség­let keretébe". Tehát itt már a jelentés különb­séget tesz a szükségletek közt az occupált tar­tományokban és Dalmátiában. n De másfelől meggyőződött az albizottság arról is, hogy a lázadók által kiváló előszeretettel felkeresett és nehezen megközelíthető búvóhelyek csakis a hasz­nálható utak helyreállítása által válnak elérhe­tőkké és ha elfoglaltatnak, szükséges azokat egyszerű építményekkel, melyek fallal körítve, az ott elhelyezett csapatoknak védelmet nyújta­nak, biztosítani a igy a felkelők fészkeit szét­rombolni, azoknak visszatérését sikeres védelem által meggátolni". Azt mondja ki tehát január 28-ikán a delegátió — igaz, hogy kisebb az összeg — hogy sem elvi, sem tárgyi nehézséget nem lát, mert az ilyen nem szorosan a hadi aetióra vonatkozó költségek, Dél-Dalmátiát illetőleg, nem foglal tatnak benn, a Herczegovinára nézve benfoglal­takat pedig a közös költségvetés keretébe tar­tozóknak elismeri. Ezért mondtam t. ház, hogy nem lehet oly nagy azon elvi aggodalom, a mely itt kifejezteiett, mert ha elvi különbség van, 600 ezer frt, vagy 6 millió forint különb­séget nem tesz. (Igaz! Ugy vanl jobb felöl.) Ismétlem t. ház, nem fogom a ház türel­mét soká fárasztani; főleg Eötvös Károly t. képviselő urnak szeretnék, ha idő volna, töb­bet felelni, de hiszen, a mint nagyobb részét azoknak, a miket ma mondott, hallottam máskor, fogom még hallani és lesz módom azokra fe­lelni (Derültség a jobboldalon. Mozgás a szélső balon) máskor is. Szilágyi t. képviselő urnak pedig, a ki ugy látszik, rósz néven vette, mikor látta, hogy jegyzek, tartozom egy nyilatkozattal. Én szoktam jegyezni, de higyje el, másfél órai beszédében feljegyzésre méltót nagyon keveset találtam. (Derültség jobbfelöl. Mzgás a balol­oldalon.) Szilágyi képviselő ur legelőször ellentétet lát Láng Lajos előadó ur felszólalásában és azok­ban, a miket mi mondtunk. De én ugy tudom, hogy én magam is mindig azt mondtam, hogy súlyosak az anyagi terhek, melyeket Bosznia okoz ; de azon kivonulás, melyet önök követelnek még pénzügyileg is nagyobb költségbe keverne annál, mint a mennyibe a helyzet fentartása ma kerül. Ezt mondtam nem egyszer, hanem sok­szor, ismételten. Láng Lajos képviselő ur pedig hasonlag nem mondta, hogy Bosznia elfoglalása ránk nézve pénzügyi előny, hanem azt magya­rázta, hogy az önök politikájának követése által pénzügyileg is többet károsodnánk. Nem volt tehát itt az az ellentét, melyet a t. képviselő ur említett. A képviselő ur szólott a történelemről és azt mondja — csak ezt a részét akarom rele­válni — hogy igen, értelme volt Boszniát el­foglalva tartani akkor, mikor egy olyan ifjú agressiv hatalom, mint a török, ott fenyegetett; de azt mondja, hiszen most mindenki tudja, hogy ha fenyeget valahol veszély, az nem onnan fe­nyeget. Hát t. képviselő ur, én azon meggyő­ződésben vagyok, hogy ha fenyegetett onnan veszély, akkor a török ifjú hatalom által, bizouy­nyal nem csekélyebb azon veszély, a mely az azon tartományokban fészket vert szláv forra­dalmi agitatió és amaz, ép ugy nemzeti, mint felekezeti fanatizmussal is biró népségek részé­ről fenyeget; sőt, miután amaz akkori hatalom­nak minden nagysága mellett, meg volt egy benső gyengéje, mely hitfelekezeteinek tanai­ban rejlett s a mely a mostaniban nincs meg: méltóztassék elhinni, nem kevesebb, de több elő vigyázatot és több óvatosságot igényel a helyzet most, mint igényelt bármikor. (Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Szavazzunk !) Megvallom t. képviselő urak, magam is igen óhajtom, hogy szavazzunk; és épen azért még csak egy pár rövid szót szólok. (Halljuk!) Egy képviselő ur itten, mintha ő lett volna az a bizonyos egér, a mely ki szokta hallgatni a titkos megbeszéléseket, egy egész képet tárt elénk, hogy mint keletkezett a keleti kérdés. Gr. Appouyi Albert (közbeszól) : Az a kép igaz! Tisza Kálmán ministerelnök: Meglehet, a képviselő ur volt a másik egér. (Nagy derült­ség.) Azonban két dolgot felejtett el, a melyeket egérkedés nélkül is tudhatott volna s a melye­ket, ha el nem felejt, sem gr. Andrássyt, sem azokat, a kik vele voltak, azzal, hogy az orosz

Next

/
Oldalképek
Tartalom