Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-112
112. országos ülés Hájm 26. 1882. j JJ Ily helyzetben t. ház, a legkomolyabb kötelesség háramol az ellenzékre abban a tekintetben, bogy a hallgatásnak, a kendőzésnek ezt a politikáját tovább folytatni ne engedje, legalább az ellenzéket ne nyomja az a vád, hogy hozzá járul ahhoz, hogy e politika téretegeiben vezettetik tovább is a nemzet, hallgat a kormány és készíttetik egy oly politika, melyet a kormánynak pártolóimagukvészthozónak mondanak. Igaz, a t. kormány szemben azzal az állásponttal a politikára nézve hallgat. A mi gyér nyilatkozatai vannak az igazságügyminister urnak, a ministerelnök urnak, ha a t. ház türelme megengedi, azokra majd reá térek, (Halljuk! balfelöl) hanem a kormány megtett egyet és őszintén sajnálom, felhasználta a hatáskörnek kérdését arra, hogy elhomályosítsa a politika kérdését, mely azzal legalább is egyenrangú, sőt jelenleg kimagasló fontossággal bir. At. kormány minő eljárást tanúsított e kérdésben? Mindenekelőtt folyamodott ahhoz, hogy a tények jellemét, mondom, a tények jeliemét elhomályosítsa és való természetükből kivetkőztesse. Hogy ebben aztán a t, kormányon, Hegedűs Sándor képviselő ur, mint torzítója a kormány álláspontjának — túl tett, azt rögtön kimutatom. A t. kormány mindenelőtt gyanúsítással élt, igen a ministerelnök ur maga gyanúsított. Kihangzott az o szavaiból és Hegedűs Sándor képviselő ur szaraiból valami olyan késő bánat-féle; azt mondotta a ministerelnök ur, hogy ha érvelésünk egész súlyát a delegatióban érvényesíthettük volna, akkor tán ez lett volna, vagy az lett volna. És rögtön előáll az ő torzítója, Hegedűs Sándor képviselő ur (Derültség a bal- és szélső balon) és azt mondja, kérem nem ezen az argumentumon fekszik a súly, nem is azon, hogy a delegatióban előhozatott-e, hanem, hogy az előkészítő bizottságban előhozta-e? ott ő is bátran felszólalt, utólag azonban ellenkezőleg bizalmat nyilvánított. (Derültség a baloldalon és a szélső balon.) Azt mondja a ministerelnök ur, hiszen mindaz, a mi az occupatió fentartására szükséges, közösügy az 1867 : XII. t.-cz. értelmében, tehát a delegatió hatáskörébe tartozik. Ez tehát egy álláspont. Hogy mit ér, azonnal be fogom bizonyítani. Erre előáll a másik. (Derültség a bal- és szélső baloldalon) s azt mondja rá: hogy ha nem tartozik is oda, az nem olyan lényeges, mert nem alkotmányon kivül álló tényező, nem az absolut hatalom veszi el az országgyűléstől a jogot, hanem a törvényhozásnak egyik bizottsága és ez nem olyan lényeges. Hegedűs Sándor (közbeszól): Nem igy mondtam! Szilágyi Dezső : Tagadja a képviselő ur? No jól van, mindjárt felolvasom. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) P Azt mondja a képviselő ur — kérem a t. házat, méltóztassék türelemmel lenni, sokat kellene idéznem a képviselő ur beszédéből s ha átlátja a képviselő ur, hogy igazat mondok, talán nem fogja tagadni a többit. Ezt mondja: „Vájjon alkotmányunkon kivül álló .... Hegedűs Sándor (közbeszól): Nem veszélyes a praecedens! Szilágyi Dezső': Nyugodjék meg a képviselő ur, szabatosan fogom idézni, „fair", mint az angol mondja. (Olvassa): Kérdi. . . „Vájjon állanak-e ezen praeeedenstőí való félelmek; vájjon alkotmányos hatalom körén kivül eső tényezőről van-e szó? . . . Nem az ország regnicolaris bizottsága követte el az állítólagos törvénysértést? Azon regnicolaris bizottság minden évben újból választatik, minden esztendőben másként határozhat." Tehát azt mondja a képviselő ur, hisz nem olyan lényeges, ha egy regnicolaris deputatio a pénzmegszavazási jogot elveszi az országgyűléstől — argumentumának másik részére más helyen fogok rátérni. Azt mondja az igazságügyi minister és a ministerelnök ur, hogy azok az építmények, azok a középítkezések, melyek a megszállott tartományokban történnek, azok igenis állandók, katonaiak és ismétlik a közös hadügyminister szavait, hogy azok rendeltetése az, hogy jövőben a tartománynak féken tartását könnyebbé tegyék. A képviselő ur mindjárt ott van és azt mondja: „Nem arról van szó, hogy ottan erődöket s nagy állandó befektetéseket tegyünk, hanem csapataink székhelyeinek, csapataink élelmezésének biztosításáról. Ezeknek az építkezéseknek bizonyára semmi hasznát sem vennék azok a tartományok, ha külellenség támadná meg. Ha azokat az ideiglenes laktanyákat, azokat az őrházakat kijavíttatjuk, ha a bejáratoknál és ablakoknál egy falat huzatunk, hogy katonáinkra lőni ne lehessen akkor ez a csapatok biztosítására^ nem pedig a tartomány védelmére szükséges." 0 szerinte ezek ideiglenesek, nem is védelmére szolgálnak a tartománynak, mint az igazságügyminister mondja, mint a hadügyminister mondja, mint a ministerelnök mondja, hanem csak arra szolgálnak, hanem csak arra valók, hogy fekhelyül szolgáljanak csapatainknak. A tartományok épen annyi hasznát veszik, mint mi. Valamint mi elhelyezhetjük ott katonáinkat, a tartományok, ha függetlenek lesznek, ép ugy elhelyezhetik. Ez világos ellenmondásban van a ; tényekkel, mert nagyon jól tudjuk, hogy midőn Szerajevóban 1.000,000 felül építtetik kaszárnya, nem az ablak elé húznak egy falat s midőn arról van szó, hogy Tuzlában, Focsában, Mostarban 5—6 száz 'ezer frtba kerülő építmények építtessenek, midőn
