Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

112 országos ölés májas 26. 1882. 115 érezték annak, hogy elébe menjenek és az ország határain kívül vívják meg vele a döntő harczot. (ügy van\ a bal- és a szélsä baloldalon.) Ez volt kulcsa a Hunyadiak, ez volt kulcsa Hollós Mátyás politikájának, {ügy van! balfelöl.) Be hogy ez a kormány és az előadó ur, az a torzítója a ministeri állításoknak, hivatkozzanak nemzeti politikára akkor, midőn semmi agressiv hatalom nem áll Boszniában, midőn az az agressiv hatalom, melylyel ők fenyegetőznek mindig, nem Bosznia háta megett, hanem Galiczia háta megett; [ügy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon) mikor Jókai Mór képviselő ur és a ministerelnök ur korábbi beszédjeiben szereti a kardot csörtetni és dodonai oraeuluraként az oroszszal fenyegetve, a panszlavismusra utalni; midőn mondom az az agressiv hatalom más oldalon áll, akkor azt mondani, hogy az igazi nemzeti politika abban áll, hogy mi Boszniát elfoglaljuk és annectáljuk: ez nem egyéb, mint merész és felületes kendőzése az annexionális politikának. (Ugy van! a baloldalon.) Ha tehát t. ház, nemzeti politika szempontjából nézzük ezt a dolgot — és fel akarom ezt hozni, hogy egyszer mindenkorra végezzek legalább részemről ezzel az ellenvetéssel — azt kérdem, ha van magyar statusférfiú, a ki beesésnek, a nemzet jövőjét magában foglalónak tartja azt, hogy ezen a földön, melyet magyar államnak nevezünk, a magyar állam megszilárduljon és meggyökerezzék; ha van magyar államférfiú, a ki tudja azt, hogy Összetételünk Ausztriával ez a monarchia két középállamból van alkotva és minden hódító politika, mely új elemeket vesz föl ezen összeköttetésbe, felforgatja, megzavarja ezt az összeköttetést, melynek helyességében későn bár, de megtértek — a ministerelnök úr is megtért — a ki tudja azt, hogy nekünk e földön, hogy teljesen kiépítsük a magyar államot, annak mindenekelőtt gazdasági és pénzügyi biztos alapjait kell lerakni — mert a politikai törvényesen meghatározott önállóság biztos alapja annak pénzügyi és gazdasági feltételében van — szabad-e annak olyan politikát folytatni, mely idegen és meg nem bízható elemeket akar a monarchia keretébe iktatni, mely fel akarja forgatni a monarchia ezen szerkezetét és mely lehetetlenné fogja tenni, hogy Magyarország gazdaság? és pénzügyi elgyengüléséből erejének legnagyobb megfeszítésével kibonyolódjék? (helyeslés a baloldalon.) Hogy azok, a kik ily politikát követnek, a oagy magyar királyokra hivatkozzanak, hogy azok, illetőleg eltorzítóik e politikát a nemzeti politika hagyományaként mutassák be, ez oly próbaállítás, vagy olyan állítás, melyet megnevezni tilt a parlamenti illem, a hiszékenységnek oly próbára tétele, hogy a ki ezen igazolást elhiszi, az szabad kezet ad arra, hogy a nemzetet megrontsák egy nemzeti politikának ürügye alatt. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) És most én többi érvét az előadó urnak nem tárgyalom. Ha az előadó ur ezen politikát melyet a túlsó oldal 1878-iki feliratában mint a nemzeti politika megrontását tüntette fel, nemzeti politikának tartja, akkor keressen magyarokat ezen nemzeti politikához az előadó ur. Itt Magyarországon nem talál. (Helyeslés a balés a, szélső baloldalon.) A mi a tiz nap óta lefolyt vitát illeti, a mai stádiumban szinte anachronismusnak látszik ä vita igazi tárgyára visszatérni. Annyi elem kevertetett a vitába, annyira eltérítettek &z elmék, hogy az a két nagy kérdés, mely a ház eldöntésének tárgyát fogja képezni, csaknem elhomályosodik. Miről VÍUI szó ? Azon hitel fedezetéről, melyet a megszállott tartományok pacificatiójára a delegätió megszavazott és melynek fedezete a t. háztól kéretik. Ha & kérdés, mint törvényeink szerint kellene, oly világossm állana a t. ház előtt, ha nem kéretnék egyéb, mint a mi felett a delegátió határozni hivatva volt, akkor — megmondom t. ház — második határozati javaslatunkat, azt, mely a megszállási politikából való kibontakozást ajánlja, mindea eeetben előterjesztettük volna. És ha ez a ház nem a fedezet megszavazására, hanem a hitel megszavazására hivatott testület volna, akkor — nyiltan megmondom, hogy az összeg megtagadása mellett volnék. (Helyeslés a szésö balon.) Megtagadása mellett volnék nem azért, a miért Hegedűs Sándor képviselő ur szokta elferdítve előadni, nem azért volnék a mellett, mintha katonáinkat, a kik ott vannak, éheztetni akarnám, vagy ruházattal nem akarnám ellátni; sem azért nem tagadnám meg, a, mit ismét a képviselő ur méltóztatott szokása szerint reám fogni — mert mi az azonnali kivonulást akarjuk, hanem megtagadnám azért, mert eljöttnek látom az időt arra, hogy a pénzmegajánlási jog alapján ez a kormány, mely sötét utón és vakon vitte be az oecupátióba a nemzetet, (Ugy van! a széhö baloldalon) kényszeríttessék arra, hogy szint valljon és egy más^k sötét és vak utou ne vigye be a nemzetet az annexióba. (Elénk helyeslés a bal- és szélső balfelöl) Ez a kormány vonakodik első kötelességét teljesíteni. A parlamentnek tehát nincs más módja arra, hogy a kormányt az egész országot aggodalommal eltöltő politika felett színvallásra birja, mint hogy ne egy homályos politika tévetegeibe menjünk, hanem mi, kiknek érdekeiről van szó, kik hivatott őrei vagyunk a nemzeti érdekeknek itt, mi előbb világos és kötelező nyilatkozatokat akarunk a a kormánytól kapni arra, hogy mi a kormány ,i élja é; mi eszközei ezen politika folytatágánál. 15*