Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-91
56 91. országos ülés márczius 31. 1882, tettem, hogy erről nem is beszélek, mert ennek lehetetlen voltát belátom. De hogy még egyszer reflectáljak rá, méltóztassanak figyelembe venni, hogy akkor én rendkívüli nagy és szembeszökő aránytalanságot voltam bátor kimutatni, hogy egy nagy népes községnek nem adatott dohánytermelési eugedély, mig egyes embernek nagy complexum adatott. Ezt csak mellesleg jegyzem meg. Én egyes egyszerű földes gazdák nagy csoportjától vett értesülés és általam legalább igen szavahihetőnek tartott kútfő után tettem meg az interpellátiót és igenis sokat ismerek olyat, a kitől elvétetett a dohánytermelési engedély, a ki a múlt évben birta, pedig semmi okot nem szolgáltattak reá. Nem azért, mert későn adták be a folyamodványt és én, mint a pénzügyminister ur említette, átvettem a kérvényt, hanem nem tudom miért és erre a pénzügyminister ur adós maradt a felelettel, mert ő ugyan maga is mondta, hogy elvonatott némelyektől, hanem arra [nem felelt, hogy azoktól vonatott el, kik ily hibát nem követtek el. A csempészetre vonatkozó állításomat, hogy t. i. egy oly egyén, ki nem csak csempészett, hanem meg is lett büntetve, még is megkapta erre az évre is a dohánytermelési engedélyt, ezen állításomat fentartom és szabadságot veszek magamnak a t. pénzügyminister urat erről felvilágosítani és az egyént megnevezni. Végre még arra is vagyok bátor reflectálni, hogy a t. pénzügyminister maga is azt mondja, hogy márczius végén adatnak ki a dohánytermelési engedélyekre vonatkozó ministeri végzések. Ez már maga is igen nagy kalamitás. Márczius végén már késő az idő, hogy az illető termelő dohányost fogadjon, tehát ez már maga a dohány-termelésre nézve oly hibás intézkedés, melyet szó nélkül hagyni egyátalán nem lehet. Méltóztatott a t. pénzügyminister urnak az én személyemet is felemlíteni, a dohánytermelési engedély beadásánál történt késedelmezésre nézve. Én igenis avval elkéstem, hogy miért, az talán nem tartozik a t. ház elé, hanem merem állítani, hogy nem az vezetett engem — mint a pénzügyminister ur magát kifejezte — hogy azon interpellátió megtétele által magamat talán jó színbe állítsam választóim előtt, hanem magam megírtam azt, hogy ime elkéstem a dohánytermelési engedély iránti kérvények beadásával; hanem ösztönzött arra az, hogy választóim közül, Hajdúböszörmény nagy és népes város lakói közül igen soktól elvonatott a dohánytermelési engedély minden általuk tudva lévő, vagy pedig itt a t. pénzügyminister ur által megnevezett igaz ok nélkül. Miután ebben a tekintetben felvilágosítást nem kaptam a pénzügyminister úrtól, de az iránt sem kaptam, hogy miért történik az, hogy leginkább csak egyszerű", kisbirtokosoktól vouatik el a dohánytermelési engedély, mig a nagy, birtokosoktól nem vonatik el, mely állításomat nem vonta kétségbe a pénzügyminister ur sem; miután arra sem nyertem feleletet, én a választ tudomásul nem veszem és kérem a t. házat, méltóztassék annak tárgyalását elrendelni. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Csak egyet vagyok kénytelen a t. képviselő ur előadására válaszolni, hogy egyre csakugyan nem felelhettem, miért vonatott el, az általam jelzett két okon kivül is a dohány termelési engedély. Erre nem válaszoltam, mert ez tudtommal nem is történt. Ha a t. képviselő urnak van tudomása egy ilyen esetről, ép oly szívesen, veszem a felvilágosítást, mint köszönettel veszem ha megnevezi az egyént, kiről azt állítja, hogy csempészett és mégis újra engedélyt kapott. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Méltóztatik a pénzügyminister ur válaszát tudomásul venni? Méltóztassanak azok, kik tudomásul veszik, felállaui. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Következik a kereskedelmi minister ur válasza Göndöes Benedek képviselő ur interpellátiójára. B. Kemény Gábor, földmívelés-, ipar-és kereskedelemügyi minister: T. ház! Két interpellátió fekszik előttünk, mindakettő a phylloxera-ügyre vonatkozik. Bátor leszek a kettő közül előbb a Kiss Albert képviselő úréra válaszolni, mint a mely tegnap mint sürgős adatott be és arra a választ mára megígértem. A t. képviselő ur, miután előadja, hogy minő veszélyben forog az Érmelléke, mely igen jelentékeny borvidék, a phylloxera által felhozta azt, hogy kellő erély nem fejtetik ki a vész elleni intézkedések keresztülvitelénél és kérte, hogy e tekintetben intézkedéseket tegyek és ha szükséges, katonai cordont is alkalmazzak. T. ház! Ha a t. képviselő ur nekem csak egyszer is tudomásomra hozta volna azt, hogy aggodalma van ez ügyben, szívesen végire jártam volna a dolognak és ha azon aggodalmakat alaposaknak találtam volna, azaz, hogy ott nem kellő erélylyel vitetnek véghez az intézkedések, azoknak elrendelését kötelességemnek érezvén, a törvény értelmében a legerélyesebben intézkedtem volna és ha szükségesnek mutatkozik, egészen azon hatályig mentem volna, hogy katonai cordon is állittassék fel. Ez eddig tudomásomra hozva nem volt; tegnaptól máig nem intézkedhettem, de rögtön fogok intézkedni, meg fogom vizsgáltatni a dolgot éshaszükséges lesz, törvényszabta szigorral fogok eljárni. Eöviden ezekben kívántam a képviselő urnak válaszomat megadni. Kérem a t. házat, méltóztassék azt tudomásul venni.
