Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-106

106. országos ülés május 19 1882. 309 naszokat emel ottani consuljaink és vieeconsuljaink eljárása ellen. Ezen memorandumra vonatkozólag 1873. október 3-dikán gr. Zalusky a következőket sürgönyzé Andrássy grófnak (Olvassa) '• „Es ist eine heftige Anklageschrift gegen unsere Consularorgane in Bosnien, dienachgerade als díe Anstifter der Unruhen im Lande und Verbreiter der panslavistischen Bewegung dargestellt erscheinen, von deuen — t. i. consulaink közül —- der eine, Viceconsul Draganűié, als Mitglied eines Agitations-Commité's, der andere, G-eneralconsul Theodorovié im hoheren Auftrage die bosnische Bevölkerung gegen die Pfortenregierung aufzuwiegeln bestrebt gewesen wären". Már t. ház! Ott, a hol a diplomatia egy állammal szemben, melylyel közvetlen eomplicátióban nem áll, ily hangot használ, azt hiszem, komolyan el lehet mondani, hogy az ott történteknek van alapja, van alapja t. i. annak, hogy egyenesen monarchiánk eousulai és ottani megbízottjának eljárása volt az, a mi a békés állapotokat megzavarta, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ezen menekültek nemsokára ezután egy emlékiratot nyújtottak át a párisi szerződést garantirozó nagyhatalmakhoz és azok közt ő Felségéhez, a mint ők magukat kifejezik, az osztrák császárhoz. Ha valaki ezen emlékirat panaszpontjait átolvassa és ezekben végig látja vonulni azon politikai tekinteteket, melyekből ezen menekültek kiindulnak akkor, midőn panaszaikat az európai hatalmak oltalma alá hedyezték, ha valaki ezzel kapcsolatosan figyelembe veszi és visszaemlékszik arra, hogy miként bánt és dédelgette a monarchia azon menekültek aspirátióit, azt hiszem, hogy az nem fog menekülni egy hangulattól, nem fog menekülni azon hangulattól, hogy a monarchiának csak egy czélja volt, az izgalmakat állandóan fentartani, hogy ezen izgalmak között azután a zavarban halászhasson. (Élénk helyeslés a bal- és szélső' baloldalon.) T. ház, igen sajnálom, hogy midőn a keleti politikának az országban való népszerűvé tételére, az igen t. kormänj^. a nagy közönség szemeibe port hint és ez felderittetik, ily fontos alkalommal a kormánypadon egy tag sincs jelen. Ez ugyan nem akadályoz meg engem abban, hogy ezen kérdést tovább fűzzem és a magam elé tűzött czélhoz hiven bebizonyítsam Jókai képviselő ur állításainak tarthatlanságát az első betűtől, az utolsóig. Elnök (közbeszól): Igaz, hogy a kormánypadon senki sem ül, de a pénzügyminister ur jelen van. Horánszky Nándor: Nem azért szólaltam fel, mintha jogom volna kivánni azt, hogy a tárgyalásokon a mioieter urak folyton jelen legyenek: de azt hiszem, mégis, hogy a parlamentáris szokásokkal ugy egyez meg, hogy az ily tárgyalásokon a kormány képviselve legyen. (Élénk helyeslés a baloldalon. Bedekovics Kálmán horvátországi minister helyt foglal a ministeri széken. Élénk éljenzés a bAoldalon.) Az első mozgalmat t. ház, nemsokára követte azon második mozgalom, mely az úgynevezett durazzói harang története alatt ismeretes. Hát ez is megelőzte a podgoriezai lázadást. És ez a lehető legkomikusabb anyag, mely fölött valaha a diplomatia tárgyalt. És bizonyára komikus lett volna ez nálunk is, ha annak hátterét messze terjedő törekvések nem képezték vo-na. De midőn a complicátiók tovább folytak, nemsokára megjelent a podgoriezai lázadás, a melyre vonatkozó tárgyalásoknál külügyi kormányunk a lehető legvakmerőbben avatkozott bele a török kormány admiuistrativ intézkedéseibe és fenhatósági rendelkezéseibe. Igen érdekesek az erre vonatkozó levelezések és három körülményt minden kétségen kivül constatálnak. Az egyik körülmény az, hogy a török kormánynak tekintélye az azon tartományokban lakó népek előtt mélyen compromittál tátott, hogy Montenegrónak lehetővé vált azon vakmerő játékot űzni, melyet az különben nem űzött volna, hogy ha ez eljárásában oly támogatással nem találkozik vala, mely őt ezen vakmerő játék üzésére bátorította. Továbbá constatálbató azon késedelmezés, melylyel Rudics kormányzó ur a pacificatióra nézve eljárt. A ki ezeket olvassa, a ki ezeket látja, az előtt a keleti politikának csak egyetlen megfogható kulcsa lehet: az állandó törekvés a zavarokra és az abból előálló tartományszerzésre. (Élénk helyeslés.) így áll ez t. Jókai képviselő ur. Midőn tehát ő a keleti események megindulását a podgoriezai lázadás tényéhez fűzi, nagyon téved, mert az előttünk fekvő adatok igazolják annak ellenkezőjét, igazolják nevezetesen, hogy az messze időbe nyúlik vissza, azon időbe t. L, midőn monarchiánk jóval megelőzőleg maga piszkálta fel az ottani békés állapotokat azon czélzattal, hogy végeredménykép azon tartományok elfoglalását — és tartok tőle — anuectálását létesíthesse, (ügy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy a boszniai mozgalmak és podgoriezai lázadás után ezen mozgalom a Balkánfélsziget többi tartományaira is kiterjedt; egymásután léptek sorompóba, miként tudjuk, Szerbia, Montenegró, Bulgária és azon mozgalom, mely eleinte csak ezen tartományokra szorítkozott, később az egész Balkán-félszigetre kiterjedt, hogy ezen időben kezdett komolylyá válni a dolog, az iránt semmi kétség nincs és magam is azt hiszen^ hogy az külügyi kormányunkban