Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-106

304 106. országos ülés májas IS. 1S82­De különben is, a t. képviselő ur beszédje folyamán elmondja azt is, hogy ilyen túllépések történtek már többször is kisebb dolgokban; ők fel is szólaltak ott, de nem hozták a kérdést a ház elé. Azt hiszem t. ház, hogy lehetne felmutatni rokontermészetű ügyeket, melyeket a képviselő urak meg is szavaztak, de tudom, voltak olyauok, melyek ellen a delegátióban felszólaltak. De t. képviselőház, ha itt egy oly fontos, az a kot­mányt veszélybe döntő elvről van szó, vájjon ezen elv csak akkor érvényes, ha milliómokkal sértetik meg és akkor nem, ha kis összegekkel sértetik meg? {Tetszés jobbfelöl,) Én azt hiszem, ha elvi és nem egyéb szempontok vezetnek, 10 forinttal megsérteni az elvet annyi, mint 10 millióval, (ügy van! jobbfelöl.) De termé­szetes, arra, hogy ily irányban nagy hatást le­hessen elérni, hogy az emberek lelke már előre mintegy niegnyeressék aimak, hogy itt a com­petentia megsértetett, egy olyan momentum kell, midőn a kért összegek nagysága a kedélyek nyugalmát megzavarhatja. (Elénk helyeslés és tet­szet jobbfelöl.) Ez az indok eljárásukban. Menjünk át t. ház, a eompetentia kérdésére. (Halljuk!) Méltóztatnak talán emlékezni — bocsánat, hogy ily messziről kezdem, de a mennyire cse­kély erőmtől telik, szeretném a dolgot tisztán odaállítani — méltóztatnak talán reá emlékezni, hogy a berlini szerződés 25. czikke, mely ber­lini szerződés törvényeinkbe be lévén iktatva, törvényszerüleg is kötelez bennünket, igy hang­zik: „La Bosnie et la Herzegovini sera occupé et admiuisfrée par L'Autriche-Hongrie". Grondo­lom, nem szükség magyaráznom e szavakat. Két megbízatásunk volt tehát. Az egyik az oecupauo, a másik az admiuistratio. Jöjjünk tisztába, hogy mit jelent az a szó „occsipaiio". Szilágyi kép­viselő ur hivatkozik a tudományos, a helyes interpretatióra. Én nem kívánom, hogy a kép­viselő ur az én magyarázatomat, mint tudomá­nyost, elfogadja. (Bálijuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nem is én fogom tehát adni a ma­gyarázatot. De azt hiszem, hogy egy franczia szó értelmére nézve elismeri, hogy a „Dictionnaire de l'AcademieFrangaise" helyes magyarázatot ad. (Egy hang a szélsőbalon: Nem franczia szó az occupatio, hanem latin! Zaj.) Hát én azt hiszem, hogy a franczia akadémia még abban is com­pejens, hogy mi a franczia szó, mi nem az. (Élénk derültség a jobboldalon.) Már pedig, ha a franczia akadémia az „occupatioo" és „occupé"-t mint frane;'ia szókat beveszi a szótárba és ma­gyarázza, akkor addig, mig őt a képviselő ur fel nem világosítja, azok talán franczia szóknak vehetők. (Elénk derültség a jobboldalon.) Azt mondja az a — meglehet francziául nem tuló — Dictionnaire, hogy: „Occupation, occuper signifie Faction de s'emparer, de se rendre maitre, de­meurer maítre d' un pays, d'une place, d'enprendre possession militairement." Vagyis, hogy ez azt teszi: katonailag elfoglalni, urává lenni, urának maradni egy területnek, melyről szó van. (Mozgás.) T. ház! Ez törvénybe iktatott kötelezett­ségünknek az occupatio szempontjából való ma­gyarázata. (Ralijuk! Halljuk!) Másik feladatunk az admiuistratio. Az első feladat tisztán és határozottan — tán bővebben is szólok még róla — hadügyi, katonai feladat. Mint ilyen, az 1867: XII. t.-cz. szerint közösügy és a delegatiók megszavazása alá tartozik. S hogy ez igy van s hogy ez mindig igy értel­meztetett mai napig, annak legnagyobb bizony­sága az, hogy az 1880: VI. t.-cz., melyről a képviselő ur szólott, a hadügyi dolgokról nem is emlékszik meg. Maga a czím, melyet hogy ue íéveszszem el, felolvasok, azt mondja: „Bosznia és Herczegovinának a berlini szerződés által az osztrák-magyar monarchiára átruházott közigaz­gatása tekintetében szükséges iuíézkedéäekrÖl",— nem az occupatio tekintetében tehát, hanem csak a közigazgatás tekintetében; és épen azért, mert Szilágyi Dezső képviselő ur egész fényes okos­kodását, a mely előtt meghajlok, ezen törvényre alapította, épen azért az az egész építmény, a melyet emelt, olyan, mint egy legszebb arányok­ban épült kastély, a melynek fundamentoma nincs. Mert a törvény, a melyre bazirozta okoskodá­sát, a melynek megsértésével bennünket vádol, magáról az egész occupatiórol még csak nem is szól, szólni nem is akar, a mint czíme is mutatja. (Élénk helyeslés a jobboldalon) De hát azt mondja a képviselő ur, hogy az 1867: XII. t.-cz. alá ezeket vonni nem lehet. Azt mondja egy helyütt beszédébea, hogy az 1867: XII. törvény szerint igenis közösügyek az erődítések, szerinte a laktanyák is katonai intézkedések, de csak a monarchia területén, azonkivül nem. Megnéztem magam is a törvényt; ez szól a monarchiának hadügyi kiadásairól; kimondja, hogy a hadügy és annak költségei közösek: de sehol sem beszél erődítésekről, mert a dolog természete szerint, azok a hadügyi költségek alatt értetnek és sehol nem köti azokat territó­riumhoz e tekiutetben; beszél csak a hadsereg kiviteléről némely esetben és idegen hadsereg bejöveteléről, de hadügyi költségek szempont­jából köti azt a hadsereghez, de nem köti területhez. Mert ugyan kérem, hát mi fogna beállani, ha nem occupáltuk volna Boszniát, de belekeveredtünk volna, a mint meglehet, hogy akármikor belekeveredünk, egy háborúba? Hát ' a mely perezbeu a hadsereg túlment a monarchia 1 határain, abban a perezben megszüiit-e közös

Next

/
Oldalképek
Tartalom