Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-106

106. országos ülés májns 19. 1882. 305 lenni a hadügyi költség? Vagy ha egy nyert csata után hónapok alatt megszállva kell tartanunk egy tartományt és ott ideiglenes erődítéseket, (Zaj. Ellenmondás balfelöl) igenis, ideiglenes vagy állandó, de állandó-e az, a mi hónapokig tart — megszünt-e közös lenni? Hiszen a törvénynek az a magyarázata, hogy territóriumhoz van kötve, hogy a kiadások közösek legyenek, nem vezetne egyébre, mint hogy arra legyünk kárhoztatva, hogy mi előtt védné magát a hadsereg, tartoznék bevárni, hogy az ellenség bejöjjön az országba, a mikor pedig sikerülne az ellenséget kiűzni, akkor meg kellene államink a határon és szalutálni a kiűzött ellenségnek, (ügy van! Helyeslés és tetszés jobbfelöl. Zaj, Ellenmondás halfelöl.) Eötvös Károly: Ez prokátori okoskodás! Tisza Kálmán ministerelnök : Én igen sok prokátori magyarázatot hallottam : nem csodálom, ha a prokátori magyarázatok barátjának az egyszerű józan ész magyarázata nem tetszik. (Derültség jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) Eötvös Károly: Ilyeu sohasem történt ebben a házban! Tisza Kálmán ministerelnök : No de hát t. ház, a képviselő ur azt mondja, hogy igen. még azt is elismeri, hogy a hadügyi kiadások még Boszniában is közösek. Ezt mondja, gondolom, ámbár nem teljes logikával, a többiekkel szemben. De azt kérdezi, hogy hát hadi kiadás-e az, midőn teljes béke idején Komáromban, vagy Przmizlnél várat építünk? Szilágyi Dezső : Hadi actió alatt! Tisza Kálmán ministerelnök; : Igen, hadi actióra, de hisz épen ez bizonyítja, hogy még ha Boszniában és Herczegovinában teljes béke volna is, a mit, nem hiszem, hogy önök állítanának, a kik ott örökös háborút látnak, még ha azt mondotta volna is, mondom, hogy teljes béke van ott (Egy hang a szélső baloldalon: Jókai mondta !) —• Jókai sem mondta ! — egyébiránt ha az volna is, még akkor is, mihelyt áll az, a mit pedig nem fognak elmagyarázhatni, hogy az 1867 : XII. t.-cz. a közös kiadásokat a hadsereghez I és nem a territóriumhoz köti, még azon esetben is azon kiadások, melyek mint hadügyi kiadások közösek, teljesen közöseknek kell hogy tekintessenek az occupált tartományokban is. (Helyeslés jobbfelöl.) Egyébiránt a t. képviselő ur hivatkozott a delegätió határozataira s ez, a mi különösen feltűnt s a mit releválni kívántam, hogy miért nem hozta fel azokat, ha csakugyan elvi szempont, minthogy elhiszem, hogy meggyőződését elvi szempont vezeti és hogy nem vezette a párttaktika szempontja : miért nem hozta elő a delegátióban, a hol nagy hatást keltett volna ellenvetése, ha úgy állana, a mint felállítá? KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. KÖTET. De t. ház, egyfelől az idézett határozat azon részében is az van, hogy rendes időben, a mint a képviselő ur beszédéből is látható, de nem azért hozom fel, mintha arra súlyt fektetnék, csak azért mondom, hogy az nem rendes idő, de a másik idézetben az is benne van, hogy a hadi actió folyama alatt szükséges közlekedési eszközöket a delegátiók hadi kiadásoknak, tehát közöseknek ismerték el. Már pedig ismétlem, nem lehet tagadni azt, hogy igenis, ma még a hadi actió szempontjából szükségesek. Általában azon meggyőződésben vagyok, hogy miután az occupatió, a mint mondám, nemcsak az elfoglalást, de az elfoglalás megtartását is jelenti, ha ennek megfelelni akarunk, igenis kötelességünk arról gondoskodni, hogy hadseregünk annak megfelelhessen és pedig legczélszerűbben felelhessen meg és kötelességünk azokat törvényeink szerint, mint közös hadügyi kiadásokat, a delegátió jogkörébe tartozóknak felismerni. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltás a szélső baloldalon: Hát a kaszárnyák?!) A t. képviselő ur azzal vádolja a kormányt, hogy ráerőszakolta a delegátió többségét arra, mert ránézve ugy kényelmesebb volt. Hát t. ház, az erőszakolás szót én nem tartom helyén levőnek. Nem pedig azért, mert nem csak kizárja a delegátió tagjainak jtdleme, hogy erőszakoltatni hagyják magokat, de ez esetben még arra is hivatkozhatom, hogy egyszerű, kötelességszerűen, nyilvánosan tett nyilatkozaton kivül még csak azon eszközhöz sem nyúltam, a melyhez jogosan mindenki nyúlhat, t. i. a magán utón való persvasiúhoz, a mi pedig, gondolom, még az erőszakolástól és reáparanesolástól nagyon messze van. (ügy van! jobbfelöl.) De nézzük azt az esetet, hogy ha a kormányt azon kötelességérzet helyett, hogy minden constituált testületnek őriztessék meg jogköre, kényelmi szempont vezette volna, hát nem kényelmesebb lett volna-e a kormányra nézve az összeget ott elejteni és itt proponálni? Hiszen akkor, meglehet, az Összeget itt megtagadták volna, meglehet elleue szavaztak volna, de mindezen szép alkotmány sértési vádaskodás elmaradt volna, ha csak — a mi meglehet — akkor a delegátió hatásköre megsértéseért nem vádoltak volna, (Élénk derültség jobbfelöl) hogy én, mint a ki a delegátió intézményét, mikor létrejött, nem pártoltam, ily mellékes utón akarom azt megsemmisíteni. (Derültség.) A t. képviselő ur hivatkozott arra, hogy pausalis összegről lévén szó, az egészet kénytelen megtagadni. Jókai t. képviselőtársam, szokott loyaÜtásánál fo«va kijelentette, hogy nem jól volt értesülve a Bécsben történtekről. E tekintetben I ín teljes készséggel elismerem, hogy Szilágyi \ Dezső képviselőtársam előadása az igazságnak 39