Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-106

294 106- országos illés május 19. 1882. fogadjuk!) az elnökség a költségek folyóvátétele iránt intézkedni fog. Péchy Jenő jegyző' (olvassa a pénztári kimutatást). , Elnök: Ha nincs észrevétel, tudomásul vétetik. Következik a napirenden levő, az 1882. évi 21.700,000 frtnyi rendkívüli hadiköltségekből a magyar korona országaira eső rész fedezé­séről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásá­nak folytatása. Turgonyi Lajos: T. ház! Midőn a tár­gyalás alatt levő törvényjavaslat felett folyó vitában én is felemelem a t. ház kegyes enge­delmével igénytelen szavamat, teszem ezt nem politikai vagy szólási viszketegből, hanem azon mélyen érzett erkölcsi kötelesség teljesítéséből, melyet minden képviselőnek teljesíteni kell akkor, midőn egy, a hazára és a nemzetre nézve oly fontos törvényjavaslat felett folyik a vita s annak elvetésére vagy elfogadására adja igen vagy nem szavazatát. (Igaz! szélső haloldalon.) Mert ha az ily fontos törvényjavaslatot egy képviselő jónak s elveivel megegyeztethetőnek tart, akkor az erre, annak védelmére fel ked neki hozni mind­azon indokul szolgáló érceket s nézeteket, a mik őt arra indítják, hogy szavazásával annak el­fogadásához járuljon, hogy indokolja annak el­fogadására adandó igenlő szavazatát. Ha pedig azt ellenkezőnek tartja elveivel, nézeteivel, ha azt a hazára nézve károsnak, rosznak itéli, hogy az válságos helyzeíbe sodorja a nemzetet, akkor kötelessége ez álláspontot is indokolni, midőn annak elvetésére adja „nem" szavazatát. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Egyiknek vagy másiknak nem tevése, vétkes mulasztása azon képviselői kötelességeknek, melyeket egy népképviselő vá­lasztóival s a nemzettel szemben magára vállalt, midőn képviselővé választatott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ez kötelessége egy képviselőnek minden fontos törvényjavaslat tárgyalásánál és ügy eldöntésénél^ százszoros kötelessége ez a most szőnyegen levő, a nemzet életébe annyira mélyen belevágó és a nemzetet s hazánkat oly válságos helyzetbe sodort bosnyák politika el­bírálása alkalmával. (Elénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) És ez ellen felszólalni annyival inkább is kötelessége egy ellenzéki képviselőnek, mert maga a túloldalon ülő többség is mintegy érezni látszik azt, hogy a hazafias ellenzéknek van e törvényjavaslat tárgyalásánál igaza. Azon, a parlamenti életben hallatlan és szokatlan hall­gatás minden hosszas érvelésnél és kitűnő szó­noklatnál is jobban bizonyítja azt, hogy a túl­oldalon ülő kormánypárti képviselők minden kormánypártiságuk daczára is mint hazafiak csak­ugyan osztják az ellenzéki képviselőknek ezen, hazánkra, nemzetünkre káros törvényjavaslat ellen felhozott érveit és adatait s épen azért hallgat­nak s nem akarják védelmezni azt. De nem is lehet ez máskép, mert mondjon bármit a t. elő­adó ur, azt nem tagadhatja, hogy a kormány­párti képviselők közül a legnagyobb rész, még pedig igen kitűnő tagok, az 1878-iki választás alkalmával programmbeszédeikben kárhoztatták, elitélték maguk a boszniai occupationális poli­tikát, (Igaz! a szélső baloldalon) Boszniának annyi pénz- és véráldozatba került elfoglalását. Tudnék felmutatni programmbeszédeket, melyek nyom­tatásban jelentek meg, de félek attól, hogy ismét abban a szerencsés szerencsétlenségben fognék ré­szesülni, a miben részesültem az 1878-iki boszniai occupationális politika tárgyalása alkalmával, midőn a függetlenségi párt vád alá akarta helyeztetni a kormányt, a nemzet érdeke ellenére folytatott occupationális politika miatt és én fel­említettem azon képviselő uraknak programm­beszédjéből azt a részt, mely épen a boszniai occupationális politika kárhoztatására vonatkozik, mit annyira zokon vettek a választóikat felülte­tett képviselő urak, hogy „Rendre! Rendre!" felkiáltások folytán az akkor elnökösködő al­elnök ur által rendre is utasíttattam. Van a képviselőháznak egy igen ki'üno tagja, a ki iránt én mély tisztelettel viseltetem, mint a magyar nemzet egyik legnagyobb irója iránt. O a józsefvárosi választók előtt tartott beszédében határozottan elitéite a kormánynak occupationális politikáját, (ügy van! a szélső balfelöl.) Herman Ottó (közbeszól): Ez akkor volt ! Turgonyi Lajos: Sőt a tisztelt kép­viselő ur ünnepélyesen meg is fogadta, hogy ha eddig kormánytámogató mameluk volt is, ezentúl nem lesz a bosnyák politikát üz;ő kormánynak mamelukja. De nem csak egyes képviselő, hanem a képviselőház többsége is akkori feliratában aggodalmát fejezte ki e poli­tika miatt. Ezt a valódi tényállást eltagadni nem lehet, mert a megtörténtet meg nem történtté tenni maguknak az ilyen képviselő uraknak sem áll hatalmukban. Lehet, hogy a képviselő urak a választásukkor tett igéretükre azóta nem igen emlékeztek vissza, mert a kormánynak bosnyák politikáját azóta hűségesen támogatták. Mi t. ház, mindjárt kezdetben kifejeztük ezen politika elleni tiltakozásunkat. Tiltakoztunk az ellen határozottan, tiltakoztunk emberiségi szempontból, mert mi megengedhetetlen bűnnek tartjuk és tartottuk azt, hogy égy művelt állam és nemzet a 19-ik szá­zad utolsó negyedében egy vele jó szomszéd­ságban élő nép birtokába betolakodjék, azt erő­szakkal elfoglalja és tűzzel - vassal pusztítsa az ottani lakosokat, csupán azért, mert nem tetszik nekik ami civilisatorius politikánk, mert nem akarják magukra vállalni a különböző és általuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom