Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-105

288 105. országos ülés május 17. 1S82, és vérét emésztették fel a nemzetnek Ausztria érdekeiért? Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem pártolom a kisebbség külön véleményét. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Krisztinkovich Ede: T. ház! Nem én mondom, Metternich a hires bécsi minister mondotta a 40-es években, hogy Magyarországban csak két párt van, az egyik az osztrák kényuralmi, a másik a magyar nemzeti párt. {Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.') Megint nem én mondom, hanem Gladstone Angoiország ez idő szerinti ministere, hogy nincs a világon egy talpalatnyi föld, hová, ha Ausztria behatol, a szabadság kiirtására ne vállalkozott volna. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A történet megmutatja a „Politik meines Hauses", hogy midőn teljes tökéletes erővel dívott, kihozta Königrätzet és Königrätz után a feudal omladékokat támogató önbizalmatlanságból kicsikíandoztatott a húsvéti czikk, — épen akkor, vagy egy kevéssel azután, hogy Bécs falai között a polgármester megtagadta fejedelme előtt azon városnak az osztrák államadósságokhoz való járnlása kötelezettségét és a győzelmes porosz hadseregnek, szabad, nyílt városnak nyilvánítván Bécset, utat nyitott. Akkor a Lustkandel-féle irat itt Magyarországon megtermetté a húsvéti czikkeí, a húsvéti czikk pedig megszülte a küzösügyes törvényt. És ennek 15 évi hatálya alatt szomorúan kell tapasztalnunk, hogy az intéző férfiak a két ural mi párt részéről miként lengedeznek az osztrák érdekekért és miként kél versenyre e lengedezésseí az utóbbi az előzővel. 1867-ben a gondviselés egy alkotmányos aera elé hozta e h és a helyett, hogy az intéző többség a 48dki törvényekre mutatva, a melyek az emberiségre mindig örökbecsüek maradnak, arra alapította volna hazánk jólétének fejlesztését, kedvkeresésből, a hatalom iránti tömjénezésből naponta jobban és jobban feladta alkotmányos erődeinket. És hová jutottunk ma? Oda, hogy az intéző többség a soldateska parancsára új, de Launaykuak idegen országban költséges Basíilleokat akar építeni és ezen Bastilleok megvédésére gyermekeinket katonának vinni, szóval hazánk pénz- és véradóját elfecsérelni törekednek

é És ha ezen törekvésük ellen pártunk felmutatja hazánk fájós sebét, akkor a többség részéről néma ajkakkal találkozunk, legfelebb felszólal egy, a kit egyébiránt igen szellemesen megczáfolt Szilágyi igen t. képviselőtársara és a többi parancsszóra megszavazza az igent. Elnök: Kérem a képviselő urat, nem szokás a parlamentben a pártoknak egymást ilyen kifejezésekkel érinteni, kérem méltóztassék ezen szokást megtartani és az ilyen kifejezésektől óvakodni. Kriszímkovics Ede: Tagadom a törvénynyel kezemben, hogy Magyarország parlamentjén kivül lenne törvényes hatalom, a mely a boszniai kalandos occupátíó felett a magyar nemzetre nézve jogszerűen határozni hivatva volna; tagadom a delegátiónak illetékességét és tagadom, hogy az általam teljes mértékben abhorrescált delegátió intézménye e kérdésben oly határozatot hozhatna, a mely a magyar országgyűlést pusztán csak ennek berovancsolására utalja. Ezen tagadásomat a törvénynek felolvasásával fogom indokolni. Az 1867-iki törvény megalkotásánál a VII, és VIII. t.-cz. által, ha kellett valamit az 1848-iki törvénynek 3. czikkéből kihagyni, ez kivétetett ebből és igy, mert exceptis formát regulám in casibus non exceptis, ez igazolja, hogy a 6. §., a mely megmaradt teljes törvényerejében, mely azt mondja: „Általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és általában minden honvédelmi tárgyakban ő Felsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni." A 8. §. pedig azt mondja, hogy „A magyar hadseregnek az ország határán kívüli alkalmazását ő Felsége fogja a 13. §. szerint folyvást királyi személye körül leendő felelős mapyar minister ellenjegyzése mellett elhatározni.

tc Most ilyenféle ellenjegyzéssel ellátott határozat a ház előtt nincsen. De említtetik az, hogy ez a közös ügyek folyománya. No kérem, az az 1867. évi XII. törvényezikk, mely az uralkodó többségnek a létjogosultságot megadta, igy szól illető szakaszában: „E határozatban kimondott elv folytán a közbiztosság együttes erővel leendő védelme és fentartása oly közös és viszonyos kötelezettség, mely egyenesen a pragmatica sanctióból származik;* tehát a pragmatica sanctióból a közbiztosság védelmére és fentartására, nem pedig kalandos külföldi háborúk indítására, foglalások és megszállások keresztülvitelére. A 9. §. azt mondja: „A közös védelemnek másik eszköze a hadsereg és az arra vonatkozó intézkedések, egyszóval: a hadügy." Itt sem mondatik semmi occupátióról vagy más efféléről. A 13. §. szerint „Kijelenti továbbá az ország, hogy a védelmi rendszernek megállapítása vagy átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik." Másszóval: a hadügynek egyéb törvényes kifejezését nem állapította meg a törvény, mint a „védelem fentartását", „a közös védelnet" és igy ezen keretbe nem lehet beleerőszakolni olyan kalandos vállalatokat, a melyekre nézve más törvény nem létezik, mint az 1848: VI. t.-cz.; (ügy van! a szélső balon) a competentia e kérdésnél tehát ugy