Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-105

272 105. országos ülés május 17. 1882. egyik módja. Nem kételkedem, hogy most is a legjobb szándék és törekvés mellett is igen sok jogfosztás kövcttetik el és foglaltatik ama 4000 és a többi megszámlálhatlan szerződésben. De e sok szerződés helyett köttessék csak egyetlen egy a szultánnal (Elénk ellenmondás a szélső baloldalon) és annak alapján hajtassák végre a birtokrendezés. (Nyugtalanság.) Boszniát és Herczegorinát a berlini szerződés szerint nem terheli a török államadósság legcsekélyebb része sem s ezért könnyű lesz a váltság alapján előterjeszteni az osztrák és magyar birodalom megterhelése nélkül. Ez utón kielégíthető lesz a földbirtokos és a földművelő osztály és a mi fődolog, lehetséges lesz az idegenek részére a telepítés, mi eddig lehetetlen volt, mert senki sem tudná, hogy mit vásárolt. Szerintem tehát a nagy költség daczára 3 évet elvesztettünk. {Ügy von! balfeVöl) Nem akarok senkit sem vádolni; de kárhoztatnom kell nem az occupationális politika irányát, hanem annak kivitelét és kijelentem : ha a közös kormány — miként ezt a delegátiókban jelzé — jövőre is az eddig követett utón haladna, én ezentúl egy garast sem fogok megszavazni. (Felkiáltások balfelöl: Csak most! Derültség.) Szükségesnek tartottam ennek kijelentését és azon bizalomnál fogva, melylyel nem a közös kormány, hanem a ministerelnök irányában viseltetem, reményiem és elvárom, hogy törvényszerű befolyását érvényesíteni fogja helyesebb irány követésére, mely nem teendi szükségessé, hogy a legköltségesebb expedienshez, t. i. a katonai uralom fentartására szoruljunk s ezért elfogadom a javaslatot. (Helyeslés jobbfelöl. Derültség balfelöl.) Szilágyi Dezső : T. képviselőház! (Halljuk!) Midőn az előttem szólott t. képviselő ur a rendkívüli hadiköltség fedezése tárgyában felszólalt, köszönetet modott Polit Mihály képviselő urnak, hogy valahára felvilágosította Őt az occupatiónak czéljáról (Derültség balfelbl.) O, a ki az oecupátiót annak idején itt egy hosszú beszédben pártolta és a ki annak idejében az oecupátiót, mint az annexiónak előkészítését teljesen helyeselte. Hosszú időnek kellett letelnie, hogy t. képviselő ur Polit Mihály L képviselőre szoruljon, hogy meg Jegyen neki magyarázva az, hogy akkori meggyőződése tökéletesen alaptalan volt és ép ily hosszú idő — majd négy év — kellett a t. képviselő urnak arra, hogy arra a különös meggyőződésre jöjjön, hogy bizalmat szavaz azon kormánynak, a mely törvény szerint kötelezve volt a közös kormánynyal közös felelősség mellett folytatni ott a politikát; bizalmat szavaz ezen kormánynak oly politikáért, | melynek homlokegyenest ellenkezőjének követését j kívánja s a legnagyobb hibául azt hozza fel, hogy nem ez a politika követtetett. (Élénk derültség a bal- és szélső balon.) Valóban t. ház, nagy hibát követne el ez a kormány, ha a t. képviselő ur felszólalását figyelembe venné; mert ha ez a kormány tapasztalja azt, hogy ha ő homlokegyenest ellenkezőjét teszi annak, a mit a képviselő ur helyesnek tart, ha a t. képviselő ur meggyőződése szerint a mostani lázadásnak s országunkra súlyosodé rettenetes terheknek ez a hibás politika az oka és a kormány azt tapasztalja, hogy a képviselő ur annak daczára is nem tudja beszédét egyébbel végezni, mint egy legfeltétlénebb bizalmi nyilatkozattal : akkor azt kérdem, miért vegye figyelembe a kormány azt a kívánságot, a melyet a t. képviselő ur nyilvánított? hiszen maga a t. képviselő ur degradálta kívánságát a figyelembe nem vehetők sorába, midőn megszavazza a hitelt és szóval sem akar biztosítékot kiváuni arra nézve, hogy legalább jövőben oly politika követtetik, mely a t. képviselő ur meggyőződése szerint neki megnyugvást szerez. Egyébiránt én most nem vitatom, hogy helyes volt-e a közös kormánynak ott követett politikája vagy sem; d e a t. kormány, mely e politikáért teljes mértékben felelős, mert csak ne felejtsük el, hogy midőn a boszniai törvény alkottatott, indokolásába beletették azt és a t. ministerelnök ur nagy fennen hivatkozott rá, hogy a mindennapi közigazgatásra törvényes befolyása van biztosítva ennek a kormánynak, köteles volna bebizonyítani azt, hogy a politikája ellen emelt vádak alaptalanok, a kormánynak, feladata, hogy ne nyugodjék meg, legalább a többiek végett ne nyugodjék meg azon bizalomban, a mely alaptalanul engedélyeztetik neki, hanem az ország iránt fennálló kötelességének tartsa, hogy pártolói köréből emelt ezen vádakra akkor is megfeleljen, ha azok nem bírnak bátorsággal ennek politikai következését levonni. Ez a kormányra vonatkozik. A mi pedig a t. képviselő urat illeti, hát ismerjük nagyon jól azon nézeteket — és ezt nem szemrehányásul hozom fel — a Eeichsrath delegátiójának tárgyalásaiból, melyeket a t. képviselő ui hangoztatott. A Reiehsrath delegátiójában azok, a kik az occupatióból mentül hamarább és mindenek felett annexiót akarnak csinálni, ugyanezen nézeteket mondták el, csakhogy egy kissé körülményesebben és szabatosabban, mint a t. képviselő ur; és midőn a képviselő ur szemrehányást tesz a kormánynak, melynek politikája szintén annexionális, legfőlebb azt mondja, hogy nem jó utón keresi az annexiót, hogy nem elég gyorsan halad a ez él felé. És szemére hányja — meri ide megy ki felszólalásának lényege — hogy nem