Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-105

105. országos ülés május 17. 1882. 273 költ eleget, hogy nem azt a politikát követte, a melyet ő ajánlott és a mely abból állana, hogy a törökök birtoka vétessék el tőlük, természetesen kárpótlás mellett— mint ő mondja — és adassék át a keresztényeknek; és midőn a t. képviselő ur az mondja, hogy ez Ausztriának és Magyarországnak minden terheltetése nélkül eszközölhető volna; egy igen sajátságos csalódásban szenved, abban, hogy Bosznia terhére csinálható adósság, a nélkül, hogy annak kamatait ne a monarchia fizesse és furcsa bizalom, csaknem gyanúsítás ezen kormány ellen, ha azt látszik a képviselő ur feltenni, hogy belenyugodott a közös kormány politikájába, bár nem ért vele egyet. És miután ily feltétlen bizalmat előlegez neki, azt látszik feltenni, hogy az ő nézetéhez hajlik, hogy hajlandó volna arra az országra földtehermentesítési adósságot csinálni, a mely administrátióját sem képes önnön jövedelmeiből födözni

# A képviselő urnak nagyon olcsó az a politika azt akarja, hogy nagyobb beruházásokat tegyünk? az ottani elégületlenséget a jóllét özönébe fulaszszuk. Az igaz, hogy ez Bosznia jövedelmeiből nem fedeztethetik, mert ezen jövedelmek nem folynak be és igy Bosznia a legnyomorúságosabban sem képes magát administrálni; de meg volna a képviselő urnak az a vigasza, hogy elmondhassa : ime megszavazzuk a költségeket, mert megfelel a berlini szerződés azon föltételének, hogy Ausztria-Magyarország szabadítsa fel az ottani keresztyéneket. A t. kormányon a sor, hogy a képviselő ur ezen javaslatát egy vagy más irányban jövendő politikájának alkatrészévé tegye, vagy egyenesen elvesse és a képviselő úron lesz a sor, hogy ezen nyilatkozat után kivonja beszédéből a megjelölt következtetést. (Ugy van! a baloldalon.) En csak egyet akarok említeni, azt az egyet, hogy a képviselő ur hiába hivatkozik arra, hogy Szerbiához vagy Montenegróhoz csatolt részei a dél-szlávok által lakott vidékeknek, lám. mily elégedettek; és mily elégületlenek a boszniaiak. Mert ne felejtse el, hogy azon részekből, melyek ezen országok egyikéhez; vagy másikához csatoltattak, kipusztult a muzulmán lakosság és ne felejtse el, hogy azok, kik oda csatoltattak, rokon szláv államhoz csatoltattak. Mit mondana a képviselő ur akkor, ha bár sikerülne jólét özönével elárasztani azon tartományok lakosait és ekkor tapasztalná, hogy ezen monarchiához még sem ragaszkodnak; mert a jóléttel a nemzetiségi vonzódást sem elaltatni, sem kiirtani nem sikerült? Azt hiszi, hogy nem állhat be ez a következés? És általában, ha tanulságot akart vonni Polit képviselő ur beszédéből, miért mellőzte épen ezen egyetlen legpraegnansabb tanulságot? (Ugy van! a bal- és a szélső haloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. V. KÖTET. Áttérek ezek után a fenforgó hitel kérdésére. Az 1882. évre rendkívüli hadiköltségek czímén 21.700,000 frtnak megfelelő quota fedezését kéri a törvényjavaslat a képviselőháztól. T. ház! Minden más körülmény közt, midőn a delegatiók által meghatározott közös kiadás fedezése kéretett a háztól, nekünk, kik a közjogi alapon állunk, álláspontunk az volt, azt tartottuk és tartjuk: igenis a politika bírálata e ház elé tartozik; de egyszersmind azt tartottuk, hogy a mi kiadást a delegatio hatáskörében elhatározott, annak fedezése iránt intézkedni a magyar törvényhozásnak törvényes kötelessége. És hogy én a javaslattal szemben még is a fedezetnek egyenes megtagadását fogom indítványozni a háznak, ennek oka abban található, mert az országos bizottságok ezen hitel összegének megszavazása által oly nyilvánosan, oly világosan túllépték hatáskörüket, hogy e hatá; ozatukat többé az alkotmány védelme alá tartozónak nem tartom. (Elénk helyeslés a bal- és a, szélső baloldalon.) Azt tartom, a mily törvényes kötelessége ezen országgyűlésnek azt fedezni, a mit alkotmányos hatalmánál fogva az országos bizottság mint kiadást meghatároz: ép oly eiutasíthatlan kötelessége a háznak ezen vakmerő túlterjeszkedésnek a fedezet egyenes megtagadása által gátat vetni. Dárday képviselő ur a competentia kérdésének vitatásában meddő vitát lát, mert közjogunknak oly hiányos ismeretével bír, mely szerint azt hiszi, hogy az országos bizottságok bármit határoznak, nem léphetik túl hatáskörüket, mert azt hiszi, hogy ha az országos bizottságok túlterjeszkednek is, az ő határozatuk irányában ezen háznak ép oly megkötöttsége, ép oly törvényes kötelezettsége áll fenn, mintha hatáskörükön belül maradtak volna. Hogy a kérdést a maga fontosságához képest kellő világításba helyezzem, kérem a t. háznak figyelmét erre a tárgyra. (Halljuk! Halljuk!) Miről van itt szó ? Itt szó van oly általános összeg fedezéséről, a melyet mint átalányösszeget szavazott meg a delegatio s a melynek quotája, mint átalányösszeg van a t. ház elé fedezet végett terjesztve. Nem tartom indíttatva magamat, t. ház, hogy a mit egységesen és átalányösszegben szavazott meg a delegatio, annak elemeire való felbontását indítványozzam ezen országgyűlésen. Én állást akarok foglalni a javaslattal szemben, ugy a mint elő van terjesztve. (Halljuk! Halljuk!) Égy átalányösszeg fedezete kéretik. Mi foglaltatik ezen átalányösszegben? (Halljuk! Halljuk!) Ezen átalányösszegben, ugy a mint azt a t. előadó ur híven előadta, foglaltatnak a megszállott tartományok területén létesítendő erődí-