Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-105

105. országos ülés május 17. 1S82. 271 tartása czímén tartjuk erőszakkal lefoglalva e tartományokat. A változás csak abban áll, hogy az agák földesúri érdekeit nem Törökország helyőrsége, hanem a mi hadseregünk védelmezi; de ezt nem köszöni meg nekünk a musulman aga sem, ki e védelemért idegen s igen költséges uralmat tartozik eltűrni, a mely idegen uralom dohánymonopólium, fogyasztási adókkai, kataszteri földméréssel és végre ujonczozással ismerteti meg vele a civilisátió áldásait. Legalább a közös hadügyminister az ujonczozás indokolásául azt hozta fel, hogy ez a civilisatiónak egy eszköze. Ezen áldások boldogítják a kmeteket is, kik azonban tőlünk egészen mást, t. i. a földbirtok viszonyainak rendezését várták. Ebbeli csalódásai annál érzékenyebben hathatnak, mert a szomszéd Szerbia és Montenegróban látják, hogy a berlini szerződés 30. és 39-ik czikkei alapján az ottani birtokviszonyok mily kedvező megoldást találtak, a mennyiben a törökök azon részekben csekély váltságdíjért odahagyták birtokaikat. Erre az mondatik ugyan, hogy a mi helyzetünk ott más, mert a török birtokos osztály ott a conservativ elem, mely nekünk a szláv s nevezetesen a szerb faj ellen támaszul szolgál. Ez azonban szerény nézetem szerint tévedés, mert valódi moslim török ott alig van. E török birtokos osztály is csak olyan bosnyák, mint a többi, csakhogy annak idejében a török vallást felvette < azért, hogy birtokukat megtarthassák. Ezek voltak azok, kik az occupátiónak fegyveresen elíenállottak és most barátságot színlelnek azért, hogy a földműves osztály ellen védelmükre legyünk. De én csak azt tartom ezen apostata szláv fajról: hogy graeca fides, nulla fides!! Tény az, hogy a földbirtokos aga és a földművelő kmet egyaránt ellenségünk. Egyedül a szuronyokra támaszkodhatunk (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbjelöl) és bámulatraméltónak tartom, hogy mily hamar eltanulta a közös pénzügyminister az osztrák politika bölcsességét, mely abban áll: hogy az egyik nemzetiséget a másikkal, az egyik felekezetet a másik felekezettel kell ellensúlyozni. (Tetszés.) Ezen traditionális osztrák politika bölcsességét hirdette Szlávy a delegátiókban, ki ezen problémával igyekezett bebizonyítani, hogy mily nehéz ott a kormányzás. Igaza is van, nemcsak nehéz, hanem lehetetlen is az ily kormányzás, mert nem elégít ki senkit. (ügy van!) Francziaország majdnem teljesen azonos viszonyok közt Afrikában egészen máskép jár el; egyszerűen proclamálta, hogy a franczia lobogót követi a code civil uralma; az alapítványi és egyházi vakuf birtokot egy külön kisajátítási törvény által államosította s ez utón colonisálta; a házközösségi és törzsbirtokot felosztotta és egyéni magántulajdonná alakította s igy a birtokviszonyokat a mohamedán jogból kifolyó korlátolásoktól felszabadította. A védkötelezettséget — ujonczozást — azonban, noha Algiertmár 50 év óta birja, csak a bevándorlóit és naturálisait francziákra terjesztette ki, ugy, hogy pl. 1878-ban Algier csak 1000 ujonczot állított ki s ezeket is csak 1 évi védkötelezettség mellett. Nem igy tesz a tehetetlen osztrák bürokratia, mely alkotó és teremtő képesség nélkül feladatát abban találja, hogy az ottomán birtokjogot alkalmazza, a melyet nem ismer és megérteni sem képes. Igy pl. az ottomán-jog egyik alapelve „hogy a holt birtokot az szerzi meg, a ki annak életet ad*, vagyis a ki műveli s ebből kifolyólag a föld, a rajta levő épület, az élő fák, meg a vetemény külön-külön, tehát 4 ember tulajdonát képezheti. Ezt az osztrák juristák a római jog emphyteusis és superficies jogfogalmaival természetesen nem tudják összhangba hozni, hanem csodálkoznak rajta és német „Gründ]ichkeit"-tal az alatt, mig mi milliókat és milliókat fordítunk a népek fékentartására, a legnagyobb kedélynyugalommal forrástanulmányokba mélyednek, németre fordíttatják a moslim figh-törvényköuyret és törik a fejüket az 5-féle birtokczímen és igen tudományos értekezéseket irnak a miík — ősi magánbirtok —, mirié — állami —, mevkufe — alapítványi —, metruké —közbirtokosi — és mevat — uratlan — birtokról; magyarázgatják a mustagellat és mustakafat jogintézményeit a római praedium rusticum és praedium urbanum fogalmával és végre azon eredményre jutnak, — mint ezt bürokratáktól várni lehetett •— hogy az ily complicált birtokviszonyokat legczélszerűbb szerződésekkel megoldani és ez nem tréfa, hanem komoly valóság, hogy Herczegovina 3 kerületében Konjica, Mostar és Bilek kerületeiben 4000 szerződést kötöttek az agák és kinetek közt, egy-egy példányt abból a hivatalnál mint bizonyítékot őriznek meg. Méltóztassanak már most elképzelni ezen bürokraüa óriási dimensiójának áldását s ehhez még hozzáadni az állítólag corrumpált tisztviselők kapzsiságát s akkor könnyen meg fogjuk érteni, hogy a felkelés miért ütött ki ép azon 3 kerületben, hol 4000 szerződéssel rendezték a birtokviszonyokat. Az ujonczozás csak a szikra volt, mely különben is nem az occupált részekben, hanem Dalinaíiában felrobbantotta a mimikát. Erős meggyőződésem t. ház! hogy a birtokrendezés nélkül nem is gondolható ezen tartományok pacificatiója, mert a hol a foglalás még birtokczímet adott, mint Bosznia és Herezegovinában, ott az örökös zavar a birtokszerzés