Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-104
246 5() 4' országos ül 1882. évi 21.700,000 frtnyi rendkívüli hadiköltségekböl a magyar koroua országaira eső rész fedezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Ki következik a szónokok sorában? Duka Ferencz jegyző: Németh Albert! (Halljuk! Halljuk!) Németh Albert: T. ház! Egy törvényjavaslattal állunk szemben, mely törvényjavaslat újabbat nem tartalmaz, csak folytatása a régieknek, csak egyedül a számok nagysága különbözik. E törvényjavaslat édes hazánk állami létét fenyegeti, e törvényjavaslat édes hazánk pénzügyeinek különben is romlott viszonyait a végpusztulás felé vezeti és innen magyarázható azon nagy érdekeltség, a melyet tegnap itt e párt tagjai, a mely párthoz tartozni szerencsém van, manifestáltak; ámbár azonban kénytelen vagyok bevallani, hogy ebben nagy része a t. előadó, Láng Lajos képviselő urnak volt. T. ház! Tizenhat esztendő óta itt az előadói székből gyakorta hallottunk oly inpopularis természetű törvényjavaslatokat előadni és védeni, a melyek ellen való erősebb kifakadásokat nagyban mérsékelte magának az előadónak modora és személyisége. Emlékeztetem a t. házat különösen azon viharos vitákra, a melyek a desperatus újabb pénzügyi műveletek alkalmával Széll Kálmánnak, a pénzügyi bizottság akkori előadójának kedvelt személyisége, sima és udvarias modora által nagyban mérsékeltettek. De a t. képviselő ur meggyőződése — hiszem és tudom — és ifjú szónoklata egész hevével oly támadásokat intézett e párt ellen, a melyeket e párt hallgatással nem tűrhet és ha a kifakadások mindinkább élénkebben nyilvánultak, csak maga magának tulajdonítsa. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én t. ház, nem hallgathatom el a t. előadó urnak mindjárt azon kifejezését, mely még valótlanságot is tartalmaz; sőt ha a tegnapi napon még való lett volna, már az éjjel érkezett táviratok keserűen megczáfolják (Helyeslés a szélső baloldalon) azon állítását, mely igy szól „azon költségek, melyeket a delegatió megszavazott és melyeknek most fedezete kéretik, szükségesek a megszállt tartományokban befejezett katonai actió sikeresítésére." Ki meri azt mondani, hogy ott a katonai aktió szerencsésen befejeztetett? Hát befejezés az, midőn a fekete himlő és typhus kiütött ragály folytán 400 beteg a barakk-kórházban, mondom midőn ezen betegek alig helyeztettek el a barakk-kórházakban Szerajevo városa szélén, azonnal megtámadtattak 200 főből álló felkelő csoport által s csakis a közel szomszédban állomásozó egyik ezred éberségének köszönhető, hogy a felkelők szétverettek, mert mint a távirat irja^ a két század velők nem birt meg* május 16. 1882. mérkőzni és az ottani gerilla harczviselés módja szerint a felkelők csakhamar eltűntek s nem lehetett nyomukra akadni. Ez tehát a befejezett katonai actió? (Igaz! a szélső' baloldalon.) Nem. Ez égő zsarátnak, mely napról-uapra megújul, mindaddig míg ama tartományok megszállva tartatnak általunk, kiknek ahhoz sem jogunk, sem közünk, (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a képviselő ur, hogy vannak olyanok, kik azt tartanák szerencsének, ha nem lettünk volna képesek a felkelést legyőzni. Bocsánatot kérek, ez igen igazságtalan és méltatlan vád, mert mi a kormány politikájának és vétkes eljárásának csak azon határáig megyünk, a hol gyermekeink és testvéreink vére nem ontatik, (Ugy van! a szélső baloldalon) nem ontatik tovább, mintsem épen a parancsoló szükség megkívánja. Hanem, hogy meglegyen a t. előadó ur öröme, nohát legyen nyugodt, én is egyik vagyok azok közül, ki óhajtom, hogy ezen láj zadás ne legyen leverve, ha t. i. gyermekeink és testvéreink vérének és életének kíméletével megtörténhetik, hogy addig nyúljék ott a felkelés és lázadás szörnyűsége, míg a képviselő ur nemes nevében maga hivatva érzi magát kardot kötni s oda menni, hogy ott hagyja, a mint megérdemli, füleit a bosnyák nemtelen gyalázatos harczviselés tropheájaképen. (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás jobb/elől.) Azt mondja t. képviselőtársam: „hogy a mini annak idején helyeselte ezen politikát és a mint ezen t. ház egész többsége helyeselte, mely Boszniába vezetett" — bocsánatos kérek, ez nem való. Nem helyeselte a ház többsége ezeu politikát, mert ha helyeselte volna, nem jegyzi vala be tiltakozását az országgyűlési feliratba, melyet a múlt országgyűlés trónbeszédjére a ház adott, de hát aelyeslésnek mondhatná a t. előadó ur azt, midőn a nemzet minden törvényhatósága felszólal az ellen, (Ugy van! i Ugy van! a szélső baloldalon) helyeslésnek mondhatja-e azt, midőn ezen párt tiltakozik határozati javaslataiban és interpellátióban minduntalan még a dolog kezdete, a berlini congressus határozmánjai ellen, tiltakozik annak beezikkelyezése ellen, tiltakozik a katonai actió ellen és tiltakozik minduntalan az e czélra újabban szükségelt nagy pénzáldozatok meghozatala ellen? Hiszen csak emlékezni fog a képviselő ur a tiltakozók óriási nagy manifestatióira, mely akkor kezdődött, a midőn a softák Magyarországba jöttek, kiket üunepelt a fővárosi közönség, ünnepeltek a hatóságok és maguk a képviselő urak, kik szükségesnek látták egy bankettet tiszteletükre rendezni, a melyben résztvettek a túloldalnak előkelő tagjai, kik siettek szebbnél szebb contestatiókban a rokonszenvet Törökország integritása iránt kifejezni. Ha ezek ellenére azt
