Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

103. országos tlés máj»s 15. !SS2. 239 áll, hogy e cabiaetnek a szkupcsinában többsége volna, mert a szerb alkotmány szerint a képviselet egy hiirmadrészét a fejedelem nevezi ki, a kilépett ellenzék száma pedig nagyobb mint azon választott képviselőké, kik a szkupesinában vannak, tehát azt sem lehet mondani, hogy azzal a többséggel bir, melylyel minden kormány bir. Ezek után meg lehet Ítélni, hogy milyen azou befolyás, melylyel mi Szerbiában birunk s ily körülmények közt t. ház, természetes dolog, hogy Szerbia királyságra való emelésének, melyet mi protegáltuok, semmi súlya nincs, mert Szerbiában jól tudják, hogyan történt az egész história. Szerbiában olyan sietséggel proclamálták a királyságot, hogy nem tudták bevárni a nagy nemzeti szerb ünnepet, a virágvasárnapot, hanem elébb proclamálták, csak hogy legyen szerb királyság. És mi volt az oka? Nagy válság következett be Szerbiában, nem csak a kormányban, hanem tovább is mentek volna. Azt a szerencsétlen Bontoux-féle affairet kellett palástolni és másodszor el kellett vonni figyelmét a szerb népnek a herczegovinai lázadástól, azért proclamálták a királyságot; de Belgrádban mindenki jobban szerette volna a herczeget Boszniával, mint a királyt Bosznia nélkül. {Derültség.) De t. ház, ezen bosnyák ügy nem csak hogy a mi külviszonyainkat comprommitálja, hanem a mi belügyeinkre is i:agyon rósz befolyással van. Borzasztó dolog az, hogy mikor nekünk minden fillérre szükségünk van, akkor milliókat és milliókat dobjunk ki az ablakon a nélkül, hogy tudnók annak a végezélját. {ügy van! a szélső baloldalon.) A delegátióban mégis volt olyan erélyes magyar ember, a ki megkérdezte a külügyministert, hogy hát mi tulaj donképen a bosnyák politikának a végczélja. Erre gróf Kálnoky külügymiaister felelt akképen, hog}': ibis redibis non morieris in hello; azt mondta, hogy az ottani lakosság mi hozzánk vonzódik, sympathiával viseltetik a mi monarchiánkhoz, de bátorsága nem volt bevallani, hogy az annexiót akarja. Nem is lehetett az a bátorsága, mert nyílt titok, hogy az osztrák cabinet többször intézett kérdést a nagyhatalmakhoz, hogy mit mondanának, ha anneetálná Boszniát és Herczegovinát és mindenkor tagadó választ kapott. Hát t. ház, ha mi Boszniát és Herczegovinát önhataimilag, igy egyszerűen annectálnók, mi következnék akkor ? Az én erős meggyőződésem az, hogy ezen önhatalmú tény Európa nagyhatalmait mi ellenünk egyesítené és mi egy szép napon egy ultimátumot kaphatnánk, hogy tessék kimenni azon tartományokból. Hiszen Európa közvéleménye már most is ellenünk van. Európában közbotrányt okoz az, hogy mi mandátumot vállaltunk, ott rendezett, civilisált állpotokat teremteni és a helyett tüzzel-vassal pusztítunk ott. Ez közbotrányt okoz Európában és még csak az kellene, hogy azon tartományokat annectáljuk. Ekkor az volna a következés, hogy az összes európai nagyhatalmak ellenünk fordulnának. Hiszen mi most Boszniában és Herczegovinában és az egész Balkánfélszigeten tökéletesen azt az állást foglaljuk el, a mit Törökország elfoglalt volt. Mi ott az orosz befolyást ellensúlyozni képzeljük, mignem szerencsésen oda jutottunk, hogy Törökországnak szerepét játszuk, azaz, hogy mi önmagunk ellen provokáljuk Európát. De a mint mondám, nemcsak a külállamok előtt compromiítál minket, hanem káros befolyással van belügyeinkre is. A kormány, hogy e szerencsétlen bosnyák ügyet féligmeddig megkedveltesse a nemzettel, azon szerepet játsza, hogy kizárólag hivatva van a magyarságot képviselni, egyszer-másszor ismeretes erejével fellép a nemzetiségek ellen, azon tekintettel, hogy a nemzetiségeket el kell tiporni. [Ellenmondás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, államhatalommal a kezében nagyon könnyű erélyesnek lenni a nemzetiségek iránt, de tessék erélyesnek lenni ott Bécsben, {ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Tessék ott tolmácsolni Magyarország közvéleményét, tessék ott megmondani, hogy Magyarországnak Bosznia nem kell, {ügy vdn! a szélső baloldalon.) tessék megmondani, hogy Magyarország nem akarja azon népeket maga ellen ingerelni, hogy azok szabadságát elnyomja, {ügy van! ügy van! a szélső balon.) Csak a kormány által követett ezen politikából magyarázható ki egy tény, mely különben megfoghatatlan volna, (Halljuk!) oly tény, mely Magyarország történetében nem fordult elő. Különféle kormányok voltak Magyarországon, volt udvari kenczellária, helytartótanács, provisorium, de az, a mit a mostani kormány művelt egy felekezet ellenében, nem fordult elő és ez a szerb patriárcha kinevezése. {Felkiáltások a jobboldalon: Aha! Kiugrott a nyúl a bokorból!) A dolog sokkal fontosabb, mintsem azt itt mellékesen előadni lehetne, hanem lesz egy másik képviselő, a ki más alkalommal majd előadja e thémát, én csak azt mondhatom, hogy az egész história olyan botrány, melynek párja nincs s a mi még roszszabb, a kormány azon királyi leiratban, melyet a cougressushoz intézett, magát a koronát compromittálja, mert mi más, mint a korona compromittálása az, ha a korona azt mondja, kinevezem a patriarchát azért, mert nem volt egy hangú a választás. Hiszen ismert dolog, hogy voltak patriarchák szótöbbséggel választva; volt olyan, ki egyhangúlag választatott meg, de megerősítést nem nyert. Tehát olyasvalamit mondani ki| rályi leiratban, komédiát űzni egy felekezettel,