Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

240 103 országos ülés május 15. 18S2. ezt máskép nem jellemezhetem, minthogy valóságos botrány. Ha valódi testvériség volna Magyarországon, akkor nem a szerbeknek, hanem a magyaroknak, a protestánsoknak, kellene felszólalniuk és azt kérdem, vájjon szabad-e az autonómia ellenére, melyet törvény biztosít, egyszerűen kinevezni az egyház főnökét, mert ha itt lehet, akkor lehetja superintendenst is egyszerűen kinevezni. (Felkiáltások: Ohó! Az egészenmás viszony!) Csanády Sándor (közbeszól): Igazsága van ! (Egy hang a jobboldalról: Nem irigylem a gusztusát!) Polit Mihály: De mindezt mellékesen előadva t. ház, a fő az, hogy a kormány épen akkor vezeti félre a közvéleményt, mikor maszkírozni akarja azt, a mit a közvélemény előtt nem bir igazolni. Egy más hőstette a kormánynak az, a. mit nem rég követett el bizonyos tót tanulók irányában Pozsonyban és Eperjesen, (Felkiáltások jobbfelöl : Eláll! A dologra!) Ott nincsenek tót előadások, mi: történt tehát? Egy pár ifjú összegyűlt és előadásokat tartott tótul. No, ez már valami borzasztó. Az igazgatóság eltávolította őket a lyceumból és az akadémiából. (Egy hang a szélső balon: Jól tette! Altalános helyeslés.) Ekkor jött a közoktatási minister. Az actákat felkérte s túllicitálva azt monda, ez nem elég, hogy Pozsonyban és Eperjesen nem járhatnak az iskolába, hanem kitiltotta őket az összes magyar tanintézetekből. (Közbekiáltások: Ugykellett! Nagyon jól tette! Altalános hosszas helyeslés.) De nemcsak azt mondotta, hanem azt is, hogy alkalmazást Magyarországon nem kaphatnak. (Élénk felkiáltások több oldalról: Nagyon okosan tette! Igen helyesen tette! Hosszas általános helyeslés.) No t. ház, ha az olyan helyes, akkor Tisza Kálmánnak mindent szabad megtenni, csak erélyesnek kell lennie. (Nagy zaj. Mozgás.) De mindjárt jövök más valamire, a hol a kormánynak nem sikerült az erélyesség, sőt talán azt is, a mit tett, már kezdi megbánni. (Felkiáltások jobbfelöl: Hohó!) E erélyesség a szászok iránt. (Nagy derültség.) Ne tessék ezt a dolgot oly könnyen venni, mert ez nagyon komoly. (Hosszas derültség.) Midőn én azt a választ olvastam, a melyet a Schulverein a 'ministerelnök urnak adott, és láttam azon aláírásokat, a melyek oda voltak irva, rögtön megmondottam, oda van a magyarok iránti sympathia Németországban (Nagy derültség) és hogy a német nem fog többé sympathizálni a magyarokkal, (felkiáltások: Igen?) Mikor mi szerbek, románok és tótok jajgattunk, nem vette ezt senki sem észre, (Nagy derültség) ennek nem volt nyoma Európában. (Felkiáltások jobbfelol: Hát Oroszországban f) De mikor kezdtek ezek a szászok jajgatni, (Hosszas nagy derültség) ekkor emotióba jött egész Németország. (Felkiáltások jobbjelöl'. A dologra!) Ne tessék gondolni, hogy ez Németországban valami múló dolog, mert Németországban vége már a legkisebb sympathiának is Magyarország és a magyar faj iránt. (Felkiáltások: A dologra!) Hiába való sok meeting a Schulverein ellen, mert ennek Németországban nem adnak hitelt. (Nagy zaj.) Ott ezt absurdumnak tekintik, (Nagy zaj.) mert mi egyéb volna is az, hogy a németek összejönnek, hogy azt mondják: mi németek vagyunk ugyan, de nem akarunk németek lenui. (Felkiáltások: A dologra! Nem erről van szó!) Egészen más dolog ennél a ragaszkodást tanúsítani a haza iránt, más dolog azt mondani, hogy mi jó hazafiak vagyunk, ámbár nemzetiségünkhöz ragaszkodunk, ámbár nem vagyunk azon véleményben, hogy a magyarság a kizárólagos jele a hazafiságnak. (Felkiáltások: Tessék bebizonyítani!) Ezeket mellékesen említem, hogy kimutassam, hogy milyen módon jár el a kormány, hogy megkedveltesse a magyar közvélemény előtt a bosnyák ügyet. Erélyesnek mutatkozik a nemzetiségek iránt, (Közbeszólások: Jól teszi! Elénk helyeslés) de ha felmegy Bécsbe, oda van a bátorsága. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ott nem meri mondani, hogy Magyarország az occupátió ellen van, hogy a többség nem akarja az occupátiót. (Hosszas nagy zaj jobbfelol. Ugy van! a szélső balfelöl.) És t. ház, ha van valami, a mi bebizonyítja, hogy az 1867-iki kiegyezésnek semmi értéke sincs, úgy ez a bosnyák ügy. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nagy különbséget nem találok a hajdani és a mostani politika közt. Hajdan a Hofkriegsrath ráparancsolt, hogy menjenek a magyar ezredek Olaszországba, ott vért ontani, elnyomni a szabadságot, pedig ott semmi magyar érdek engagirozva nem volt. Most csak egy kis változás történt: ráparancsolnak a t. ministereinökre, hogy oly törvényjavaslatot terjeszszen elő és vigyen keresztül Magyarországban s hogy a magyar ezredek menjenek Herczegovinába, ott a szabadságot elnyomni. A különbség csak az, hogy akkor az Adria jobb partján kellett a szabadságot elnyomni, most az Adria balpartján kell a szerb szabadságot elnyomni, de a mint nem sikerült akkoriban az olasz szabadságot elnyomni, ugy nem fog sikerülni most sem a szerb szabadságot elnyomni. (Felkiáltás jobbfelöl: Bosnyák !) Bosnyákországban nincs más nemzetiség, mint a szerb. (Nevetés a jobboldalon.) Az tény. Ha nem tudják, éa nem tehetek róla. T. ház! Válságos perczeket élünk napjainkban. A keleti válság óriási lépésekkel halad előre és hogy fog minkéi találni az a nagy