Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

238 103. országos ülés május 15. IS82. vannak, bizonyos circulus vitiosusban mozognak. Mert méltóztassanak azt megfontolni, addig mig ezek a keleti szlávok elnyomva vannak, senkinek sincs gondja arra, hogy valamit tegyen ezek szabadságaért, legkevésbbé Magyarországnak. Azt mondják, igen jól van igy. De mikor ezen népek felkelnek és küzdenek szabadságukért, ott a jelszó, megettük az orosz, nem küzdenek szabadságukért, hanem orosz rabszolgaságért. Ha ez igy van, akkor a keleti szlávok, csakhogy ne lehesseu őket orosz sympathiákkal vádolni, rabszolgaságban volnának kénytelenek maradni. Á ki szorult állásban van, nem kérdi, honnan jön a segítség, hanem felhasználja. És ha a szlávok küzdenek szabadságukért és az orosz segítségét ajánlja, fel vannak jogosítva igénybe venni az orosz segítséget. Példát mondok. Ha 1849-ben az oroszok voli-face-t CBÍnálnak az osztrákok ellen és ha a magyarokkal együtt megtámadják, hát vájjon a magyarok elutasították volna a segítséget? Én azt hiszem, hogy Kossuth Lajos örömmel igénybe vétse volna. (Mozgás.) Tehát t. ház, legyünk igazságosak ezen népek irányában es ne mondjuk, mikor felkelnek szabadságukért, hogy mögötte van az orosz, lianem mondjuk, hogy ezen népek szabadságukért küzdenek. De utoljára t. ház, én azt mondom, hogy nekünk közömbös lehet, hogy mily sympathiákkal viseltetnek e népek. Reánk nézve a fődolog az, hogy ezen népek szabadságuk és függetlenségük által bizonyos közfalat teremtsenek köztünk és az oroszok közt. Azt lehetne mondani, hogy a közfal nagyon gyenge és ezek a népek Oroszországnak esak előőrsei volnának. T. ház, kérdem én, mit akarnak önök csinálni a Balkánfélszigettel ? Törökországot akarják-e újjáteremteni ? Ez lehetetlen. Törökország nem fog feltámadni. Hogy monarchiánk elfoglalja az egész Balkán-félszigetet, arra nem képes és ha képes volua, nem engedné azt Európa, ép oly kevéssé, mint Oroszországnak. Tehát van másik combinatió ? Lehet-e képzelni mást, mint hogy kell teremteni semleges kis szláv államokat. Ez a helyes politika. Más politika nem létezik. T. ház, az mondatik, hogy ezekre igen nagy volna Oroszország befolyása. Az mondatott akkor is, mikor Szerbia és Románia vazallus államokat képeztek. Akkor a diplomatia azt mondta, hogy ezen államok függetlenségét elősegíteni annyi, mint az oroszok befolyását fokozni s emlékezzenek vissza, mennyi nehézségbe került megértetni a diplomatiával, hogy Törökország a szerb várakból vonja ki őrségét. Most egy éjen át, úgyszólván alvás alatt egész Európa elismerte a szerb királyságot. Ez is az idők jele. De nem áll az, hogy Oroszország be] folyása fokozódott volna az által, hogy ezen államok függetlenittettek, sőt ellenkezőleg, addig, mig ezen államok Törökországhoz tartoztak, mindig volt ürügye Oroszországnak azok belügyeibe avatkozni, most Oroszország befolyása e tartományokban sokkal kisebb. Ez tény. Azt gondolom t. ház, hogy ebben culminál az egész bosnyák kérdés. Ha mi ezen tartományokat megszállva tartjuk, vagy annektáljuk —• mire természetesen Európának beleegyezése kellene, akkor mi a keleti kérdést mindenkor nyitva tartjuk s alkalmat adunk Oroszországnak kártyáját ellenünk oly körülmények közt kijátszani, melyek talán nem a legkedvezőbbek, vagy talán veszélyesek lesznek ránk nézve, (ügy van! balfelöl.) Ha mi azonban t. ház, ezen tartományokat függetlenekké tesszük, ha szabadságot iparkodunk nekik adni, akkor elesik az az ürügy, hogy Oroszország beleavatkozhassak, {ügy van! baljelöl) Hogy ezen tartományok autonóm, vagy függetlenül álljanak, vagy hozzácsatoItassanak Szerbiához vagy Montenegróhoz, ez Európára nézve közömbös kérdés, rár.k nézve pedig attól függ, minő viszonyban vagyunk Szerbiával és Montenegróval s ha jó viszonyban vagyunk, akkor nekünk is közömbös lesz. vájjon Bosznia Szerbiához s Herezegovina Montenegróhoz csatoltaíik-e, mert azt szégyen volna kimondani, hogy egy 36 millióból álló monarchia féljen attól, hogy a keleten 3—4 millióból álló új államok alakuljanak. Mi t. ház, az egész bosnyák ügygyei zsákutczában vagyunk és gondoskodnunk kell, hogy abból mielőbb kimenekedjünk. És daczára t. ház, ezen mondhatni compromittált állásunknak keleten Bosznia és Herezegovina elfoglalása által, vannak még államférfiak, kik azt mondják, hogy a mi állásunk a keleten javult. (Derültség balfelöl.) Nagy örömmel mutatnak Szerbiára, a^t mondván, hogy ott nagy befolyása van monarchiánknak. Engedje meg a t. ház, hogy ezt illusoriusnak és tévedésnek jelentsem ki. Hogy arról legyen szó, hogy nekünk befolyásunk van Szerbiában, monarchiánknak támaszt kellene keresni egy szerb pártban, melynek gyökere az országban s a népben van; de a mi monarchiánk támaszt keres egy eabinetben, melynek gyökere sem az országban, sem a népben nincs és melyet az első szél elfújhat és el fog fújni. De azt mondják, e cabinetnek a szkupcsinában többsége van. Ez nem áll. Szerbiában minden cabinetnek többsége van. {Élénk derültség és félkiáltások balfelöl: Ép ugy, mint nálunk!) Hisz Riszticsnek is az utolsó perczig volt többsége. Minden kormány ismeri az eszközöket, ! hogy ott magának többséget teremtsen. (Felkiál\ iások balfelöl: Ép ugy, mint nálunk!) De az sem