Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

224 103. országos ülés májas IS. Í882. akkor a magyar kormány és az ellenzék akkori vezére más álláspontot foglalt el, de később az egész nemzet helyeselte ezt a politikát. Ugyanez történt Boszniával szemben. [Ellenmondás.) A mi már most a kérdést illeti, bátorkodom arra áttérni, a mi nézetem szerint a törvényjavaslatnak tulajdonképi alkatrészét képezi, t. i. a fedezet kérdésére. Méltóztatnak tudni, hogy mintegy 8 millió forint a közös aeíivákból fog fedeztetni és csupán a fenmaradó összeg fedezése történik az illető ország áltaí és így 4 millió 724,000 forint az, a mit hitelművelet utján leszünk kénytelenek fedezni. Bár ezen összeg csekélyebb, mint a milyennek első tekintetre az egész oecupátió költsége ezen évben látszik, készséggel elismerem, hogy az áldozat, melyet ez évben az oecupátió érdekében kell hoznunk, súlyos. Hogy az áldozatok súlyosak, azt elismerte maga a delegatió azon ténye által, hogy a költségeket a lehető legkevesebbre szorította és mint jól méltóztatnak tudni, azokat 2 millióval leszállította. Es midőn én arra kérem a t. házat, hogy méltóztassák ezen előterjesztésnek ugy a költségek, mint a fedezetre vonatkozó részét elfogadni és lehetőleg nagyszámú többséggel támogatni, [Ellenmondás és derültség a baloldalon,) teszem azt különböző okokból. Teszem először azért, mert legmélyebb meggyőződésem, hogy bármi súlyos áldozatokkal járjon a megszállás, az egy nagy politikai szükség, nem csak a monarchiára, de különösen Magyarországra nézve; (Derültség és ellenmondás a baloldalon) és í. ház, óhajtom épen azért, hogy ezen meggyőződés ne maradjon csupán e ház falai közt, hanem minél mélyebb gyökeret verjen magában a nemzetben. (Zajos ellenmondás a szélső baloldalon.) Mert én kívánom, hogy azon súlyos terheket, melyeket viselnünk kell, a nemzet megnyugvással viselhesse. De óhajtom végre még e,gy fontosába okból; óhajtom azért, mert vannak czélok, melyeket, azt hiszem, e ház osztatlanul elérendőnek tart és ezen czélok egyike az, hogy az oecupátió költsége a lehető legkevesebbre szoríttassák ; másika pedig az, hogy a megszállás egészben véve ugy vezettessék, a mint azt az ország érdeke követeli. [Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Takarodjanak ki!) És hogy ezen czélok elérhetők legyenek, épen azért óhajtom t. ház, hogy minél nagyobb súlylyal fejezze ki a párt bizalmát azon kormány iránt, a iuuly hét év óta vezeti az ország ügyeit; mert t. ház, csak igy leszünk hivek azon iradiíióhoz, (Nagy zaj és derültség a szélső baloldalon) a melyre azt hiszem, önök is büszkék (Zaj. Halljuk!) ahhoz t. i., hogy ebben az országban mindig nagy és erős pártok támogatták a kormányt és hogy ebben az országban nincsen a pártoknak azon szétzilálteága és az erőknek azon feesér' lése, pazarlása, mely megakadályozná azt, hogy Magyarország oly kiváló súlylyal bírjon a monarchiában, mint a melylycl ^bir. Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk heheslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Most a különvélemény előadóját, Eötvös Károly képviselő urat illeti a szó. Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk /} Megvallom, hogy a t. képviselőház az én nézetem szerint igen sajátságos, mondhatnám, szomorú helyzetben van azon kérdéssel szemközt, a mely itt most tárgyalásra ki van tűzve. Eégí közjogi gyakorlat, de az alkotmányosságnak legkezdetlegesebb alapelve, hogy egyetlen krajezár költség erejéig se vétessék igénybe, a nemzet áldozatkészsége, ha esak a kormány abba a helyzetbe nem hozza az ország képviseletét, hogy ez meggyőződjék minden költségnek, minden tehernek, minden fillérnek hovafordításáról. Közjogi szokás, de ismétlem, az alkotmányos élet legkezdetlegesebb törvénye az, hogy minden költségelőterjesztésnél tüzetesen, szorosan indokolja a kormány : miért, mennyiben van arra szükség, mennyi haszna következik abból a nemzetnek, minő okok azok, melyek a kormányt azon költségek kérésére indították és minő indokoknak kell azoknak lenni, melyek a nemzet képviselőinek többségét azon költség megszavazására szükségképen kell, hogy indítsák. Ebben a kérdésben ilyen előterjesztéssel fájdalom, nem állunk szemközt. Ilyen előterjesztésnek hiányát a t. előadó ur beszéde — nem. akarok erős szóval élni — egyáltalában nem pótolá. (ügy van! a szélső baloldalon.) A tény az: a közös kormánynak minden közelebbi indokolás nélkül a közösügyek ellátására kiküldött bizottság elé tett előterjesztése, mondhatnám, mintegy fizetési meghagyás áll előttünk; (Ugy van! a szélső baloldalon) a clelegatiók azoa fizetési meghagyásnak elégséget akarnak tenni: ránk utalják az, általuk registrált költségek megfizetését, de sem a közös kormány a közös ügyek ellátására kiküldött bizottság előtt, sem a mi kormányunk itt nem indokolta tüzetesen azon költségek múlhatatlan szükségességét (Ügy van! a szélső balon) és nem indokolta azt, hogy mi haszna lesz ebből a nemzetnek és nem indokolta azt

e hogy ezen teherrel szemközt mi az az előny, melyet a nemzet a maga lelkiismerete szerint megmérvéü, azon előny fejében ezen költséget elfogadni hajlandó lenne. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem tette a t. kormány, sőt többet mondok: még a delegátiók tanácskozási iratait sem terjesztette a képviselőház elé. Súlyos mulasztásnak vagyok kénytelen ezt kijelenteni: mert én azt gondolom, sőt erős meggyőződésem az, hogy valahányszor a közösügyi bizottságok