Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

103. országos ülés május 15. 1882. 225 által megállapított költségeknek a költségvetésbe való felvétele itt e házban tárgyalás alá kerül, azt megelőzőleg a kormánynak kötelessége a közösügyi bizottság tanácskozásainak Összes jegyzőkönyveit és iratait a képviselők közt kiosztatni, hogy a képviselők legalább abba a helyzetbe jussanak, hogy tudhassák, miről van szó, hogy a közösügyi bizottság miképen tárgyalta az ügyet és minő indokok alapján állapította meg az összeget. Ez nem történt meg. Most is az lett volna a kormány kötelessége — még előbb, mint az állandó pénzügyi bizottság előadója beszédét elmondta, — előterjesztést tenni, ha nem az egész bosnyák politikára nézve is, de legalább arra a 21.700,000 írtra nézve és mindazon kérdésekre nézve, melyek ezzel összefüggésben vannak. Vagy ha nem teheti meg az előterjesztést, mondja ki, hogy ezt ma nem teheti, mert ezek ma még discrét kérdések; de vagy az egyiket, vagy a másikat a kormánynak múlhatatlanul meg kellett volna tenni. Mire szorítkozott az előadó ur? Nem indokolta ő, hogy azon 21.700,000 frtra miért van szükség. 0 megtámadta a külön véleményt és pedig a mint szerencsém less kimutatni, meglehetős ártatlanul és bebocsátkozott bizonyos közjogi dolgok fejtegetésébe, a közös ügyekről és a bosnyák közigazgatásról és végre a magyar nemzet ősi traditiójára hivatkozva, kért bennünket, hogy támogassuk a kormányt. Előadása egyébből nem állott. Mindamellett, hogy előadása olyan sovány volt, hogy a kérdés érdemére nézve semmit sem mondott, mindamellett szerencsém lesz az előadása folytán tett állításaira kiterjeszkedni, mert azoknak elhallgatását nagy veszedelemnek tarthatnám a jövőre nézve. Ha azon állítások itt rögtön nem utasíttatnának vissza, nagyon félek, hogy még rosszabb traditiók fognának kifejlődni itt e teremben, mint a minőkre ő követendő példaként hivatkozott, {ügy van! a szélső baloldalon.) Mielőtt azonban ezt tenném, el kell mondanom bizonyos dolgokat, a melyek az állandó pénzügyi bizottságban történtek és a melyekre nézve sem a bizottsági előadó ur, sem a kormány a t. házat fel nem világosította és a mint látom, felvilágosítani nem is szándékozik. T. ház! Az előadó ur által úgynevezett alaptörvények alapján — én azokat csak törvényeknek tartom — a közösügyi bizottság szigorúan korlátolt hatáskörrel bir. Meg van azokban a törvényekben, melyek a közösügyeket és a közösügyi bizottságot megteremtették, határozottan mondva, hogy mire terjed ki azon bizottság hatásköre; de egyúttal meg van mondva az j is, hogy sem a közös kormány előterjesztése, sem saját kezdeményezéséből azt a hatáskört soha, semmiféle körülmények között át nem lép- j KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. V. KÖTET. heti, ki nem terjesztheti. Azon közösügyi bizottságok ügyrendje gondoskodik arról, hogy a delegatiók, valahányszor tanácskozásra összejönnek, mindenekelőtt megvizsgálják, hogy azon előterjesztésekben, melyeket neki a közös kormány tesz, nem lépte-e át a kormány a törvényes hatáskört, nem absorbeálta-e a nemzet képviseletének jogait? Azt mondja ugyanazon ügyrend 28. §-a: „Bármely tárgy előterjesztésénél, vagy magának a tárgyalás folyamának minden stádiumában szót kérhetnek azok, kik az iránt akarnak kérdést tenni: nem esik-e a bizottság törvényes hatáskörén kivül a szőnyegen lévő tárgy. Ha e kérdés felvettetik, a tárgyalás megkezdése, illetőleg folytatása előtt okvetetlenül előzetesen eldöntendő lesz". Ez természetes. Hiszen ha akár a delegátió tagjai, akár mi megengeduők azt, hogy a delegátlók akár könnyelműségből, akár roszakaratból a nemzeti képviselet jogait a maguk kezében concentrálják, akkor minden óvóintézkedés és a nemzet minden ellenkező akarata daczára is egy szép reggel arra ébredhetnénk, hogy Magyarországnak többé nem Budapesten van centruma és törvényhozási székhelye, hanem Bécsben {ügy van! a szélső baloldalon) és hogy Magyarország már csak papiroson létezik és tulajdonképen csak kiegészítő része egy oly államnak, mely egységes s mely egységesítve van hazugul alkalmazott institutiók által és lelkiismeretlenül gyakorolt törvényhozási jogok által, {ügy van! ügy van! a szélső balon.) A delegátiónak legnagyobb fokú erkölcsi kötelessége mindig szorosan megvizsgálni, hogy a mely előterjesztés a közös kormány részéről eléje jön. az ne lépje túl azon hatáskört, melyet neki a törvény kitűzött. De a delegátió akár teszi ezt, akár nem, erős meggyőződésem szerint, a mint a közösügyi bizottságok megállapodásai ide e ház elé jönnek, hogy ez az azon megállapodásokban kimutatott pénzösszeg fedezetéről gondoskodjék, e háznak — ha lehet — még nagyobb fokú, még súlyosabb erkölcsi kötelessége addig egy lépést se tenui a felvett tárgy megvitatásában, mig szorosan mes nem vizsgálja azt, hogy vájjon a delegatiók törvényes hatáskörükben működtek-e? Mert ha az tűnnék ki, hogy nem, akkor, bocsánatot kérek, a delegátió minden közös és nem közös kormányával együtt nem egyéb, mint alkotmányszegő, {ügy van! Uav van! a szélső bal felöl) mint a törvénynek bitorlója — sőt ki merem mondani a szót — mint gonosztevő. {Ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Mert egy nemzet jogaival, mert egy nemzet alkotmányával semmiféle traditiók melleit e képviselőháznak egy bizottsága sem bánhatik ugy, mint Csáki szalmájával {Elénk helyeslés a 29