Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-102

102 orsíágos ülés május 13. ÍSS2. ÍJI7 az őt jogosan megillető ezen összeget megkapta és elismerem, a mint tudva van, hogy Hegedűs képviselő^ nr ezt önzetlenül, nemes buzgalomból tette. (Éljenzés a szélső baloldalon,) És épen ezért leginkább azt roszalloim hogy ama bizo­nyos urak most megfizettetik magokat a kép­viselő ur és még mások nemes buzgalmáért, kik ezt ingyen teljesítették. így áll a dolog, Ugron képviselőtársam hazafias kötelességet tel­jesített s est helyesen tette annyival is inkább, mert nagyon is elterjedtek Erdélyben azon sug­dosások bizonyos emberek részéről, hogy azért kellett ily nagy összeget áldozatul dobni ama bizonyos uraknak, mert nekiek pénzre volt szük­ségük bizonyos utak előkészítésére s ez árnyat vethetne azokra, kik önzetlenül, hazafias buzga­lommal működtek. Meg vagyok győződve, hogy azok, kik a sikert valóban kieszközölték, ügy­szeretetből tették; mig ama bizonyos borravalós urak semmit sem eszközöltek ki, hanem ide jöttek és aníichambriróztak egy pár napig. Meg­vallom, hogy ezért 21,000 frtot igen sokallok. Ugy Hegedüs Sándor képviselő ur, mint a ministerelnök ur nagy indignatióval hozták fel, hogy itt a kormánynak joga sincs beavatkozni, inert abban a felekezeti autonómia megsértése foglaltatnék. Már t. ház, azt tartom, hogy minden oly összegnél, a mely a költségvetésbe bevéte­tik és évenként magszavaztatik, joga van hozzá­szólani kormánynak és minden képviselőnek, sőt köteles ellenőrzést gyakorolni. (Helyeslés a $zélsö baloldalon.) De tovább megyek, azt tartom, hogy ezen egyezmény, a melyet azon urak megkötői­tek — előlegesen kikötve maguknak nagy ösz­szegekre menő borravalókat — jogilag meg állhat. Mert a mi jogi fogalmaink és törvényeink szerint a quota litist kikötni nem lehet; már pedig itt quota litist kötöttek ki, tehát itt igaz­ságszolgáltatásunkkal homlokegyenest ellenkező ténynyel állunk szemben, melybe beleszólása van az igazságszolgáltatás elmélete szerint a t. ház­nak és az igazságügyminisiernek. Tehát én azt hiszem, hogy a t. ház elfogadván a kérvény! j bizottság véleményét, az igazságügyminister kö- i iélessége lép előtérbe megakadályozni oly tör­vénybe ütköző egyezményt, mely a quota litist köti ki. T. ház! Befejezem beszédemet azzal, hogy J ha Ugron t. képviselőtársam íeíszólásának talán tényleges eredménye nem is lesz, de megvan azon erkölcsi kihatása, hogy ezen urak jobban fognak őrködni épen a kulturális czélokra rendelt összegek mikénti felhasználására, n ert az, a mi az euyedi collegiumnál történik és a mi épen e I tárgyban történt, arról győznek meg minket, hogy | ott a kellő ellenőrzés nem gyakoroltatik. Remél- • leni, hogy ezen felszólalást intésül fogják venni, ! KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. V. KÖTET. hogy legalább jövőben szigorúbban ellenőrköd­jenek. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Horváth Gyula: A t. ház osztatlanul, ugy látszik, elfogadta azon álláspontot, melyre a. kér­vény! bizottság helyezkedett; a háznak mindkét oldala elfogadta és helyeselte azon indokolást, a melyet a kérvény! bizottság előadója előterjesz­tett; a mennyiben abban az foglaltatik, hogy ezen kérvényezők kérvényükkel elutasittatnak azért, mert ilyen, a kérvényekben foglalt tár­gyak iránt áképviselőház nincs feljogosítva bírás­kodni. És miután ez elfogadtatott, meglehetős lelkesültséggel, a t. képviselő urak folytonosan ugyanazon tárgyra vonatkozólag teszik meg­jegyzéseiket. (Félkiáltás balfelöl: Hegedüs Sándor is tette !) Én nem mentek ki senkit, nem veszek ki senkit, constatálom 3 dolgot, a hogy van. (Helyeslés.) T. ház! Ha ez csakugyan irányadó lenne, megtörténhetnék, miután a különböző felekeze­teknek, de másoknak is vannak peres kérdései, miután tudvalévő dolog, hogy Magyarországon azokkal, kik efféle jogi közbenjárást elfogadnak, igen sokszor drága szerződést szoktak kötni; ha tehát ezen tárgyalási módot a t. ház agendái közé kellene felvenni, akkor valamennyi ügyvédi egyesség a kérvény! bizottság elé lenne hozható. En azt, hogy ilynemű kérdések egyáltalán itt tárgyaltassanak, legkevéshbé tartom a parla­mentarismussal és a képviselőház méltóságával megegyeztethetőnek. A mi pedig az itt felhozott kérdéseket; illeti, melyekre nézve kétségtelenül kimutattatott az, hogy ezen vagyon, melynek egy bizonyos részére nézve az egyház közgyűlése és igazgató­tanácsa szerződést kötött s azzal disponált, az egyháznak oly magántulajdonát képezi, mint minden más magántulajdon, én egészen ter­mészetellenesnek, egészen helytelennek tartom azt, hogy itt az erdélyi reformált egyháznak s az egyházkerületi közgyűlésnek jogai fölött incidentaliter vita idéztessék fel, mert arra épen magának az országnak semmi szüksége. E kör­ben régebben épen a reformált egyház tagjai, valahányszor a képviselőház vagy még régebben a diéták előtt hasonló viták incidentaliter provo­káltalak, vallásukhoz s egyházi alapítványaikhoz melegen ragaszkodván, ily viták ellen mind­annyiszor tiltakoztak. Én tehát kérem a t. házat, méltóztassék a kérvény! bizottság véleményét elfogadni. {Helyes­lés jobbfelöl.) Szalay Imre: T. ház! Nem szándékozom a dolog érdemére nézve megjegyzést tenni. Fel­szólalásra csupán a Hegedűs t. képviselőtársam­nak azon megjegyzése késztet, hogy ő inpark­mentarisnak tartja a „borra való * szó emlegetését 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom