Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-102

216 102. országos ülés májai 13. 18S2. adja, még pedig évenkint az egyházi és iskolai czélokra adja. Azt mondja Hegedüs Sándor t. képviselő ur, hogy nem is áll az, mintha a jutalom előre ki lett volna kötve; mert különbség van a szerződés közt. ha határozott összeget mond ki és különbség, ha határozatlan összegről szól. T. ház! Mindenből inkább tudtam volna mentséget kovácsolni, mint ezen elvből. Mirő! van itt szó ? Az igazgatótanács oly szerződést kötött, a mely a mily előnyös az államra nézve, én azt ép oly hátrányosnak tartom rájuk nézve, ugyanis egy font só árát az egyezkedési szerződésben, a múltbeli követelésektől is eltekintve, alig egy krajczárban kötötte ki: mi lesz kérem, ha azok az alapítványok, az alapító oklevelek szerint fizettettek volna ki, mi lesz akkor, ha valahára eljött volna Magyarországon is az az idő, hogy a felekezeteknek e téren egyenlő mértékkel mérjenek, mi lesz akkor, ha a múlt követelései is az alapítványozó okmányok szerint és mai értékben adattak volna meg, a mint kellett volna, méltóztassanak csak kiszámítani, mily összeg lett volna akkor az osztalék. Menjünk tovább: Azt mondta Hegedüs Sándor t. képviselőtársam, hogy igen, de hátha nem kaptak volna semmit? Még ezt az érvet elfogadtam volna, ha nem hallottam volna ma Ugron Gábor t. képviselőtársamtól, hogy gondoskodtak erre az esetre is, mert 1500 forintot vettek ki az egyházkerületi pénztárból útiköltség fejében. Tehát legroszabb esetben is ők nem veszthettek semmit, csak nyerhettek, a mint nem is veszítettek. Nem akarok belemerülni az ügynek érdemleges tárgy alá ába, hanem ezen kérvényből kifolyólag azt kérem a t. háztól, méltóztassék a ministeriumot oda utasítani, hogy tartassék meg az erdélyi ref. egyházkerülettel szemközt is ezen cameraticumot illetőleg az, a mi minden más egyházkerületekkel szemközt az állam által adott összegeket illetőleg fentartatik, t. i. az állam ellenőrzési joga, hogy az a kitűzött egyházi és iskolai czélra fordittassék. (Helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök : T. ház! A t. képviselő urat csak azon különbségre kívánom figyelmeztetni, a mely évenként a budgetben felvett államsegély közt és e közt van. A különbség az, hogy az évenként felvett államsegély egy tisztán a törvényhozás által meghatározott czélokra évenkint adott segély; ellenben az, a miről most szó van, épen oly tulajdona az erdélyi reformált egyháznak, mint akár a tiszántúlinak századokban gyökerező bármilyen alapítványa, (ügy van! jobb/elöl.) Mert honnan származik az? Merem mondani, hogy ugy látom, jobban ismerem az ügyet, mint a t. képviselő ur, mert előbbi időben igen szorgos tanulmányozás tárgyává tettem ezt: datálódik fejedelmi alapítványokon, a melyeknek alapján tovább mint száz esztendeig, sőt azon túl is minden fórum előtt kísérletté meg az erdélyi reformált egyház jogát érvényesíteni. Ez nem sikerült, most megpróbálták egyezmény által elérni azt. Mi értelme vau az egyezménynek ? Az, hogy midőn a lehető pernek kimenetele mindkét félre nézve kétes, az egyik megegyezik kevesebben, mint a mennyit kapna, ha a pert megnyerné, a másik megadja egy részét annak, a mit egészen meg kellene adnia, ha a pert elvesztené. (Helyeslés.) Ez az eredete a cameraticum tárgyában az erdélyi reformált egyház és az államkincstár közti egyezménynek. A mit tehát ezen a czímen kap az erdélyi reformált egyház, — ismétlem — ép ugy tulajdona, épen olyan szempont alá esik, mint minden egyéb, akár az erdélyi fejedelmektől, akár másoktól adománykép kapott tulajdona. Erre nézve tehát azt az utasítást, azt a befolyást adni a cultusministernek, mely az évenként megszavazott államsegélynél megadatik, annyi, mint a magyar reformált autonómiának a szivébe nyúlni. (Elénk helyeslés jobb/elöl) Orbán Balázs: T. ház! Én helyeslem a kérvényi bizottság előadójának véleményét, erre nézve nem is kívánok észrevételt tenni. A kérvényi bizottság, midőn véleményadásra felhivatott, nem is adhatott más véleményt. Azonban Hegedüs Sándor képviselő ur felszólalására kénytelen vagyok pár észrevételt tenni. Hegedűs képviselő ur azt mondotta, hogy roszalni kell és roszalja azt, hogy Ugron Gábor képviselőtársam támadást intéz itt a házban olyanok ellen, kik r itt a házban nem védhetik magukat. T. ház ! Én tagadom, hogy itt támadásról szó lehetne, mert itt a képviselői ellenőrzési jogról van szó, kik kötelesek vagyunk az államköltségvetésbe felvett bármely összegnek hováfordítása felett őrködni és a mi helytelenül használtatik fel, azt meg is róni. Azt mondta Hegedűs képviselő ur, hogy nem volt szó előlegesen meghatározott összeg kikötéséről. Én ellenkezőleg azt találom, hogy nemcsak meghatározott összeget kötöttek ki maguknak azon urak, sőt kikötötték maguknak mindkét irányban a borravalót ugy is, ha többet sikerül kieszközölni s ugy is, ha többet kieszközölni nem sikerül, mert sikertelenség esetében is költségeiket előre biztosították maguknak. Megvallom, csodálkozom Hegedüs Sándor képviselő ur oly vehemens felszólalásán, annyival inkább, mert Hegedüs Sándor képviselő ur érdekelt fél e tekintetben. (Halljuk! Halljuk!) T. i. tudjuk, hogy az erdély református státus leginkább a Hegedüs Sándor képviselő ur közbenvetésének és közbenjárásának köszönheti, hogy