Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-100
100- országos ülés május 11 18S2. J95 hogy hivatva érezte magái e jegyzetet a 23. és 24. pontnál felvenni a magyar kormánynyal egyetértőleg, de ez nem azért történt, mintha a jegyzetet magában szükségesnek tartotta volna, hanem csak azérí, hogy már előre is jelezze, hogy Dalmátiában és a quarneroi szigeteken ezen szükség állandó és folytonos. Különben pedig a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok részéről a kormány kezdettől fogva mindig azon álláspontot foglalta el, hogy semminemű jegyzetre ezen positióknál nem lett volna szükség, hogy őt azon helyzetbe hozza, hogy jogosult követeléseket és kívánságokat azon országok és tartományok részére, melyek esetleg állandóan vagy ideiglenesen — constant oder zeitweise — gabonában szűkölködnek, tekintetbe vegyen és azok kielégítését lehetővé tegye. Németül szórói-szóra így hangzik: „Die Regierung stand von Anfang an immer auf dem Standpunkte, dass es gar keiner Anmerkung zu diesen Positionen bedurft hätte, ím sie in die Lage zu setzen, berechtigteu Forderungert und bereehtigten Wünschen jener Länder, die etwa constant oder zeiiweilig an Getreidemangel leiden, nachzukommen, und ihnen die Verproviaiitirung zugänglich zu machen." És ismételve kijelenté beszéde folyamán, hogy ő a maga részéről, valamint a kormány, melyet ő képvisel, ugy a tárgyalások alatt, valamint jelenleg is ezen jegyzetet és a 7. §-t átalában ugy értelmezi, hogy nemcsak kivételes rósz termések esetére, hanem mindazon esetekre szól, melyekre az illető tartományok termése nem elegendő az állandó szükségletet fedezni. Kérdem tehát a t. kereskedelmi minister nrtói, hogy ő a magyar kormány részéről is hasonló felfogásban vau-e, vagy nem? Mert ha ezen felfogásban volna, constatálni lehetne azt, hogy az egész tétel által megadott kedvezmény mindig merőben illusorius fog maradni, ha pedig ezen felfogásban nem osztozkodnék, mint reménylem, hogy nem, azt kétségkívül constatálni kell, nehogy az ottani kormánynak e tekintetben nyíltan tttt kijelentéséből bármi praejudicium származzék. (Helyeslés a baloldalon.) B. Kemény Gábor földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: Mindenekelőtt megkívánom jegyezni, hogy annak taglalásába, a mi a lajtántúli kormány által tanácskozás közben tett nyilatkozatokra vonatkozik, nem fogok boesájtkozni és nem netaláni módosítványok értelmezésébe, melyek később adattak be, mint ezen törvényjavaslat tarifa-tételeinek egyes részletei megállapitíattak. Bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni arra, hogy kétféle lehet azon kedvezmény, melyet a gabonára nézve a monarchia egyik vagy másik része nyerhet. Az egyik a törvényjavaslat 7. czikkében van, mely igy hangzik : B A kormány felhatalmaztatik arra, hogy belföldi rósz termések esetében, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával egyetértőleg, a gabnára és hüvelyesekre megállapított vámokat általában, vagy csak egyes nemekre nézve, az egész vámhatáron, vagy annak egyes részein, a visszaélés ellen védő ellenőrzés és megszorítás mellett ideiglenesen hatályon kivül helyezhesse." Ez vonatkozik tehát és vonatkozhatik eventualiter a monarchia akármelyik részére azon esetben, ha rósz a termés. A másik kedvezmény meg van állapítva a VI. fejezet 24. tétele alatt, mely következőleg hangzik: „A kormány beleegyezését adhatja ahhoz, bogy a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok kormánya Dalmátia és a quarneroi szigetek szükségleteinek fedezésére megengedhesse, hogy a következő gabonaneműekbol és pedig: tengeriből évenkint legfeljebb 80,000 métermázsa; búza és kölesből évenkint legfeljebb 20,000 métermázsa, a kölcsönös egye.értéssel megállapítandó vámhivatalokon át és az esetenkint egyetértőleg meghatározandó feltételek alatt vámmentesen behozattathassék." Ez nincs terméshez, hanem a mutatkozó szükséghez kötve és tisztán humanisticus irányú intézkedés 100,000 métermázsa gabna határán belül. Hogy itt nem fényűzési czikkekről van szó és hogy a kivétel nem szolgál tehetősebb kereskedők netaláni előnyére, ezt mutatja az, hogy épen azon két gabnanemből van nagyobb összeg kijelölve, a mely Dalmátiában a nagy néptömeg jelenlegi élelmi czikkét alkotja, t. i. a kukoricza és a kölesből, a mit ők nem lévén képesek elegendő mennyiségben termelni és melyet eddig is régibb időktől fogva rendesen Olaszországból viítek be. E 80,000 méterm izsányi kukoricza és kölesnek — a legnagyobb összeget veszem fel, a mely kedvezménykép adható, vámdíja, összesen lenne métermázsa után 25 krt számítva, 20,000 frt; a 20,000 métermázsányi búza mázsánkint 50 krjával tenne 10,000 frtot, tehát az összes vámeleagedésnek maximuma 30,000 írtban van contempíálva ; a kormányt ezen változtatás elfogadásában tisztán humanitárius czél vezette. Egyébiránt, a mint már nyilatkozatom kezdetén bátor voltam ezen jegyzeteket illetőleg jelezni, itt nincs ahhoz kötve a feltétel, hogy az illető belyen rósz termés kgyen, inig ellenben a vámtarifáról szóló törvény 7. poutjában egyenesen a rósz terméshez van kötve a vámtétel alól való kivétel engedése. Tibád Antal jegyző (olvassa a VI. osztály 25—28. tételeit, továbbá VII.— bezárólag XII.
