Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-72
84 72. országos ülés márczins 6. 1882. most ez alkalommal nem szándékozom javaslatot beterjeszteni, én továbbra is fentartom a háznak e tekintetben hozott határozatát s csak arra kérem a t. minister urat, hogy méltóztassék azt becses figyelmére méltatni és a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával oly javaslattal állni elő, a meiy ugy az alföld, mint az ország igényeinek megfelel. [Helyeslés balfelöl) Madarász József: T. ház! Simonyi Iván t. képviselő ur az általános tárgyalás alkalmával már elmondta azon ellenokokat, melyek elmondhatók azon határozati javaslatomra nézve, a mely a magyar-óvári gazdasági tanintézetben a német tanfolyam megszüntetésére vonatkozik. Én, miként már több izben a költségvetéseknél, most is helytelenítem azt, hogy ott egy német tanfolyam van. Erre nézve én a következő határozati javaslatot adom be: „Utasittassék a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister, hogy a magyaróvári gazdasági tanintézetnél a német nyelven előadni szokott tanfolyamot szüntesse meg." {Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Tudva a képviselőháznak szokását* előre várhattam, hogy miként évről évre elutasították, ugy most is el fogják utasítani ezen határozati javaslatot. Azokon kivül, a miket Simonyi Iván t. barátom mondott, még egy nevezetes ok késztetett engem e határozati javaslat beterjesztésére, ha különben nem terjesztettem volna is be. (Halljuk!) Először az, a mit Simonyi Iván barátom felhoz okul a tanfolyam fentartására, teljesen ellene beszél annak. 0 ugyanis azt mondja: „Emlékezünk rá, tudjuk, hogy magyar ifjak hányan mennek ki a külföldi egyetemekre tanulni, tehát nem helyes-e, hogy idegen országból is jöhessenek és jöjjenek be Magyarországra." Hát igen helyes, t. képviselő ur, csak tartsuk meg e viszonyosságot, melylyel az idegen államok viseltetnek a magyar állam ifjai iránt. (Élénk helyeslés a szélső' baloldalon.) Mutassák nekem az én német nyelvű barátaim, a kiket éu különben igen szeretek, mint az előrehaladás bajnokait, matassák meg nekem azon külföldi egyetemet, melyen a magyar ifjak — ha és a mennyiben odajárnak — magyar nyelven nyerik kiképeztetésüket, mutassák meg azon német államot, melyben a német állam épugy, mint a magyar állam, dicsőségének tartaná azt, hogy más államból, más állambeliek mehessenek oda, a hol azért, hogy odamehessenek, azon állambeliek nyelvén tanítják az odamenő tanítványokat. Azt merem mondani: ti gazdag, ti művelt, ti előrehaladt államok férfiai, jeles tanárai stb. stb., hogy meritek megtámadni ezen államot, hogy meritek neki azt mondani, hogy ezen állam ki akarja irtani a német kultúrát, a mely ime tart évek óta, évtizedeken keresztül egy gazdasági tanfolyamot, melyben német nyelven tartat párhuzamos előadásokat a magyar tanfolyam mellett! Tehát az az ok, a melyet Simonyi Iván t. barátom előhozott, csak én mellettem szólana, hogy t. i. meg kell szüntetni a német tanfolyamot és csakis a magyar tanfolyamot kell fentartani, Majd azok az idegenek, azok a vidékiek ép ugy eljönnek ide, mint elmennek oda a mi fiaink a viszonyosság tekintetében. Említettem már, hogy habár érzem ezen indokának teljes alaptalanságát, kötelességemnek tartottam megtenni ez indítványt, hogy szólhassanak ellene, ha netán lesznek, a kik itt szálának és adjanak ismét pl. a németországi Schulvereinnak vagyis tanodái egyesületnek egy alapot, hogy milyen erős azon alap, a melyen ők Magyarországot megtámadják, azon Magyarországot, a melynek kormánya és törvényhozása is, habár sokkal kisebb mértékben előrehaladott a műveltség terén, mint a nagy német állam, tart egy parallel tanfolyamot német nyelven oly csekély számú hallgatónak, a mennyi ott van, de ha bármilyen nagy számmal volnának is, mindenesetre más nyelven, mint az állam hivatalos nyelvén. Ajánlom a t. képviselőháznak határozati javaslatom elfogadását. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A határozati javaslat fel fog olvastatni. Duka Ferencz jegyző (olvassa). Steinacker Ödön: T, ház! Ha osztanám — pedig fel kell tennem, hogy egyesek, ha igazságtalanul is, hiszik rólam — azon nézetet, hogy kívánatos, hogy Magyarország és Németország közt ezen sajnos viszály ápoltassék, melyre Madarász képviselő utalt, akkor t. ház, elfogadnám igen t. Madarász József képviselő ur indítványát. (Derültség a szélső baloldalon.) De nem osztozom Simonyi Iván t. képviselő urnak azon nyilatkozatában, hogy azért tartsuk fenn a párhuzamos német tanfolyamot Magyaróváron, mivel idegenek jönnek be; ezt az indokot nem tartom döntőnek. Hanem miután hivatkozott az igen t. előttem szólott a magyar államnyelvnek praerogativáira, előjogaira, a melyeket én elismerek és tisztelek a létező törvények határain belül, kötelességem kijelenteni, hogy nem tartom igazságosnak, de nem tartom a létező nemzetiségi törvénynyel sem összeegyeztethetőnek, hogy ne idegenek számára, hanem ezen hazának német ajkú polgáraira nézve ne maradjon fenn egy oly állami intézmény, a melyben németül is tanítanak. Én tisztelem a magyar nyelvnek minden jogait, de az Magyarország nagyságából és erősségéből nem von le semmit, ha teljesíti azt, a mi a törvényekben is meg van irva, hogy t. i. más ajkú polgárainak is állami intézeteket állítson fel, vagy ha ilyenek
