Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-72
72. országos ülés márezius 6. 1882 gcj jmindannyiszor sürgetvén egy felsőbb gazdasági tanintézet felállítását az ország déli részén. A t. ház hozott is ez érdemben határozatot, de fájdalom! annak mindeddig foganatja nem lett és valahányszor szorgalmaztam ezen határozati javaslatom foganatosítását, a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur rendesen azzal állott elő, hogy ő az elődjére nézve hozott megelőző országgyűlés határozatát nem tartja magára nézve kötelezőnek. Én t. ház, ezen kérdésnek vitatásába nem bocsátkozom, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a t. minister ur ezen nézetében nem osztozhatom, hanem igenis vallom azon nézetet, hogy a ház határozata nem a minister személyéhez van kötve, hanem az ügy érdekéhez. [Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De nem is kívánom újból felvetni ezen kérdést, mert megvagyok győződve, hogy a t. miuister ur ma is azon válaszban fog részesíteni, melyet három évvel ezelőtt adott, ismerve t. i. a minister ur következetes ragaszkodását nyilatkozataihoz. Hanem mellőzve mindezt, ha a minister ur nem is tartja a maga véleménye szerint kötelezőnek azt, a mit az országgyűlés az ő elődének meghagyott, arra kérem a minister urat, hogy legalább figyelmére méltónak tartsa az országgyűlés határozait, (Igaz ! ügy van ! a széhÖ haloldalon) mert a t. minister ur épen oly jól tudja, mint a liáz bármely tagja, hogy a képviselőház minden határozata indokolt és határozatai hozatalánál öntudatosan szokott eljárni. {Élénk helyeilés a szélső baloldalon.) így tehát méltán meg lehet várni a miuister úrtól, hogyha azon határozatot nem képes végrehajtani, hogy legalább annak indokait terjessze a ház elé. Éz az egyik, a mit előlegesen is megjegyezni szükségesnek tartottam. (Helyedéi a szélső baloldalon.) Á t. minister ur fel szokta hozni azt is, a mit Göndöes t. képviselőtársamnak tegnapelőtti beszédére is válaszkép felhozott, hogy t. i. nem tartja szükségesnek a kérdéses gazdasági tanintézet felállítását, mert úgymond, az intézeti tanulók száma a helyett, hogy gyarapodnék, még inkább fogy. Én megengedem, hogy a minister urnak igaza lehet, noha a megelőző évek valamelyik költségvetésének indokolásában az ellenkezőt olvastam s az mint kedvező jelenség volt feltüntetve, hogy a növendékek száma nem hogy fogyna, hanem inkább szaporodik. De megengedem, hogy ugy van, a mint a minister ur állítja, de ebből nem következik, legalább nem minden esetben lehet azt a következtetést levonni, mintha e gazdasági tanintézetek annyira felszaporodtak volna, hogy többre szükség nem volna; mert az én vélekedésem szerint a t. minister ur állításából lehet egyfelől azt is következtetni, hogy azon intézetek nincsenek ugy berendezve, mint kellene, hogy rendel tetésöknek megfeleljenek s igy a vagyonosabb ifjak, a kik tehetik, külföldre mennek gazdasági szakismeret szerzés végett; (Igaz! Ugy van! a szélső balon) másfelől pedig lehet oka az is, hogy azon intézetek nincsenek ott, azon a vidéken felállítva, a mely leginkább hivatva van gazdasági iparunk fejlesztésére. És itt szabad legyen mellesleg megjegyeznem azt, hogy akkor, mikor a 70-es évek elején a kassai gazdasági tanintézet felállíttatott, talán helyesebb lett volna épen Magyarország déli vidékein felállítani, a mely leginkább hivatott arra, hogy gazdasági iparunkat fejlessze. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl.) Nem tehetem, t. ház, hogy néhány észrevételt ne tegyek még Göndöes t. képviselő ur beszédére, melyet a gazdasági tanintézetekre nézve tegnapelőtt elmondott. Én igen nagy érdekkel hallgattam végig a t. képviselő ur beszédét és örömmel győződtem meg arról, hogy a t. képviselő ur épen azt kívánja, a mit én éveken át sürgettem, t. i. egy gazdasági tanintézetnek felállítását az ország déli részén. És midőn ezen kívánságát kijelentette, egyszersmind kifejezést adott azon óhajtásának \&, hogy azon intézet Szegeden állíttassék fel. Én Göndöcs t. képviselő urnak ezen jogosult óhajtását nem diffieultálom, természetes, nincs is jogom azt difficultálni, hanem esak azt kívánom megjegyezni: először, hogy egy gazdasági tanintézet felállításánál nem mérvadó a népesség, a mire ő ezen óhajtását leginkább fektette; hanem igen is mérvadó, hogy ott azon községben, vagy vidéken, a hol egy gazdasági tanintézet felállításáról van szó, van-e olyan alkalmas talaj, hogy azon minta-, illetőleg próbagazdaság állíttassék fel. Mert e nélkül egy gazdasági tanintézet felállítása valóban czéltalan volna. Másodszor figyelembe veendő mindenesetre az is, hogy azon község vagy vidék áldozatképes-e. Mert t. ház én nem osztozom azok nézetében, a kik mindent az államtól kivannak és ha valami történik a községek érdekében, azok nem akarnak semmiféle áldozatot hozni. Az államnak kötelessége, igaz, a községeket gyámolítani, de másrészt a községeknek is kötelességük ott, a hol szükséges áldozatot hozni, Én ugyan ezzel nem akarom azt mondani, mintha én Szeged fejlődésének ellensége volnék, nem, korántsem, hanem csak annyit kívánok jelezni, hogy Szeged inkább a gyáripar, mint a gazdasági ipar fejlesztésére volna hivatva, a melyre leginkább Bács és a Bánát alkalmas. Efl különben nem akarok most beszélni azon helyről, a hol gazdasági tanintézet lenne felállítandó, erről helyén lesz akkor szólani, hogy ha a minister ur respectálva a háznak ebbeli határozatát, törvényjavaslatot fog előterjeszteni és azzal szemben állunk. (Helyeslés) Mindezek után t. ház, 11*
