Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-72

72. országos ülés márezins 6. 1SS2, 71 hanem magyar zsinóros és sarkantyús hajdú és és ki annak sarkantyúja pengésétől nem hallja az ország panaszát. Én ehauviuismusnak tartom a nem helyes téren alkalmazott magyarosodási kísérleteket. Más nemzetek büszkék szoktak lenni, hogyha idegen országok fiai látogatják az ő egyetemöket, legyen szabad Prágára és Bolognára utalnom. Az, hogy számosan jönnek hozzánk külföldről tanulni, egyátalában nem veszély, sőt dicsőség ránk nézve. Nem igen gyakran fordul elő ezen eset minálunk; előnynek tartom azt főleg, ha azután sokan közlilök mint Tandesant, Skoda megszerették hazánkat, itt földet vásárolnak és magyar nőt vettek el s maguk is magyarokká lettek. Én abban veszélyt nem látok, hogy azon kétnyelvű intézetben külföldiek szellemi kincseiket nyújtják, hiszen tudjuk, hogy a mezőgazdaság terén is a németek bennünket messze túlhaladtak. Hiszen hallottuk magától a kereskedelmi minister úrtól, ő kijelentette nyíltan tegnapelőtt, hogy nagy hiányában vagyunk a szaktudósoknak; maga mondta, hogy vannak prókátoraink, szőrszálhasogató juristáink, hozzá tehetjük nagy politikusaink, sok képviselő kandidátusaink, sőt minigteri kandidátus is több van mint kellene. De azon száraz, alapos, nehezebb munkához, a mely egy szakszerű tudományhoz szükséges, ahhoz nekünk igen kevés a türelmünk és valljuk be őszintén, hogy igen is kedvezőtlen a talaj hazánkban az ilyen szaktudományra nézve. Hiszen a minister ur maga mondta, hogy a többi gazdasági intézetek, tehát épen azok, a melyekben nem magyarul és németül, hanem csak magyarul tanítanak, igen gyéren vannak látogatva. Mig Magyaróvárott 1869-től 1873-ig 2613 tanuló látogatta az intézetet, 1873-tól a mai napig t. i. a félsemestert beleértve, 3565-ön, tehát 10 esztendő alatt 6000 felül képezték ott magukat a gazdasági tudományban. Ha mi ezen német parallel kursust megszüntetjük, az igaz, hogy a külföldiek aztán többé nem fognak hozzánk jöhetni, de t. ház, fog történni valami más, t. i. az, hogy sok és pedig jó magyar ember fia ki fog menni a külföldre, talán magába fogja szívni a magyarellenes eszméket, talán vissza fog jönni oly elvekkel, a minőket itten Steinacker képviselőtársam pengetett. Selmeczen (Halljuk!) megszüntettük a magyarnémet előadásokat és mi történt? A tanulók száma egy harmadára szállott le. Ne feledjük el, hogy itten nem átalános tudományos képzettségről, nem egyetemről van szó, hanem a tudománynak egy speciális szakáról. Ezen speciális tudományszakot, a mint Hermann Ottó igen helyesen jegyezte meg, a kisbirtokos, a földmívelő nem fogja elsajátítani, nem használhatja, mert neki a praktikus viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. De mégis igaz, hogy ezen szavaira szintén reflektáljak, hogy annak daczára, „qui bene distinguit, bene docet", a ki megkülönböztetni tud, ezen tudománynak igenis hasznát fogja vehetni oly országban, mely földmívelő ország. Nem ez a speciális szakra szánt akadémia a tulaj donképi tere a magyarosodásnak, van annak t. ház, sokkal hatalmasabb, sokkal gyümölcsözőbb tere, t. i. a népiskola, az egyház, a társadalom. Nem rég hallották Dobránszky képviselő úrtól, a ki pedig maga is tanár, tehát tudnia kell, hogy Magyarországban a szakember ha valamit ir, hiába szalad kiadótól kiadóhoz ; és én hozzá teszem, hogy azon magyar iró, a ki nálunk kiadót nem kap, ha rászánja magát, hogy németül ir, Németországban talál olvasóra is, elismerésre is. Jobb lenne, ha a hivatottak az ilyenféle nagyon is jellemző jelenségekkel kissé jobban számot vetnének. En uraim, ismerek igen sok, hogy ugy mondjam, nagyszájú magyar embert, a ki fitogtatja magyarságát, talán mert nincs neki egyéb jeles tulajdonsága, a mit fitogtathatna ; a ki annyira sem tudja vinni, hogy a neje magyarul megtanuljon, vagy hogy családjában a magyar conversationális nyelvet meghonosítsa. Selmeczen megszüntettük a német felolvasásokat, hanem ugyanazon országrészben, a hol ez a város fekszik, t. i. a felvidéken, ijesztő módon terjed a panszlavismus. Kérdem, t. ház: mi a nagyobb veszély, az a néhány óra-e, melyet egy speciális szakban németül is tanítottak, vagy a panszlavismus terjedése? Én bármennyire tisztelem is az indítványozók és felszólalók indokait, az ő határozati javaslatukat hasonlítom az olyan ember munkájához, a ki díszes födelet akar építeni, mielőtt a ház alapja meg volna rakva és a ki a zászlót lobogtat, azonban nem nézi, hogy vannak-e követői. Én t. ház, a ki, mintegy elhagyott előőrs működöm Magyarország érdekében német ajkú lakosság között, hiszek és bizom hazánk jövőjében és ezért nem akarom, hogy szélmalomküzdést vívjunk. A rómaiak egy megfeneklett karthágói hajó mintájára építették az első hadi hajót, tehát idegen példa után, idegenektől tanulva, önállókká lettek s megverték és megsemmisítették volt mestereiket. Ne akarjunk különbek lenni a rómaiaknál. Én tehát kérem, hogy a magyar-óvári gazdasági akadémia jelenlegi statusquo-jában meghagyassák. Steinacker Ödön: T. ház! En összes ministereiiik között legszerencsésebbnek tartom a kereskedelmi minister urat. (Halljuk!) Neki igen szép hivatása, hálás feladata van. Az ő jóakaratáról, az ő buzgóságáról a ház minden oldalán meg vagyunk győződve. Hogy ő komolyan veszi feladatát, mutatta már akkor, midőn hivatalt vállalt, az által, hogy ö működésének, hogy ugy mondjam, programmját több köriratban kifejtette, a melyeknek akkor nagy hatásuk is volt