Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-72
72 72. országos ülés márczins 6. 18S2. és a melyek által magának maradandó emléket biztosított. Nem merem állítani, hogy minden későbbi körirata hasonló kedvező fogadtatásban részesült volna. Az újabb időben ugyanis egyik körirata által a kereskedelmi világot nem igen kellemesen érintette, a mennyiben az őstermelés álláspontjára állván, a közvetítő kereskedésről oly nézeteket nyilvánított, a minőket kereskedelmi ministertől nem vártunk volna. De elvégre e kis incidens daczára a kereskedelmi világ is a t. minister ur jóindulatáról meg van győződve. De t. ház, a minister urnak még egy másik szerencséje is van. {Halljuk!') Méltóztatnak tudni, hogy egy szemernyi szerencse több egy mázsa észnél. A mit azonban mondok, az nemcsak szerencse, de érdem is. A mint a t. minister ur egy alkalommal szellemesen és igen helyesen megjegyezte, gondos keresés után választott magának egy életpárt és most abban bizhatik, hogy a háztartásában minden rendén van, lévén a házi asszony kitűnő gazdasszony és hogy ha később a férjét illetőleg változás történnék is, bizik abban, hogy a házi asszony jövendő férjével is boldog lesz és a háztartást sokáig fogja vinni. T. ház! Én mondhatom, hogy egy nagy része azon rokonszenvnek, a mely az igen t. minister ur működését kiséri az egész országban, abban is rejlik, hogy az államtitkár úrban egy oly jobb keze van, a ki a kiváló szorgalmas hivatalnoknak mintaképe és a ki nem a nálunk gyakran dívó protectio rendszerénél fogva Jutott azon polczra, hanem saját erejénél fogva. (Éljen ! Helyeslés.) Óhajtandó volna, hogy a közhivatalokban gyakran találkozzunk ilyen férfiakkal. A mi a ministerium működési körét illeti, a gazdasághoz nem szólok, mert nem értek hozzá. A kereskedelemre vonatkozólag úgy hiszem, hogy a t. minister ur is helyeselni fogja azon nézetet, hogy legjobb szolgálatot tesz a kereskedelemnek, ha minél kevésbbé törődik vele. A kereskedelem éltető eleme a szabadság. Ha a minister ur megelégszik avval, hogy a létező akadályokat eltávolítja, hogy a kereskedelmi szakoktatásra gondot fordít, ha különösen arra törekszik — és ez fontossággal bir — hogy koiisulátusaink, a mennyire lehet, gyakorlati és üzleti irányt követnek és ha végre hathatós oltalmába veszi hazánknak azon intézményét, mely Magyarország hitelének nagy hasznot tett s még fog is tenni, melyet külföldön is utánoztak, t. i. a budapesti tőzsdebiróság intézményét s nem engedi meg, hogy jogi formalismus annak a működését megnehezítse: akkor, ugy hiszem, hogy a kereskedelem érdekében mindent megtett, a mit tőle várni lehet. Nem vagyok azon szerenesés helyzetben, mint Gröndocs Benedek t. képviselőtársam, hogy mint tiszteletbeli csizmadia, vagy mint bármely más tiszteletbeli mesterember beszélhessek, azonban igazat kell neki adnom abban, hogy az országlegkülönbözőbb vidékein az iparosságnak nehéz helyzete van és hogy az sok helyen valóban nyomorog és igenis hátramaradt, azt be kell vallani, azt tudhatja mindenki, a ki az ország több vidékein ezen állapotokat figyelemmel személyesen észlelte. Nem tudom, hogyan állnak a viszonyok azon sváb faluban, melybe engem Szalay Imre t. képviselőtársam invitált, de talán majd oda is teszem még lábamat és elvárom, hogy akkor a kilátásba helyezett vendégszeretettel fog fogadni. [Balról: Nem Ö, az odavalók!) Jól tudom t. ház, hogy az ipar fejlesztésére igen számos tényező van befolyással, melyekre a kormány hatásköre ki nem terjed. Tartózkodom azért sok mindenfélét kérni a t. minister úrtól; meg vagyok győződve, hogy ő, a mit csak tenni tul, szándékozik is azt megtenni. A részletes tárgyalásnál lesz alkalmam bővebben foglalkozni az iparfejlesztés egyik fő faetorával, az iparosztály szellemi és szakszerű kiképeztetésével, mert el kell ismerni azon tényt, hogy a magyar iparos - munkás kitűnő, hogy igen sok oly tulajdonsága van, melyeknél fogva párját ritkítja. Ez azonban nem csak a tisztán szittya vérűekre vonatkozik, hanem gondolom, inkább azon vérvegyülékuek eredménye, mely Magyarországon nézetem szerint az ország szerencséjére létezik. Ennek mindenesetre nagy része van abban, hogy a magyar iparos - munkásban oly sok jó tulajdonságot találunk. Es ez alkalommal nem tehetem, hogy meg ne köszönjem előttem szólott igen t. Simonyi Iván képviselő urnak azt, a mit ő a chauvinismusról mondott; meg ne köszönjem, különösen azon rokonszenvet, melylyel ő a hazai német elemről szólott. És ha nem is értek vele egyet minden tekintetben, azt mégis helyesnek ismerem, a mit ő s ha nem is ezen szavakkal mondót!:, de a minek értelme az, hogy a magyarosodásnak legnagyobb ellensége az erőszakos magyarosítás. Es ha óhajtjuk t. uraim, hogy a magyar ipar felvirágozzék, akkor ne tessék figyelmen kivül hagyni azt, hogy régi időktől fogva máig, ha például kiállításainkon a kiállítók névsorait megtekintjük,, látni fogjak, hogy a német ajkú polgárok képezik még ma is a magyar iparosok zömét és hogy az olyan kísérletek által, milyeneket Szalay igen t. képviselőtársam a czégtáblák megadóztatásával tétetni kivan, a magyar iparnak ép oly kevéssé fogunk használni, mint a kereskedésnek. Ámugy is igen nagy és ezt megtudhatja mindenki, a ki iparos körökben utána kérdezősködik, mondom, nagy a panasz, hogy ma a külföldről oly kevés
