Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-72

72. országos ülés márczins 6. 1882. ;. : a választások le nem zajlottak és a választások Titán, miként azt itt Budapesten is megéltük egy országos egyesülettel, a mely igen kiváló férfiú elnöklete alatt a pesti vármegye házában tartotta alakuló közgyűlését, t. i. a házi ipart pártoló egyesülettel, hogy a választásoknál a legelőkelőbb férfiak is nagy buzgóságot mutattak, midőn pedig a képviselőválasztás megtörtént és a többség biztosítva volt, annyira sülyedt az egylet, hogy nem volt képes egy közgyűlést össze hozni, a mely feloszlását kimondhatta volna. Én tehát ezen egész mozgalommal szemben tartózkodólag viselkedem és csak akkor fogom annak helyességét elismerni, ha kevesebb szóval, de tettel mutatja ki azt, hogy a magyar iparnak igazi szükségeit átérti és a mozgalmat oda viszi, a hol a magyar ipart ma valósággal segíteni lehet. Ezekután t. képviselőház, volna egy pár megjegyzésem (Halljuk!) azokra nézve, a miket a t. földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur mondott. Az ő ministeriumának budgetjéi tanulmányozva, azt találtam, hogy a czímeket avval az összeggel egybe vetve, a mely a költségek összességét mutatja, a czímek száma túlságosan nagy az összeg csekélységéhez képest és áll róla az, a mit a magyar példabeszéd igen jól fejez ki, hogy „a ki sokat markol, keveset szorít". A t. minister ur gr. Zichy Jenő urrai szemben megjegyzi, hogy ő nem a prohibitiv rendszer hive, hanem ő a protektió gyakorlata ellen küzd. Hát t. képviselőház, én magam is elismerem, hogy a inagyar társadalomban egy veszedelmes, egy gonosz symptoma jelentkezik, melyet a protektiooális rendszernek rósz alkalmazása fejteit ki. Méltóztassék elmenni ebben az országban bármely gazdasági egyesület vagy bármely másnemű testület gyűlésére, ott adatnak be határozati javaslatok csomószámra, a melyek egytői-egyig mind abban végződnek, hogy tegyen az állam, az állam initäáljon, az állam segélyezzen, az állam fedezze a deficiteket a mérlegben. Szóval evvel a protectiooális rendszerrel, melyet én közelebb jellemezői nem akarok, rászoktatták a társadalmat, hogy az összes megyék és egyletek mindig csak specul álnak, hogy a mások adójából ők protectionáltassanak. Én ezt elvetendőnek tartom. És a forrása ennek az, hogy kiváítképen a jelenlegi kormány és ennek különösen némely tagja véghetlenül jól érzi magát, ha ugy tüntetheti fel ezen buzgóságot, ezen részvétet, mintha az különösen a ministeri kegyelemnek kifolyása lenne a helyett, hogy azon magasabb álláspontra helyezkednék, hogy o nagy hivatást végez, melyet a nemzet elvár tőle, a korona reá ruházott; hogy ő nem a KÉPVH. NAPLÓ. 1881-84. IV. KÖTET. kegyelmes ur, ki kegyelmet gyakorol, hanem tisztviselője, hivatalnoka a nemzetnek. (JJg<y van! a szélső baloldalon.) Itt t. ház, sok a csillogás, sok a külső forma és kevés a valóságos irány. Hisz látjuk, t. ház, hogy ha egyleti életünket ezen a téren csak kissé is megfigyeljük, hogyan van ez. (Halljuk!) Nekünk van egy országos gazdasági egyesületünk, olyan megállapodott egyesület, melynek oly férfiai vannak, kik az ébredés korszakában vezérszerepet játszottak. Vannak más gazdasági egyesületünk is, melyek elegendő tevékenységet fejtenek ki, még is kellett oly gazdakörnek alakulnia, a mely ezen egyletek törekvéseit a társadalmi téren összefoglalja, a melyeknek tevékenysége valósággal nem oda megy ki, a hova mennie kellene. De épen a kereskedelmi ministeriumban van a legkevesebb érzék az iránt, hogy mindenekelőtt a meglevő iparágakat kell primitív állapotjukból kiemelni és a kiemelés által megerősíteni, nem pedig oly dolgokat importálni, a melyeknek eredményére nézve semmiféle garantiánk nincsen, mert ezek nem birnak a kifejlődés természetes feltételeivel és nem is Ígérnek eredményt, a mig kísérletileg be nem bizonyítható, hogy ezek Magyarország minden viszonyainak megfelelnek. T. ház! Még csak egy iparágat akarok felemlíteni, (Halljuk!) a mely ha valósággal helyesen felkaroltatik, rögtön nagy eredményre lenne vezethető. A kormány, az igaz, itt is dolgozott, de az irányt, a melyet itten követett, rationálisnak nem tartom. Értem itt a kendertermelést. (Halljuk!) A kendert illetőleg kevés ország van, a mely annyira hivatva lenne arra, hogy ezen igen jövedelmező mezőgazdasági ágat nagyban űzze és, a mint a kísérletek mutatják, oly eredményt mutathatna fel, hogy valóságos világversenyt álljon ki, mint épen Magyarország. Igen, de ez az iparág, a kender feldolgozása olyan munka, melyet nem hiszem, hogy egy rabszolgatartó is rabszolgájára merne bizni, nem hogy az állam eltűrje, hogy népe valósággal gyilkoltassák ily munka által. Mert a ki valaha látta, mi az a kenderáztatás, a kendertilolás, sz tudja, hogy az valóságos embergyiikoló munka. A termelő tehát csak annyit termeszt, a mennyit fel is dolgozhat, de ez igen kevés, mert; természetesen viszonyítania kell az egészet a maga és családja testi erejéhez, hogy mennyit birnak ezek egyáltalán feldolgozni. A ministerium igenis kezd foglalkozni ezen iparággal; de miként? Olaszországi gépeket és áztatókat egyszerűen lemásolva iparkodik Magyarországba átplántálni. Ez nem rationális eljárás. A rationális eljárás igenis az, hogy figyeljük meg az ezen iparágban előrehaladott nem9