Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-72

66 72 ersiágos ülés márczins 6. 1882. zetek eljárási módját, de ezt azután módosítva,' az ország viszonyaihoz alkalmazva hozzuk be. Ez az első. A második, a mi irrationális a ministerium eljárásában az, hogy mindjárt túlságos magasba nyúl akkor, midőn már a kender feldolgozására szánt oly gépeket iparkodik importálni és meghonosítani, melyeket csak igen vagyonos gazdák szerezhetnek meg. De épen a primitív kezdetből felfelé való fejlesztés első sorban azt követelné meg, hogy a kistermelőnek könnyittessék meg a munka és adassanak neki oly gépek, a melyek olcsók és a könyörtelen munkát megkönnyítsék és midőn e kis termelők már megerősödtek, akkor lehet majd átmenni a magasabb fokú gépekkel való feldolgozásra. Itt tehát nem arról van szó, hogy bolognai vagy cesenai eljárást alkalmazzunk a Bácskában vagy akárhol, hol a kenderre nézve kedvező talaj van, hanem, hogy az Olaszországban tapasztaltakat iparkodjunk Magyarország viszonyaihoz alkalmazott módon meghonosítani első sorban, igy fogunk magasabbra emelkedhetni. Egy második ilyen ág, mely már fel is hozatott, a borászat. A t. miiiíster urnái tapasztaljuk azt, hogy ezen ág iránt bir érzékkel, érdeklődik iránta és megtesz bizonyos dolgokat; látjuk azt az agitatiót, mely már évek óta kormánybiztos segélyével országszerte foly, melynek jelszava: rationális pinczekezelés, tehát pinczeegyletek szervezése és felállítása. Ennek az évek óta folytatott agitatiónak az eredménye az, hogy még sehol pincze nincs, csupán csak itt Budapesten van egy államköltségen létesített központi mintapincze, mely szőlőbirtokosoknak, borászoknak úgyszólván mutatványi raktárául szolgál, hogy a Budapestre jövő vevők bizonyos bormiuöségekről tudomást szerezzenek s ha van kedvük, vásárolhassanak is. Ez iránt kritikát mondani nem akarok, mert megvallom, hogy én ezt a központi pinczét nem látogattam meg; annak szervezetét, berendezését csupán csak azokból ismerem, a mik a lapokban megjelennek és azon körözvényekből, melyeket a kormánybiztos ki szokott bocsátani. De t. ház, a midőn a kormány egyfelől a rationális pinczegazdálkodást és a nemes borok termelését teszi előtérbe, midőn igyekszik oly irányt kijelelni, hogy ezen nemes productumokkal a külföldön magunknak piaczot teremtsünk, addig a másik végén látjuk azt hogy a szőlők veszedelme, a philloxera folyton pusztítja szőlőinket és a Francziaországban tett szomorú tapasztalások szerint egyszer nálunk is csak be fog következni az az idő, hogy vagy akként kell gondolkoznunk, hogy a borászattal egészen fölhagyjunk, vagy Magyarország borászatát egészen más alapra kell fektetnünk. Én t. ház, előre tekintek ezen dologban. Én nem tartozom azok közé, a kik büszkék arra, hogy pinczéjökben van olyan átalag finom boruk, melyet császárok és királyok is megízlelhetnek. Ez nem nemzetgazdasági törekvés. En távol vagyok azon büszkeségtől is, melylyel a legtöbb bortermelő meg van áldva és melynél fogva azt mondják, hogy csak az ő hegyeikben terem jó bor. Meghiszem, bizonyos esztendőben. De, hogy a világpiaczot állandóan birja elfoglalni, hogy az uralmat megtarthassa, attól még igen messze van a magyar bortermelés. A ki a magyar borkereskedést megfigyelte, az hallhatta a földbirtokos állandó panaszát, hogy a külföldről bejövő vevők csak ritka esetben és kivételesen veszik meg kitűnő, felséges jó boraikat; ellenben igen szívesen és nagy tömegben vásárolják a csekélyebb minőségű borokat, azokat, a melyek nagy tömegekben kaphatók. A ki a borászati chemiával csak némileg is foglalkozik és tudja, hogy azon borfajok, melyek valósággal a világpiaczot uralják, miféle összetétellel bírnak és tudja azt is, hogy ezen borfajok évről évre folyvást ugyanazon minőségben forognak a világpiaczoo, csakugyan rájön, hogy ez nem lehet a természetszerű termés eredménye, hogy ez az ügyesen űzött borcorrectura. Mert bármily évfolyamból ízlelünk is meg franczia, pl. bordeausi bort, az rendszerint egyforma izű S egyenlő szesztartalmú. Már pedig a bor oly élvezeti czikk, melyet a ki hozzá szokott annak élvezetéhez, mindig ugyanazon minőségűt kivan és nem törődik avval, hogy az esztendő jó volt-e vagy rósz. Tehát provideálni kell. Magyarország oly ország, melyen colossalis területek vannak, melyek a philloxera ellen megvédvék, ilyenek a futóhomok-területek, melyekre óriási összegek költetnek, hogy a homok megköttessék és melyekre nézve tudom, sőt itt is látom, hogy szokás kicsinylőleg a kézzel inteni, a mi azonban absolute alaptalan. Francziaországban az Ocean partján a colossalis fenyveseket, melyekkel megkötötték a futóhomokat, kivágják és a területet a bortermelés számára igyekeznek hasznosítani. A tapasztalás egyátalán bizonyítja azt, hogy rationális kezelés mellett a mi veres szőlőfajaink a homokban nagyon jól tenyésznek és oly bort adaak, mely kiválóan keresett és melyet Svájcz és Francziaország nagy tömegekben igen szívesen vásárolnak, azért, mert olcsó és mert a borcorrectura útján jó veresbor válik belőle, mivel nekünk nem kell törődnünk, mert nekünk csak az érdekünk, hogy nagy tömegben érvényesítsük termékeinket. A helyett tehát, hogy e boraristocrata irány tovább fejlesztendő, szerintem már most kellene provideálni, a mit a philloxeratételnél külön is fel fogok hozni